Szokásos (megszokott) gondolatmenet: a végtagtörés = gipsz. Általánosságban ez így is van. Zavarba ejtő lehet a jelenség, amikor egy törés gyógyítása gipszrögzítés nélkül történik.

Gyakran halljuk a kérdést:

De doktor úr, gipsz nem is lesz rajta?”

A gyermeksebészeti praxis során a töréskezelésben széles palettán válogathatunk a különböző javallatokhoz mérten az operatív, a minimálisan invazív és a konzervatív terápiák között.

Mit is jelent ez?

Operatív?

Olyan a törés típusa, amely műtéti kezelést igényel (pl. lemez felhelyezése, fémdrót húzóhurok felhelyezése). Minimálisan invazív? A törés típusa szintén műtéti kezeléssel gyógyítható, de nem igényel nagy metszést (feltárást), így a szervezet számára kisebb megterhelést jelent (pl. dróttűzés, titán elasztikus velőűrszegezés, fixateur externe).

Konzervatív?

A törés kiválóan gyógyítható (és meg is gyógyul) műtét nélkül. A konzervatív kezelések adaptáció stabilitásra képesek, a műtéti kezelések közt találjuk a mozgás és terhelés stabil ún. szintéziseket. Így érthetővé válik, hogy messze nem mindegy milyen töréssel állunk szemben, jóllehet a megfelelő javallat az esetek jelentős hányadában adott. Sokszor jó, vagy adott esetben jobb megoldás lehet a konzervatív technikák alkalmazása, szem előtt tartva a célt, hogy a kezelés során minél kevesebb szövődmény alakulhasson ki. A konzervatív technikák megfelelő használatával (megfelelő indikáció mellett) tökéletes törésgyógyulás érhető el.

A jó funkció elérése. A műtéti technikák is és a konzervatív kezelések is ezt célozzák, ez egyértelmű.

Az már kevésbé nyilvánvaló, hogy nem elég csupán jól megoperálni, helyreilleszteni, vagy begipszelni a sérült végtagot. Korán gondolnunk kell a továbbiakra, a rehabilitációra, a funkció mielőbbi visszanyerésére. Itt lép gondolatmenetünk előterébe a töréskezelés gipsz nélkül, hangsúlyozván, hogy nem lehet minden törést gipsz nélkül kezelni (megfelelő javallat).

A gipszben rögzített –immobilizált- végtag pihen ugyan és a törés szépen gyógyul, de a rögzítés eltávolításakor nem egyszer nehezen indul újra a mozgás. Gyakori kérdés ilyenkor a rendelőben: „Nem baj hogy még fáj neki?” Nem nagyon, de mégsem mindegy. Testtájtól (ízülettől) is függ. Például a könyökízület és a térdízület ilyen szempontból esendőbb, gyakrabban van szükség gyógytornára –a tökéletesen gyógyult törés mellett is- az eredeti funkció/mozgásterjedelem visszanyeréséhez.

A gipszrögzítést mellőző technikákkal korán elkezdhető a funkcionális kezelés.

Amihez jellemzően nem kell gipszrögzítés: titán elasztikus velőűrszegezés, fixateur externe, egyes csavarozások és lemezelések. Hogy ne csak a műtéteket méltassuk, megemlítek – a teljesség igénye nélkül- pár gipszmentes konzervatív kezelési módot is. Ezek a technikák kellő rögzítést biztosítanak a törés gyógyulásához és kellő mozgásszabadságot ahhoz, hogy az ízületek ne „merevedjenek” el a gyógyulás ideje alatt.

Karfelkötés: egyszerű (enyhe fokú) kulcscsonttörések, vagy a felkarcsont egyes szintén enyhe fokú válltáji törései.

Ragasztószalagos rögzítés: kéz/lábujjak egyszerű törései. Collar & cuff rögzítés. Nos, ez utóbbiról kicsit többet szemlélődjünk.

A felkarcsont könyöktáji törése gyakori gyermekkori sérülés, mégis a megfelelő kezelés sokszor fejtörést okoz az orvosnak. Gyakran súlyos tünetegyüttest létrehozó sérülésről van szó, gondoljuk csak bele a könyökízület összetettségébe, az ott áthaladó erek és idegek fontosságába. Mégis, lehetőség nyílik a műtét, sőt gipszrögzítés nélküli kezelésre. Bizonyára egyértelmű, hogy itt is az enyhe fokú törések kezelése lehet csupán konzervatív megközelítésű. Ezen anatómiai régió kezelésének részletes ecsetelése jócskán meghaladja jelen cikk kereteit.

Abban az esetben, ha a létrejött zöldgally törés csak kicsit kinyílik – mint egy ajtózsanér – az ún. collar & cuff rögzítés alkalmazható a gyógyulás teljes időtartama alatt (kb. 3 hétig). A rögzítés lényege, hogy az alkar fokozatos, nyakhoz történő közelítése által folyamatos flexiós (a törési rést összezáró) hatást biztosítunk a törésben, ezzel napok alatt tökéletes repozíciót (törés helyretételt) érünk el. A fokozatosan kivitelezett behajlítása a könyökízületnek a stabilitás megtörése nélkül pontos repozíciós helyzetet teremt. A rögzítés felhelyezése utáni pár nap során érjük el a megfelelő könyökflexiót. Ezen időszakban az ambuláns betegellátás során röntgenfelvételekkel kontrolláltuk a repozíciót, továbbá a könyöktáji duzzanat megszűnését. A fokozatos flexió repozíciós hatása radiológiailag is jól nyomon követhető (ld. ábrák).

Az eljárás előnye hogy műtétre, altatásra nincsen szükség, e rögzítési típusban a gyermek mosdatható. A klinikus számára további előny, hogy a kórkép változása a szeme előtt zajlik, gipszsín hiányában a duzzanat változása, a keringés és beidegzés könnyen vizsgálható. Hátránya, hogy a gyermek így nem öltöztethető könnyen. További fontos előny, hogy a rögzítésben egyes mozgások korán megkezdhetők.
Tehát, nem kell mindig gipsz? Nem, hiszen egyes esetekben pont ez a lényeg.

Dr. Mikóczi Márió

Irodalom:
Mikóczi M., Kassai T. Collar and cuff rögzítés a gyermekkori II-es típusú diszlokációval járó supracondylaer humerustörés konzervatív kezelésében. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet. 2011, Vol. 54. Issue 2., p. 91-95.