Előző cikkünkben ismertettük, miért merül fel egyes esetekben az ADHD,

azaz aktivitás- és figyelemzavaros állapot gyógyszeres kezelése.

Jelen írás a Magyarországon elérhető alkalmazott készítményeket, a Ritalint (hatóanyag neve: metilfenidát) és a Stratterát (hatóanyag: atomoxetin) mutatja be.

A cikket azoknak a szülőknek ajánljuk, akiknek a gyermeke ADHD-val diagnosztizált, elmúlt 6 éves, és a fennálló problémák vannak olyan mértékűek, hogy az a mindennapi életben problémát okoz a gyermek és/vagy a környezete számára.

5. Metilfenidát vagy atomoxetin?

A várt eredményt tekintve két hasonló, szerkezetében és működésében mégis két egészen különböző gyógyszerről beszélünk. Régebb óta ismert és elterjedtebb a metilfenidát. Ez az a szer, ami bevétele után kb. fél óra múlva hatni kezd, majd 4 óra múlva szűnik a hatása, mert gyorsan lebomlik és ki is ürül a szervezetből.

Előnye, hogy amennyiben csak az iskolában vannak problémák, elég csupán tanítási napokon bevenni, hétvégékre, szünetekre következmény nélkül elhagyható. Első gyógyszeres kezeléskor általában metilfenidátot javasolunk, mert látványosan megtapasztalható a várt különbség.

Hátránya, hogy gyakran előbb ér véget a hatása, mint a tanítás, és a délutáni órákra ismét zizegővé, dekoncentrálttá, impulzívvá válik a gyermek. Sőt, ritka esetben ez a felpörgött állapot egy-két óráig erősebb is lehet a gyógyszermentes időszakhoz képest. Ilyenkor merül fel a metilfenidát LA készítmény használata, ami hatóanyagában ugyanaz, viszont nem tabletta, hanem kapszula. A kapszula bevonatának köszönhetően a felszívódása lassabb, egyenletesebb, a gyógyszer hatása így lassabban alakul ki és szűnik meg. Összességében ez a készítmény sem hat tovább 6-8 óránál.

A atomoxetin ezzel szemben egy olyan gyógyszer, ami fokozatosan, 4-8 hét után fejti ki a hatását. Rendszeresen szedendő, fokozatosan, testsúlyra számolva kell felépíteni, majd később ilyen módon lehet elhagyni. Beállítását a nyári szünetre érdemes időzíteni, amikor van időnk kivárni a kívánt hatást. Előnye, hogy míg a metilfenidát abszolút tüneti szer, a atomoxetin jelen tudomásunk szerint “érleli is az idegrendszert”: az életkor előrehaladtával mindenkinek javulnak a figyelmi funkciói, de a atomoxetinnel kezelt gyerekeknél jelentősebbnek mutatkozik a pozitív változás.

6. Milyen mellékhatásokra lehet számítani?

A két gyógyszer mellékhatás profilja elég hasonló. Fejfájást, émelygést, hasfájást, étvágytalanságot, nyugtalanságot panaszolnak gyakrabban a gyerekek. Szerencsére ezek jellemzően pár hét alatt csökkenni szoktak. Az étvágyromlás kikerülhető általában azzal, ha a reggel bevett gyógyszer mellé mindjárt tartalmas reggelit is fogyaszt a gyermek. Metilfenidátnál hangulatingadozást, sírós állapotot tapasztalunk időnként.

Mindkét szer fokozhatja a görcskészséget, emiatt azoknál, akiket korábban epilepsziával vagy tiktünetekkel kezeltek, fokozott óvatossággal állítjuk be az ADHD-gyógyszert, és ilyenkor az első választás a atomoxetinra esik. (Ennél a szernél érdekes módon, bár a leírások szerint emelhetik a tiktünetek gyakoriságát, mégis szoktuk ezek csökkenését is tapasztalni. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a gyerekek a gyógyszer mellett sikeresebbnek, magabiztosnak érzik magukat egy idő után, csökken a stressz szint, ami pedig a tikek ritkulásához vezethet.)

A kardiológiai szövődmények elkerülése végett EKG, a máj- és vese működésének ellenőrzése céljából évente laborvizsgálatot írunk elő. (Sok gyógyszer, így a metilfenidát és a atomoxetin is megváltoztathatja a szív ingerületvezetését. Ez önmagában nem baj, de emiatt jó ellenőrizni, nincs-e valami veleszületett, tünetmentes ritmuszavar, ami mellett galibát okozhat a gyógyszeres kezelés. Ennek kiszűréséhez szükséges az EKG-vizsgálat. A legtöbb gyógyszert a máj bontja le és a hatóanyag származékok a vesén keresztül, a vizelettel ürülnek ki. Emiatt jó vérvizsgálattal ellenőrizni ezen szervek működését.)

A atomoxetinnél leírták még a növekedés átmeneti meglassúbbodását, a gyógyszer szedése azonban nincs kihatással a felnőttkori végleges magasság alakulására. Összességében elmondható, hogy a mellékhatások enyhe mértékben szoktak jelentkezni, de ha jelentősebb fokúak, a gyógyszeres kezelés felfüggeszthető, és így a mellékhatások is szűnni fognak. Fontos, hogy ne a félelmek mentén döntsünk egy kezelés elindítása vagy elutasítása mellett. Ha aggasztónak találunk valamit a gyógyszer tájékoztatóban vagy internetes oldalakon olvasgatva, jelezzük azt a kezelőorvos felé!

