Kevesen tudják, hogy a fülkagylónak – jóllehet a hallószerv részét képezi – a hallásban kevés szerepe van. Tulajdonképpen egy kiterjedt, porcalappal alátámasztott bőrredőről van szó, amelynek funkciója a hang irányának megállapítása, továbbá a szemüveg viselhetőségének biztosítása. Esztétikai jelentősége vitathatatlan. Hiánya, torzulása az arc egységét megbontja.

A fülkagyló elváltozásai lehetnek veleszületettek és szerzettek (pl. baleseti sérülés, daganat stb.), részlegesek, teljesek, egy- és kétoldaliak. Műtéti kezelésük lehet alaki eltérést javító vagy hiánypótló célzatú. A veleszületett rendellenességeket többféleképpen csoportosíthatjuk és az egyes csoportokon belüli típusok is változó súlyossági fokban jelenhetnek meg.

A fülkagyló elváltozások egyik klasszikus és rövid beosztása a következő:

• Nagyságbéli elváltozások, pl. microtia, macrotia, hypoplasia, cryptotia vagy akár a fülkagyló hiánya, az ún. anotia;
• A fülkagyló egyes alkotórészeinek egymáshoz való viszonyában, arányosságaiban létrejött elváltozások, pl. Stahl fül (Spock ear, elf ear), lelógó fül (constricted ear, lop ear, lidding), cup ear, conchal crus, vagy a külső perem, másnéven helix deformitásai (helical rim kink/notch, fold-over) stb.;
• A fülkagyló koponyához viszonyított helyzetének megváltozása, pl. elálló fülkagyló.

A fül szerkezeti elemei az első és második kopoltyúívből származnak, a magzat fülkagylója a várandósság 3-4. hónapjában kezd előemelkedni. Érdekesség, hogy a fülkagyló mérete 3-4 éves életkorra a felnőttkori méret kb. 85%-a, majd 6 éves életkor körül annak közel 100%-a. Az öregedéssel tapasztalható méretváltozás (átlagosan 0.22 mm/év) elsősorban a kollagénrostok elhasználódásából származik. Előbbiek miatt kisiskolás életkor előtt a fülkagylón tervezett műtét nem végzendő, 3-4 éves életkor előtt pedig kifejezetten ellenjavallt.

A fülkagyló veleszületett rendellenességeinek gyakorisága 5-15% és ezen anomáliáknak csupán 30%-a mutat spontán korrigálódó hajlamot. Utóbbi is csupán a születést követő első héten várható. A már állandósult deformitás csak később, a megfelelő életkorban végzett plasztikai sebészeti műtéttel korrigálható. Az ún. otoplasztikai eljárások szövőményrátája szakirodalmi adatok szerint még hozzáértő kezekben is 10% körüli. A fülkagylón végzett plasztikai sebészeti műtétek napjainkban is Furnas, Mustardé és Stensröm által kialakított műtéttechnikai alapelvek felhasználásával történnek. Ezek ismerete mellett fontos az atraumatikus megközelítés és jártasság a régió anatómiájában, élettanában.

Szerencsére ma már léteznek nem műtéti megoldások is a fülkagyló elváltozásainak kezelésére, melyek korai életkorban alkalmazhatók, csak ezek még kevéssé ismertek.

Az újszülött fülkagylója puha és elaszticitása még hiányzik. Kutatások igazolták, hogy ennek hátterében az áll, hogy közvetlenül a születést követően a magas ösztrogén szint emelkedett hialuronsav szintet eredményez, utóbbi pedig gátolja a fülkagyló porc sejtközötti állományában az elaszikus rostok kötődését. Miután az ösztrogénszint csökken, az elasztikus porc flexibilissé, ugyanakkor alaktartóvá válik.

Elsőként Kurozumi (1982), Matsuo (1984) és Brown (1986) számoltak be róla, hogy a veleszületetten kóros formájú fülkagyló újszülöttkorban modellálható, alakja javítható, bizonyos deformitások esetén speciális eszközzel, megfelelő módon és jól meghatározott időintervallumban alkalmazva tartós eredmény érhető el.

