Főmenü

Kihez fordulhatunk, ha azt gondoljuk, hogy gyermekük hiperaktív?

Utolsó frissítés:

hiperaktívKihez fordulhatunk, ha azt gondoljuk, hogy gyermekük/tanítványunk hiperaktív?

Jelezhetjük házi gyermekorvosunknak, de még jobb, ha a Nevelési Tanácsadó munkatársaihoz fordulunk, mert a diagnózis és a megfelelő kezelés pszichológus, esetleg gyermekpszichiáter feladata. Azért nagyon fontos a témában járatos szakember felkeresése, mert a fenn felsorolt tünetek többsége szinte minden gyermeknél előfordul bizonyos életkorban, átmenetileg vagy bizonyos élethelyzetekben. De a hiperaktív gyerekeknél igen tartósan, szélsőséges mértékben és nagy számban jelentkeznek ezek a problémák!

A szakember a gyermek megfigyelése és a vele történő játszás, beszélgetés mellett elsősorban a szülők és a pedagógusok tapasztalataira támaszkodik (speciális kérdőív segítségével), mert a tünetek nem minden helyzetben észlelhetők egyes gyermekeknél. Egyébként is a kétszemélyes helyzetben, ahol csak a figyelemzavarban szenvedő gyermek és a vizsgáló szakember van jelen, sokkal jobban teljesítenek ezek a gyerekek!

A hiperaktív gyereket nevelő szülők is szorulhatnak támogatásra, pszichés segítségre a gyermekkel való eredményes foglalkozással kapcsolatos tanácsokon kívül, mert a szülők sokszor magukat és egymást hibáztatják nevelési kudarcaik miatt, s rendkívül kimerültek is a folyamatos, 24 órás „szolgálattól”. Ezt a segítséget is a szakemberektől várhatják.

Mi a jó a hiperaktivitásban? Vannak pozitív tulajdonságaik is ezeknek a gyermekeknek?

Természetesen, s nagyon fontos, hogy ezeket észrevegyük, tudatosítsuk bennük, segítsük őket ezek kibontakoztatásában.
Például rendkívül eredeti ötleteik vannak, kreatívak, s fontos, hogy ezt ki ne irtsuk belőlük, amikor megpróbáljuk őket beilleszteni egy közösségbe.

Nagyon segítőkészek a hiperaktív gyerekek, szívesen dolgoznak, örömmel teljesítenek rájuk bízott feladatokat, különösen ha az mozgással jár. Készségesen segítenek öregeknek, kicsiknek. Általában nagyon jószívűek, nagyvonalúak. Sokuk intelligenciája magasabb az átlagosnál, nem ritka valamilyen különleges tehetség. Híres emberek között is találunk olyanokat, akik minden bizonnyal hiperaktívak voltak, pl. Edison vagy Churchill.

Hogyan segítsünk nekik? Milyen iskolát válasszunk? Mi legyen a különórákkal?

Azzal segíthetnek a hiperaktív gyermekek szülei otthon a legtöbbet, ha alaposan megismerik ezt a tünetcsoportot, és elfogadják ilyennek gyermeküket, megértik, hogy nem szándékosan „rosszalkodik”, nem szándékosan figyelmetlen és rendetlen. Fontos, hogy jól szabályozott legyen az ilyen gyermekek élete, de viszonylag kevés és nagyon pontosan, röviden és érthetően megfogalmazott szabály betartását várjuk el tőlük. Ezeket a szabályokat el kell nekik mondani, és segíteni kell őket ezek betartásában.

NA-SZR (105)

Az iskolaválasztásnál fontos szempont a kis osztálylétszám, a lakóhelytől lehetőleg nem túl távoli iskola, de a legeslegfontosabb a tanító kiválasztása! Érdemes több bemutató tanításra is beülni, sőt személyesen elbeszélgetni a leendő elsős tanítóval a gyermek problémájáról. Ilyenkor megfigyelhető, hogyan reagál erre a pedagógus, mennyire tájékozott ebben a témában, mennyire készséges az együttműködésben, megkérdezhetjük tőle, hogy tanított-e már hiperaktív gyermeket és megtalálta-e hozzá a „kulcsot”?

A tanárnak határozottnak, nagyon következetesnek, de elfogadónak és szeretetteljesnek kell(ene) lennie, aki az elvárásait a hiperaktív gyerek teljesítőképességéhez, rövidebb és kevésbé koncentrált figyelméhez tudja igazítani, s nem ugyanazt várja el tőle, mint a többi gyerektől. Speciális iskolába csak akkor érdemes járatni a gyermeket, ha van más speciális tanulási nehézsége is, pl. olvasási zavar (dyslexia).

A hiperaktív gyerekek állandó mozgásuk ellenére elég fáradékonyak, ezért nem célszerű őket túlterhelni. Kevés legyen a kisiskolás kötelező tanóráinak száma. Náluk a napközi vagy az iskolaotthonos oktatás ritkán válik be, jobb, ha ebéd után hazamehetnek, s kevesebb fegyelmezésnek vannak kitéve, esetleg alhatnak is egy kicsit kora délután. Ezért nem ajánlott a különórák manapság divatos halmozása. De egy számára élvezetes hobbi vagy sporttevékenység nagyon jó hatású lehet még az iskolai teljesítményre is! Ha valami érdekli őket, akkor abban elmélyülnek, s ha egy területen meg tanulnak figyelni, koncentrálni, ezt más területre is át tudják vinni. Persze arra számítani kell, hogy a választott sportban vagy hobbiban sem kitartóak, váltogatni akarják ezt is. Erre meg kell nekik adni a lehetőséget, hogy végül megtalálhassák a nekik igazán megfelelő elfoglaltságot, de mindig ki kell kötni előre egy időtartamot, amíg nem lehet változtatni.

Összefoglalva az a legfontosabb, hogy segítsünk a hiperaktív – figyelemzavar tünetcsoportban szenvedő gyerekeknek abban, hogy megtanuljanak koncentrálni, megtanulják fékezni túlzott mozgásaikat, önértékelésük ne csökkenjen a sok iskolai kudarc miatt. Segítsük őket lelkileg egészségesen „túlélni” az iskoláskort, hogy mire fiatal felnőttek lesznek, megtalálják az érdeklődési körüknek és képességeiknek megfelelő foglalkozást, s be tudjanak illeszkedni egyáltalán nem toleráns társadalmunkba.

Dr. Zombori Marianna