7. Drog-e a metilfenidát?

A metilfenidátról elég sok szörnyűséget lehet olvasni az interneten. Ezek az írások jellemzően féligazságokon alapulnak. Elsőként leszögeznénk: a metilfenidát nem okoz függőséget (hiszen elhagyható hétvégére vagy akár egész nyári szünetre), nem okoz toleranciát (az adagokat nem kell emelni a kívánt hatás érdekében, legfeljebb azért, mert a gyermekek testsúlya és magassága nő), nem okozza a gyógyszermentes állapot romlását a kezeletlen időszakhoz képest, és végképp nem okoz sóvárgásérzést.

Az viszont igaz, hogy a metilfenidát valóban egy amfetaminszármazék, ami miatt jelentős a feketekereskedelme. Házi laborokban a hozzáértők át tudják alakítani mindenféle pörgető szerré. Ezért is nagyon fontos, hogy metilfenidátot csak az és csak annyit kapjon, akinek tényleg szüksége van rá.

További érdekesség, hogy ADHD-sok olykor megtapasztalják, hogy az amfetamindrogok rájuk “jótékonyan” hatnak: összeszedettebbé, rendezettebbé válnak a gondolataik, könnyebbé válik a tervek kivitelezése. Ez ugyanaz az ellentétes hatás, amiről fent már beszéltünk a koffein kapcsán: bizonyos anyagok másképp hatnak a figyelemzavarosokra és az ADHD-ban nem érintettekre. Természetesen a jelenség fordítottan is igaz: ami egy ADHD-snak gyógyszer, az ellentétes hatások miatt egy nem ADHD-snak lehet pörgető, izgató anyag.

A metilfenidátot a fentiek miatt szigorú ellenőrzés, pontos dokumentáció mellett adják ki a patikák, írják fel az orvosok. Bár a metilfenidát neve hírhedté vált, sajnos sokszor inkább azt látjuk, hogy éppen a kezeletlen, a problémák miatt nehezebben integrálódó ADHD-sok válnak nagyobb arányban szerfüggővé. E mögött valószínűleg mind biológiai, mind társadalmi okok fennállnak.

8. És ha nem hat?

Sajnos előfordulhat, hogy gyógyszer mellett sem tapasztalunk változást. Az viszont, hogy az egyik készítménnyel nincs szerencsénk, nem jelenti azt, hogy a másikkal sem lehet. Ugyanez persze fordítva is igaz, attól, hogy az egyik szer javulást hoz, lehet a másik készítmény hatástalan. Mint már mondtuk, szerkezetileg két igencsak eltérő gyógyszerről van szó. A hatástalanság oka lehet a nem megfelelő dózis is.

Metilfenidátnál mindig a legkisebb mennyiséget próbáljuk ki először: 10 mg-t kap a 25 kg-s 7 éves és a 40 kg-s 13 éves is. Ha itt még nincs siker, érdemes fokozatosan próbálgatni az emelkedett adagokat. A gyakorlatban ritka az, hogy valaki 30 mg-nál nagyobb mennyiséget kapjon, de a protokollok szerint akár ennek a kétszeresét is szabad adni.

Atomoxetinnél eleve türelmesnek kell lenni. Itt előírás szerint a testsúly 1.2-szerese a mg-ban mért gyógyszerdózis. De kezdetben csak a testsúly 0.5-szörösét adjuk, innen növeljük fokozatosan az adagokat. Nagyjából négy hét után várjuk az első kis változásokat, a végső eredmény pedig csak kb. 8 hét után látható. Ne ijedjünk meg, ha a korábban jól beállított gyógyszer egy idő után hatástalannak tűnik! Az első gondolatunk az legyen, hogy változott-e a gyermek testsúlya. Nagyobb testben jellemzően nagyobb mennyiségű hatóanyag szükséges.

9. És meddig kell szedni?

Mint már említettük, az ADHD-s tünetek az életkor előrehaladtával spontán is csökkennek. Kamaszkorra a többség elér egy olyan állapotot, ami már nem igényel gyógyszeres megsegítést. Ennek felmérése céljából is fontos az évenkénti kontroll. Ha azt látjuk, hogy a fiatal továbbra is nehezen boldogul a feladatok, napi teendők megszervezésével, viselkedése könnyen válik impulzívvá, érdemes lehet felnőttkorban is folytatni a kezelést. Ma már Magyarországon is léteznek felnőtt ADHD-ambulanciák, ahol lehetőség van a nagykorú érintettek gondozására, a receptek felíratására.

Valószínűleg még rengeteg kérdésük maradt az ADHD gyógyszeres kezelése terén. Szerencsére sok helyen elérhetők már információk, segédanyagok, amik segítik a kórkép és a kezelés jobb megismerését. Olvassanak, tájékozódjanak, érdeklődjenek bátran a kezelőorvosnál, pszichológusnál! Saját gyermeküket is kérdezzék ki alaposan, mit gondolnak, éreznek, mit jelent számukra az ADHD, mit tapasztalnak gyógyszeres terápiában. Sokszor ők tudják megfogalmazni legpontosabban azt a változást, ami miatt van értelme az ADHD gyógyszeres kezelésének.

Dr. Fórizs Noémi, Dr. Radványi Ildikó

<<<ADHD gyógyszeres kezelése 1. rész

A cikk megosztását külön köszönjük!  

Források:
Füredi J., Németh A. – A magyar pszichiátria kézikönyve; Szirmai I. – Neurológia;
Pharmindex online – Ritalin és Strattera tájékoztató;
www.lilly.hu

Fotó:
Katarzyna Bialasiewicz  | Dreamstime.com
Iryna Moroz | Dreamstime.com