Szinte minden kisgyermek életében előfordulnak rövidebb-hosszabb szakaszok, amikor az étkezésük „problémássá”, nehezebbé válik.

Ilyenkor gyakran válogatósnak hívjuk őket. Ezáltal a válogatósság egy tág gyűjtőfogalom lett: néhányan azt is idesorolják, amikor valaki csak kis mennyiségű ételt fogad el és nem érdekli az evés, mások azt értik alatta, amikor valaki egyes ételeket hajlandó megenni, bizonyosakat pedig nem. Ez utóbbit szelektív evésnek is nevezik.

A szelektivitás súlyosságában, megjelenésében igen változatos formákat ölthet. Sok gyermek csak párféle ételt utasít vissza, amely szükségtelen aggodalmat okozhat a szülők számára. Egyes gyermekek válogatóssága mögött a szülők feletti kontrollért folytatott küzdelem áll. Ilyen esetekben jellemző, hogy az étel preferenciák napról napra változhatnak, amit egyik nap elfogadott, azt másnap elutasítja. Szintén jellemző még, hogy a szülők gyakran nagyon aggódnak a gyermek táplálkozása, növekedése miatt, és nehézséget jelent számukra a megfelelő keretek, szabályok betartatása.

A szenzoros étel averzió

Bizonyos gyermekek következetesen visszautasítanak egyes ételeket. Az elutasítás az étel ízéhez, állagához, szagához, hőmérsékletéhez és/vagy kinézetéhez köthető. Ez nem azonos azzal, hogy a gyerekek egyik nap visszautasítanak egy ételt, majd másnap megeszik ugyanazt. Ezt a viselkedési formát a kisgyermekkori evészavarokkal foglalkozó Dr. Irene Chatoor amerikai gyermekgyógyász és gyermekpszichiáter professzor írta le, és szenzoros étel averziónak nevezte el. Az általa kialakított beosztást követte a 3 év alatti evészavarok osztályozásánál az angolszász kultúrákban honos DC:0–3R (Diagnostic Classification of Mental Health and Developmental Disorders of Infancy and Early Childhood – Zero to Three) komplex diagnosztikus rendszer is.

Mi jellemző erre a viselkedési formára? Mi a háttere? Hogyan javíthat a szülő a helyzeten? Ezeket a kérdéseket járjuk körbe a következőkben.

Az étel averziók gyakoriak, és különböző súlyosságúak lehetnek: egyes gyermekek csak néhány ételt utasítanak vissza, mások pedig egész étel csoportokat (pl. zöldség, gyümölcs vagy hús). Az elutasított étel kiválthat fintorgást, öklendezést, hányást, vagy az étel kiköpését. Miután a gyermek megtapasztalta a kezdeti averzív reakciót, nem hajlandó megenni azt a bizonyos ételt és nagyon zaklatottá válik, ha erőltetik. Az elutasító reakciót követően néhány gyermek hajlamos arra, hogy kiterjessze az elutasítást más ételekre is, amelyeknek a kinézete és/vagy szaga hasonló az elutasított ételéhez (pl. az elutasítás kiterjedhet az összes zöld színű ételre). A szülők gyakran beszámolnak arról, hogy ezek a gyermekek nem hajlandóak új ételeket megkóstolni. Néhány gyermek olyan érzékeny lehet, hogy visszautasít egy ételt azért, mert hozzáért egy másik ételhez a tányérján, vagy csak speciális márkájú vagy típusú ételt fogad el (pl. csak a McDonald’s csirke falatkákat fogadja el).

Szenzoros étel averzió esetén a gyermek jól eszik, ha olyan ételt kap, amelyet szeret. Emiatt súlyfejlődési vagy növekedési probléma előfordulása nem jellemző.

Ha ezek a gyermekek egész ételcsoportokat elutasítanak, kialakulhat vitamin-, ásványi anyag- (pl. cink, vas) vagy fehérjehiány. Ha minden olyan ételt elutasítanak, amelyhez erőteljes rágás szükséges (pl. hús, kemény zöldségek), akkor a rágóizmok fejlődése elmaradhat, ez pedig logopédiai problémákat okozhat. Az étel averzió kiterjedhet más szenzoros területeket érintő érzékenységre is (pl. bizonyos ételek megérintése, maszatolás, haj- vagy fogmosás, homokon vagy füvön sétálás, a ruhacímke érzete, erős hangok, éles fények, stb.).

A szenzoros étel averzió háttere

Kutatási eredmények alapján úgy tűnik, egyes gyermekek speciális érzékenységgel születnek bizonyos ízekkel, állagokkal, szagokkal kapcsolatban. Egyes vizsgálatok ennek hátterében a nyelv ízlelőbimbónak emelkedett számát, ill. sűrűségét mutatták ki, mely egy fokozott ízérzékelési képességet és érzékenységet okoz. Az eredmények szerint ez a hajlam öröklődhető is. A szenzoros étel averzió az ún. szenzoros integrációs zavar (Sensory Processing Disorder-SPD) része lehet: ez az ingerfeldolgozás zavara, mely miatt a gyerekek bizonyos külső ingereket vagy túl erősen, vagy éppen kevéssé érzékelnek. Ezért például zavarják őket a hangok, az erős fény, az érintés, az egyensúlyból való kimozdítás, vagy éppen rossz evők, alvók, zavaró számukra a címke a ruhában, a nagy tömeg, ha koszos lesz a kezük, utálják a hajmosást, a körömvágást, stb.

Miután ezen tulajdonság következtében a csecsemő vagy kisgyermek rossz élményt szerzett egy étellel kapcsolatban, elutasítja ezt az ételt a későbbiekben, és esetleg más hasonló színű, szagú, állagú ételt is. Ilyenkor egy másodlagos averzió alakul ki. Ennek evolúciós háttere van: ez az ösztön a romlott/mérgező ételek elkerülését, ezáltal a túlélést szolgálja. Ha a szülő erőlteti az elutasított étel megkóstolását, az ellenállás csak egyre erősebb lesz.

A szülőknek érdemes visszaemlékezni, vagy érdeklődni a nagyszülőktől a saját étkezési szokásaikról: gyakran kiderül valamelyikükről, hogy gyermekkorában ő (vagy egy nagyszülő, nagynéni, nagybácsi, unokatestvér) is kifejezetten „válogatós” volt, és ez sokat segít a gyermek helyzetének átérzésében is.

Dr. Gulácsi Ágnes

A cikk megosztását külön köszönjük!  😉

Következő rész >>>>

Forrás:
Dr. Irene Chatoor: Amikor a gyermeke nem fog enni vagy enni túl sokba – Szülõi útmutató a táplálkozási problémák megelõzésére és kezelésére a fiatal gyermekek körében, iUniverse, 2012.
Irene Chatoor, MD: Az etetési rendellenességek diagnosztizálása és kezelése Csecsemők, kisgyermekek és kisgyermekek, Washington DC, Zero to Three, 2009.