Kihez fordulhatunk, ha azt gondoljuk, hogy gyermekünk hiperaktív?

Hiperaktív

A hiperaktivitás a jellegzetes tünetcsoportnak csak az egyik tünete, ezért napjainkban közismertté vált az ADHD rövidítés.

Ez egy olyan állapot, melyben a problémák a gyermekeknél eltérő súlyosságúak lehetnek, a tünetek közül nem mindegyik figyelhető meg, és ezek a gyermek mindennapi életét, közösségbe illeszkedését, tanulását eltérő mértékben befolyásolják. Emiatt a sokféleség miatt nevezik ADHD spektrumzavarnak is.

Némileg leegyszerűsítve az ADHD 3 fő tünetet foglal magába: figyelemzavart, impulzivitást valamint hiperaktivitást.

Azok a gyerekek, serdülők és felnőttek, akiknél mindhárom tünet egyértelműen jelen van, teszik ki az ADHD-spektrum nagyobb részét. Ezt a típust hívják kombinált típusú ADHD-nak.

Vannak olyanok is, akik súlyos figyelemzavarral küzdenek, a hiperaktivitás vagy az impulzivitás viszont minimálisan vagy egyáltalán nem jellemző rájuk – ez az ADHD döntően figyelemzavarral. A harmadik típus az ADHD döntően hiperaktivitással és impulzivitással.
A három típust a tünetek eltérő aránya különbözteti meg egymástól.

A diagnózis felállítása

A diagnózist orvos vagy pszichológus állítja fel egy nemzetközi diagnosztikai kritériumrendszer alapján, egy alapos neuropszichiátriai vizsgálat után. Ahhoz, hogy az ADHD diagnózist ki lehessen mondani, a tüneteknek folyamatosan fenn kell állniuk legalább 6 hónapon keresztül, 12 éves kor előtt is jelen kellett lenniük és az élet különböző területein jelentős problémákat kell okozniuk.

Figyelemzavar

  • nehézséget okoz a figyelmet megtartani, különösen, ha a gyermek számára nem érdekes az adott foglalatosság (pl. lecke írása)
  • a figyelem könnyen terelődik külső ingerek hatására, nehezen tudja kiszűrni, figyelmen kívül hagyni a zavaró külső tényezőket (pl. ha mások beszélgetnek a háttérben, utcai zaj beszűrődése)
  • sokszor követ el figyelmetlenségből eredő hibákat feladatok elvégzésénél, mivel hajlamos összecsapni a megterhelő, tartós figyelmet igénylő feladatokat
  • társalgás közben úgy tűnik, mint aki egyáltalán nem figyel, gondolatai elkalandoznak, felszólításra gyakran nem reagál
  • gyakran kerüli, halogatja azon feladatokat, amelyek kitartást igényelnek

Hiperaktivitás

  • állandóan „pörög”, mindig elfoglalja magát valamivel, matat a kezével (firkál, papírt tépdes stb.), sokat mocorog, tárgyakat leejt, majd pl. a pad alá mászik, keresgél, ott is játszik, így is próbálja levezetni a fölös energiáit
  • a monoton, rutinszerű munkáktól elfárad, folyamatosan új ingerekre, változatosságra van szüksége
  • folyton babrál valamivel (pl. toll, kulcs), mozgatja a lábát, nem tud egy helyben nyugodtan ülni vagy állni (pl. sorban állni a pénztárnál)
  • sokat beszél
  • megállás nélkül pörögnek a gondolatok a fejében, csaponganak a gondolatai ide-oda

Impulzivitás

  • nem gondolja át, mielőtt csinál vagy mond valamit, vagyis alul működő az önkontroll
  • sokat eszik vagy iszik, nehezére esik mértéket tartani
  • gyakran gondolkodás nélkül belemegy veszélyes szituációkba
  • beszéd közben gyakran félbeszakít másokat
  • Indulatait nehezen tartja kordában, nem ritkán dühkitöréssel reagál („felmegy benne a pumpa” egy pillanat alatt), de ugyanilyen gyorsan le is higgad

Egyéb jellegzetes nehézségek

  • a feladatokat nehezen kezdi el, gyakran halogatja főként, ha unalmasak
  • egyszerre több dologba belekezd, de nem fejezi be őket
  • rossz időérzék, gyakran elkésik
  • nehezére esik előre megtervezni, megszervezni a mindennapok teendőit
  • feledékenység, szétszórtság: gyakran hagyja el a dolgait
  • hullámzó hangulat, mely akár óráról órára változik

Kihez fordulhatunk, ha azt gondoljuk, hogy gyermekük/tanítványunk hiperaktív?

