Enurézis, azaz bevizelés,

erről abban az esetben beszélünk, ha a gyerek akaratlanul, vagy néha szándékosan, nem megfelelő helyre (ruházatba, ágyba) üríti vizeletét olyan életkorban, mikor a kontinencia (visszatartás) már elvárható lenne. Ez általában a négy-ötéves kor. A diagnózis felállításához a tünet ismételt jelentkezése szükséges.

Megkülönböztetünk organikus, azaz szervi eredetű, és nem organikus, azaz főként pszichés eredetű bevizelést.

Azért fontos ezeknek az elkülönítése, mert ez határozza meg a további teendőket. A differenciáldiagnózis /elkülönítés/ az urológus és nephrológus (vesebetegségekkel foglalkozó orvos) feladata. Vizeletvizsgálat, vese és gerinc Rtg alapján lehet a szervi eredetet igazolni, vagy kizárni.

Az organikus eredetű enurézis kezelése elsősorban a fent említett urológus és nephrológus tevékenységi körébe tartozik míg a nem organikus esetekben általában gyermekpszichológiai, gyermekpszichiátriai kezelésre kerül sor.

Abban az esetben, ha a gyermek 4-5 éves koráig soha nem volt legalább fél éven keresztül szoba/ágy tiszta, primer, azaz elsődleges formáról van szó. Ha volt a gyerek életében olyan, legalább fél éves időszak, mikor tudta tartani a vizeletét, szekunder, azaz másodlagos enurézisről beszélünk. Ez a megkülönböztetés is a teendők meghatározása miatt fontos.

A primer enurézis fennállhat a hólyag kapacitásának elégtelen volta, vagy a vizelet ürítésben résztvevő agyi központ, illetve idegpályák éretlen volta esetén, valamint nem megfelelő szobatisztaságra szoktatás következtében.

A hólyagfunkció akaratlagos szabályozása tanulási folyamat eredménye. A megfelelő szobatisztaságra szoktatás (toalett tréning, kondicionálás ): mikor a szülők (anya) elérkezettnek látják az időt, (képes a gyermek az együttműködésre, tud valamennyire uralkodni a záróizmain, tudja jelezni valamilyen módon szükségletét) leveszik a gyerekről a pelenkát és elkezdik egyre nagyobb rendszerességgel bilire ültetni. Próbálják megértetni vele, hogy szeretnék, ha ebbe végezné dolgát. Ha ez sikerül, azonnal megdicsérik, mosollyal jutalmazzák, ami a helyes viselkedés pozitív megerősítése. A szülők másik elvárása, hogy a nadrág száraz maradjon. Siker esetén ezt is örömmel nyugtázzák, ami további megerősítés a gyerek számára.

Mind a primer, mind a szekunder enurézis kialakulásában szerepet játszhat a nem megfelelő toalett-tréning.

A leggyakoribb hibák:

1, túl korai szoktatás: nem várják meg, a gyermek megfelelő biológiai-, pszichológiai érettségét, nem veszik figyelembe a fejlődés egyéni ritmusát. Ebben az esetben olyat várnak el a gyerektől, amit nem képes teljesíteni, így ő is, szülei is frusztrálódnak (csalódnak), ami a helyzetet tovább rontja. Ha ilyen körülmények között esetleg mégis kialakul a szoba/ágytisztaság, ez csak labilis (bizonytalan) funkció lesz, melyet későbbi gyerekkori frusztrációk, traumák megzavarhatnak. Ebben az esetben visszaesés következhet be.

2, Türelmetlen, vagy erőszakos szoktatás: a szülők túl gyors sikert várnak el, főleg azoknál a gyerekeknél, akiknél a beszéd és mozgásfejlődés az átlagosnál gyorsabb volt. Ezekben az esetekben gyakran nem jelzik vissza a kisebb sikereket, nem erősítik meg a helyes viselkedést, hanem sikertelenség esetén csalódottságuknak adnak hangot. Ez a gyermekben szorongást, agresszív indulatot válthat ki, ami miatt esetleg nem lesz hajlandó megfelelni az anyai elvárásnak. Tiltakozása, szembenállása (oppozíciója) fejeződhet ki az enurézisben.

3, Hiányos szoktatás: elhanyagoló családban, intézetben nevelkedő gyerekeknél nincs kinek teljesíteni. A megerősítés hiánya miatt a gyerek érdektelenné, motiválatlanná válik.

4, Pszichológiai okok:
– zavaró életesemények: gyakorlati tapasztalat, hogy a korai években átélt negatív életesemények (Pl.: felbomlott család, komolyabb feszültségek családon belül, testvér születése, testi betegségek, anyától való elszakadás)
– nem megfelelő családstruktúra: határokat sem családon belül, sem kifele nem tartó családoknál
– mindent megengedő, vagy mindent keményen tiltó családok nehezebbé, ill. labilissá teszik a szobatisztaság kialakulását.

Az enurézis kezelésében a legelterjedtebb módszerek a hólyag-tréning (mind a két formája), a pszichoterápia és végszükség esetén az átmeneti gyógyszeres segítség adás.

A hólyag-tréning két formája:

1, vizelet visszatartás gyakorlása: a vizelési inger megjelenése és a vizelés megkezdése közötti időtartamot a gyermek naponta 2-3 perccel megpróbálja növelni.
2, a vizelés többszöri megszakítása: a gyermek elkezd vizelni, és közben újból és újból megszakítja a vízsugarat. Itt a megszakítások számának növelése a cél. Mind a két esetben naptárban jelöli a gyerek az elért eredményt, sikert. Az egyes módszereket 3-4 hétig érdemes próbálni, majd szünet után lehet megismételni. Természetesen mind a két esetben a szülő támogató segítsége szükséges.

Csak abban az esetben szabad ezzel a módszerrel próbálkozni, ha

1, a gyerek idegrendszere már biztosan eléggé érett a kondicionálásra és pszichésen is egyensúlyban van, vagy szakember támogatásában részesül,

2, ha a szülő kellő időt tud fordítani a gyakorlásra, ha képes az apró sikereknek igazán örülni, s ezt szeretettel, mosollyal visszajelezni. (Ezzel pozitívan megerősíti a gyereket, stressz nélkül motiválja további igyekezetre.) Ha szülő csalódott, türelmetlen túlterhelt, vagy a szülő –gyerek kapcsolat valami miatt amúgy is terhelt, nem szabad szakember segítsége nélkül elkezdeni a tréninget.

Szoktak még próbálkozni az éjszakai ébresztés módszerével, de ezzel mi nem tudunk egyetérteni. Egyrészt a gyerekek többsége nehezen ébreszthető fel egészen, s így félálmukban megpisiltetve őket, az idegződik be, hogy ilyenkor szabad ellazítani a hólyagzáró izmokat, s ezzel csak megerősítjük az éjszakai ágybavizelést. Másrészt minden gyermeknek szüksége van az egészséges fejlődéshez a nyugodt, zavartalan alvásra. Ez a módszer nem a gyerek örömteli közreműködésére, hanem a szülő kemény beavatkozására épít.

Tréningre nem szűnő primer enurézis esetén, illetve szekunder enurézisnél, ha nem egyértelmű és megoldható a kiváltó ok, (pl. anya ideiglenes távolléte, óvodába szoktatás kezdete, testi betegség utáni állapot) mindenképp indokolt és fontos a gyermekpszichológus, gyermekpszichiáter felkeresése pszichoterápiás, és esetleges gyógyszeres kezelés céljából.

Dr.Rigler Ilona