A sztóma: (görög eredetű szó) jelentése száj, szájadék, nyílás. Mai orvosi szóhasználatban a test felszínén kialakított nyílást jelent, melynek szerepe az élethez elengedhetetlenül szükséges funkciók biztosítása különféle állapotok, betegségek esetén.

A gasztroenterológiában használt sztómatípusokat csoportosíthatjuk az elhelyezkedésük és időtartamuk szerint.

Gastrostoma
A tartósan nyelésképtelenné vált betegek táplálására szolgáló sztóma.

Jejunosztóma
Akkor alakítják ki, ha a gyomor alkalmatlanná válik a táplálásra.

Ileosztóma
A vékonybél kivezetése.

Kolosztóma
A vastagbél kivezetése.

A széklet állagát befolyásolja a sztómanyílás helye. Minél közelebb van a végbélhez, annál több folyadék szívódik fel, ezért a széklet szilárdabbá válik. Ileosztóma esetén a széklet híg, sok emésztőnedvet tartalmaz.

Az alapbetegség súlyossági fokától függően ideiglenes vagy végleges sztómát alakítanak ki. Ideiglenes sztómát akkor alkalmaznak, ha a bélszakasz átmeneti tehermentesítése a cél. Ez általában néhány hónapos időtartamot jelent.

Az alábbi kórképek esetén merül fel a sztómaképzés:

• Gyulladásos bélbetegség (IBD)
• Polipok megjelenése az emésztőrendszer falán
• Vastagbél tágulat
• Karcinóma
• A bél vérellátási zavara
• Széklet visszatartási zavar
• Sérülés, trauma

Manapság egyre fiatalabb korban diagnosztizálják a gyulladásos bélbetegséget. A megjelenés egyre progresszívabb, sok esetben a gyógyszeres terápiára nem kielégítően reagálnak a betegek. A terápiára nem reagáló esetben a tünetek csökkentése, szövődmények elkerülése és az életminőség javításának érdekében döntenek a gyulladt bélszakasz eltávolítása mellett.

A műtét előtt megkezdődik a családok pszichés felkészítése, igénybe vehetik a pszichológus segítségét, mivel az előttük álló nehézségek jelentős életmódbeli változásokat követelnek meg tőlük.

Az egészségügyi személyzet, az ismeretlentől való idegenkedés és félelem kiküszöbölése érdekében, a gyermeket és szüleit játékos formában megismertetik a sztómazsákkal és annak alkalmazásával. Például a kicsik a kedvenc játékukra, vagy a bátrabbak akár a saját hasfalukra is, ragasztanak sztómazsákot, amivel kedvükre ismerkedhetnek.

A sztóma kialakítását követő kórházi tartózkodás ideje alatt az egészségügyi személyzet megtanítja annak ápolását, miközben praktikus életmódbeli tanácsokat ad. Kórházunkban az érintettek igénybe vehetik a „sztómás nővér” segítségét is. A későbbiekben érdemes felkeresni a sorstársakat, akiktől rengeteg praktikát sajátíthatnak el.

Ezek kézé tartozik a diéta megismertetése.

Az étrendjük célja a minőségileg és mennyiségileg megfelelő tápanyagbevitel mellett

• a bélgáz- és szagképződés csökkentése
• és a dugóképződés elkerülése.

A korábbi betegség súlyosságától függő diéta a műtét után még inkább szűkül.

Ez nagy önfegyelmet, kitartást követel a betegtől és családjától egyaránt.

A diétázónak el kell fogadnia, hogy a környezete továbbra is élvezheti az általa eddig fogyasztható és kedvelt ételeket, italokat, amik számára ezután tiltó listára kerülnek. A szülőknek lelki terhet okoz, hogy gyermeküktől megvonjanak olyan táplálékokat, melyeket ő szívesen fogyasztott, esetleg még mindig követel, és az ajánlott ételek fogyasztását dacosan elutasítja. Minél jobban rájuk szeretnék erőltetni az ételt, annál jobban ellen fognak állni, ezért türelemmel, gyakori kínálással kell megszerettetni velük. Kreatív tálalással a gyermekek nagyobb kedvvel fogyasztják a kevésbé szeretett fogásokat is.

Az is problémát jelent, hogy az óvodai, iskolai közegben ünnepi alkalmakkor kirekesztve érezheti magát a többiek lakmározásából. „Különcködésével” akaratlanul is magára vonja a figyelmet, társai gúnyolódásának, értetlenkedésének célpontjává válhat. A dadusoktól, pedagógusoktól együttműködést, empátiát és odafigyelést igényel ez a helyzet. A serdülőkorú betegek gyakran szégyellik, ezért eltitkolják társaik elől a betegségüket, sztómájukat. A barátokkal töltött szórakozás közben hatalmas önfegyelmet követel meg a speciális étrendjük betartása, és hogy ellent tudjanak állni társaik unszolásának.

A sztóma viselése befolyásolja a sportolási és szabadidős tevékenységeket is.

A műtétet követő időszakban az orvosok nem javasolják a nagy fizikai megerőltetést igénylő mozgásformákat, a lényeges hasprés fokozódást és az ütközéseket kiváltó sportágakat. Ez nem jelenti azt, hogy a sportolásról teljesen le kell mondani, mivel a sztóma nem korlátozza a testi teljesítőképességet. Néhány kimagasló sportoló sztómával is szép eredmények elérésére képes.

A sztómát viselő gyermekeknek ügyelni kell arra, hogy a szűk ruhadarabok elszoríthatják a sztómanyílást, ezzel akadályozva a széklet ürülését. A speciális segédeszközök mellett praktikusan alkalmazzák a hagyományos ruhadarabokat. A sztómazsák elrejtésére és rögzítésére alkalmasak a különböző színekben kapható derékmelegítők. A laza ruházat alatt észrevétlenül megbújik a zsák.

A sztómazsák cseréjét, a sztóma gondozását a napi rutinba kell beilleszteni, figyelembe véve a gyermek napirendjét és a folyamat időtartamát. Célszerű a sztóma ápolását azonos időben végezni, így kisebb az esélye, hogy a széklet a sztómazsák cseréje közben ürül. A gyermeket fokozatosan kell bevonni a sztóma ápolásába, amíg képes nem lesz önállóan ellátni. Ez a folyamat sok türelmet, kitartást, időt, megértést igényel a szülő és a gyerek részéről egyaránt.

Összegezve a gyermekek beszámolóit és a tapasztalataimból kiderült, hogy az érintettek és családjai eleinte ódzkodnak a műtéttől, félnek az azt követő kellemetlen helyzetektől. A műtétet követően, miután a saját félelmeiket legyőzték, hamar tapasztalják a pozitív változásokat. A mindennapjaikat megkönnyítette a sztóma viselése, szorongások nélkül vállalkoznak hosszabb utazáskora. Szabadidős tevékenységükben nem befolyásolja őket, sőt, akad, akik a műtét után kezdtek el sportolni. Bár időnként akadnak kellemetlen szituációk, de összességében

a sztóma mint az „élet megrontója”, egyben a további, emberhez méltó élet lehetőségének bölcsője.

Pletscher Noémi