Az eljárás hatékonyságát napjainkig számos szakirodalmi adat és vizsgálat igazolta. Ez az ún. ’ear molding’, vagy fülmodelláló eljárás. Előnye, hogy a kezelés ambulánsan elvégezhető, az újszülött számára nem zavaró, nem kell kórházba befeküdni, nincsen altatás, sem pedig injekció vagy gyógyszeres kezelés. A későbbiekben pedig a legtöbb esetben nincsen szükség műtétre. Ha mégis, akkor pedig kevésbé bonyolult operációval is korrigálható az esetleg még fennmaradt elváltozás. Továbbá a korai modellálásnak köszönhetően nem kell számolni azon pszichoszociális hatásokkal, amelyek a gyermeket érik a közösségben, mielőtt életkora lehetővé teszi a fülplasztikai műtét elvégzését. Ear molding eljárással leggyakrabban kezelt fülkagyló elváltozás az ún. constricted/lop ear („lelógó fül”), a Stahl ear („elf fül”) és a helical rim (helix perem) deformitások (1. és 2. ábra).

Az első élethét során a fülkagyló formája spontán is változik. Ezt követően már egyre kevésbé számíthatunk rá, hogy alakja önmagától normalizálódna, a születés utáni harmadik héttől pedig a legkevésbé valószínű ez. Ebből adódok, hogy a fülkagyló nem műtéti formázásának megkezdésére a legalkalmasabb életkor az első 3 hét, amelyet szakirodalmi adatok is alátámasztanak. Ezért is fontos, hogy amennyiben a fülkagyló modellálásának igénye felmerül, úgy még kettő hetes életkor előtt megtörténjen az első szakorvosi konzultáció.

Későbbi újszülött- és korai csecsemőkorban sem elképzelhetetlen az ear molding alkalmazása, jó és tartós eredményekről ugyancsak történtek közlések a szakmai irodalomban, de ezekben az esetekben a terápia hosszabb időt vesz igénybe és nem minden esetben vezet maradéktalanul a kívánt eredményre. Ear molding során a szövődmények előfordulása ritka és ha van is, azok jellemzően enyhék, spontán gyógyhajlamúak. A kezelés nem egyszeri alkalomból áll, a végleges alak, a porcos váz átformálása hetek alatt érhető el. A molding technika gyakorlatot és természetesen szülői együttműködést igényel. A terápia során bizonyos időközönként, ambuláns vizsgálatok alkalmával történik a felhelyezett modelláló eszköz ellenőrzése, ha szükséges, akkor állítása, majd végül az eltávolítása.

Dr. Mikóczi Márió

Intézetünkben gyermek plasztikai sebészet is elérhető.
Szakvizsgálatra időpont egyeztetés: 06 1 459 9100 / 1317-es mellék.

Irodalomjegyzék:

1. Kurozumi N, Ono S, Ishida H. Non-surgical correction of a congenital lop ear deformity by splinting with Reston foam. Br J Plast Surg. 1982;35:181–182.
2. Matsuo K et al.. Nonsurgical correction of congenital auricular deformities in the early neonate: a preliminary report. Plast Reconstr Surg. 1984 Jan; 73(1):38-51.
3. Brown FE, Colen LB, Addante RR, Graham JM Jr. Correction of congenital auricular deformities by splinting in the neonatal period. Pediatrics. 1986 Sep;78(3):406-411.
4. Matsuo K, Hayashi R, Kiyono M, et al. Nonsurgical correction of congenital auricular deformities. Clin Plast Surg. 1990;17:383–395
5. Tan ST, Abramson DL, MacDonald DM, et al. Molding therapy for infants with deformational auricular anomalies. Ann Plast Surg. 1997;38:263–268.
6. Smith W, Toye J, Reid A, et al. Nonsurgical correction of congenital ear abnormalities in the newborn: case series. Paediatr Child Health. 2005;10:327–33.
7. Horlock N, Vogelin E, Bradbury ET, et al. Psychosocial outcome of patients after ear reconstruction: a retrospective study of 62 patients. Ann Plast Surg. 2005;54:517–524.
8. Limandjaja GC, Breugem CC, Mink van der Molen AB, et al. Complications of otoplasty: a literature review. J Plast Reconstr Aesthet Surg. 2009;62:19–27.
9. Byrd HS, Langevin CJ, Ghidoni LA. Ear molding in newborn infants with auricular deformities, Plastic and Reconst Surg., 2010 Oct; 126(4): 1191-1200.
10. Woo T, Kim YS, Roh TS, Lew DH, Yun IS. Correction of congenital auricular deformities using the ear-molding technique. Arch Plast Surg. 2016;43(6):512-517.