Jelezhetjük házi gyermekorvosunknak, de még jobb, ha a Nevelési Tanácsadó munkatársaihoz fordulunk, mert a diagnózis és a megfelelő kezelés pszichológus, esetleg gyermekpszichiáter feladata. Azért nagyon fontos a témában járatos szakember felkeresése, mert a fenn felsorolt tünetek többsége szinte minden gyermeknél előfordul bizonyos életkorban, átmenetileg vagy bizonyos élethelyzetekben. De a hiperaktív gyerekeknél igen tartósan, szélsőséges mértékben és nagy számban jelentkeznek ezek a problémák!

A szakember a gyermek megfigyelése és a vele történő játszás, beszélgetés mellett elsősorban a szülők és a pedagógusok tapasztalataira támaszkodik (speciális kérdőív segítségével), mert a tünetek nem minden helyzetben észlelhetők egyes gyermekeknél. Egyébként is a kétszemélyes helyzetben, ahol csak a figyelemzavarban szenvedő gyermek és a vizsgáló szakember van jelen, sokkal jobban teljesítenek ezek a gyerekek!

A hiperaktív gyereket nevelő szülők is szorulhatnak támogatásra, pszichés segítségre

a gyermekkel való eredményes foglalkozással kapcsolatos tanácsokon kívül, mert a szülők sokszor magukat és egymást hibáztatják nevelési kudarcaik miatt, s rendkívül kimerültek is a folyamatos, 24 órás „szolgálattól”. Ezt a segítséget is a szakemberektől várhatják.

Ma már Budapesten és a vidéki városokban is számos ambulancia foglalkozik ADHD diagnózisával és kezelésével, ezeket könnyen megtaláljuk, ha az interneten rákeresünk az ADHD betűszóra. Így mindenki megtalálhatja a lakóhelyéhez legközelebb lévő rendelést, központot.

Ajánlom az ADHD Magyarország Alapítvány honlapját is. Ez az alapítvány szülőket segítő tájékoztató előadásokat és szabadidős programokat is szervez, számos segítséget tud adni a problémákkal küszködőknek.

Mi a jó a hiperaktivitásban? Vannak pozitív tulajdonságaik is ezeknek a gyermekeknek?

Természetesen vannak, s nagyon fontos, hogy ezeket észrevegyük, tudatosítsuk bennük, segítsük őket ezek kibontakoztatásában.

Például rendkívül eredeti ötleteik vannak, kreatívak, s fontos, hogy ezt ki ne irtsuk belőlük, amikor megpróbáljuk őket beilleszteni egy közösségbe.

Nagyon segítőkészek a hiperaktív gyerekek, szívesen dolgoznak, örömmel teljesítenek rájuk bízott feladatokat, különösen akkor, ha az mozgással jár. Készségesen segítenek öregeknek, kicsiknek. Általában nagyon jószívűek, nagyvonalúak. Sokuk intelligenciája magasabb az átlagosnál, nem ritka valamilyen különleges tehetség. Híres emberek között is találunk olyanokat, akik minden bizonnyal hiperaktívak voltak, pl. Edison vagy Churchill.

Hogyan segítsünk nekik? Milyen iskolát válasszunk? Mi legyen a különórákkal?

Azzal segíthetnek a hiperaktív gyermekek szülei a legtöbbet, ha alaposan megismerik ezt a tünetcsoportot, és elfogadják ilyennek gyermeküket, megértik, hogy nem szándékosan „rosszalkodik”, nem szándékosan figyelmetlen és rendetlen. Fontos, hogy jól szabályozott legyen az ilyen gyermekek élete, de viszonylag kevés és nagyon pontosan, röviden és érthetően megfogalmazott szabály betartását várjuk el tőlük. Ezeket a szabályokat el kell nekik mondani, és segíteni kell őket ezek betartásában.

NA-SZR (105)

A napirendet, a különböző tevékenységekre (akár öltözködésre, étkezésre, fogmosásra, rendrakásra, tanulásra) szánt időt órarendszerű táblázatban (óvodáskorban rajzos formában) érdemes jól látható helyeken kifüggeszteni, mert ez segíti a gyermeket a feladatai elvégzésében, megszervezésében. Nagyobb iskolás korban kérjük, hogy saját maga készítsen listát a teendőiről. Segítsünk már kisgyermekkortól, hogy megtalálja a mindenki számára elfogadható módját az indulatainak, feszültségeinek levezetésére.

Az iskolaválasztásnál fontos szempont a kis osztálylétszám, a lakóhelytől lehetőleg nem túl távoli iskola, de a legeslegfontosabb a tanító kiválasztása!

Érdemes több bemutató tanításra is beülni, sőt személyesen elbeszélgetni a leendő elsős tanítóval a gyermek problémájáról. Ilyenkor megfigyelhető, hogyan reagál erre a pedagógus, mennyire tájékozott ebben a témában, mennyire készséges az együttműködésben, megkérdezhetjük tőle, hogy tanított-e már hiperaktív gyermeket és megtalálta-e hozzá a „kulcsot”?

A tanárnak határozottnak, nagyon következetesnek, de elfogadónak és szeretetteljesnek kell(ene) lennie, aki az elvárásait a hiperaktív gyerek teljesítőképességéhez, rövidebb és kevésbé koncentrált figyelméhez tudja igazítani, s nem ugyanazt várja el tőle, mint a többi gyerektől. Speciális iskolába csak akkor érdemes járatni a gyermeket, ha van más speciális tanulási nehézsége is, pl. olvasási zavar (dyslexia).

A hiperaktív gyerekek állandó mozgásuk ellenére elég fáradékonyak, ezért nem célszerű őket túlterhelni.

Kevés legyen a kisiskolás kötelező tanóráinak száma. Náluk a napközi vagy az iskolaotthonos oktatás ritkán válik be, jobb, ha ebéd után hazamehetnek, s kevesebb fegyelmezésnek vannak kitéve, esetleg alhatnak is egy kicsit kora délután. Ezért nem ajánlott a különórák manapság divatos halmozása.

De egy számára élvezetes hobbi vagy sporttevékenység nagyon jó hatású lehet még az iskolai teljesítményre is! Ha valami érdekli őket, akkor abban elmélyülnek, s ha egy területen megtanulnak figyelni, koncentrálni, ezt más területre is át tudják vinni. Persze arra számítani kell, hogy a választott sportban vagy hobbiban sem kitartóak, váltogatni akarják ezt is. Erre meg kell nekik adni a lehetőséget, hogy végül megtalálhassák a nekik igazán megfelelő elfoglaltságot, de mindig ki kell kötni előre egy időtartamot, amíg nem lehet változtatni.

Összefoglalva az a legfontosabb, hogy segítsünk a hiperaktív – figyelemzavar tünetcsoportban szenvedő gyerekeknek abban, hogy megtanuljanak koncentrálni, megtanulják fékezni túlzott mozgásaikat, önértékelésük ne csökkenjen a sok iskolai kudarc miatt. Segítsük őket lelkileg egészségesen „túlélni” az iskoláskort, hogy mire fiatal felnőttek lesznek, megtalálják az érdeklődési körüknek és képességeiknek megfelelő foglalkozást, s be tudjanak illeszkedni egyáltalán nem toleráns társadalmunkba.

 

Dr. Zombori Marianna

Segíts az információ terjesztésében. Oszd meg a cikket ismerőseiddel is!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •