Mindig tervezzük meg alaposan gyermekeink szabadidős programjait.

Ügyeljünk arra, hogy – lehetőleg – megfelelő arányban legyenek benne a mozgásos és szellemi aktivitást igénylő tevékenységek.

Elfáradás, pihenés esetére pedig hasznos kikapcsolódásnak javaslom például a színezést, melyet egyénileg, kedvére végezhet gyermekünk, de akár közösen is csinálhatjuk vele.

Manapság minden újságárusnál, könyvesboltban, nagyobb üzletek (szupermarketek) polcain sorra találhatunk színező-kifestő füzeteket, könyvecskéket. Felhívó jellegű, színes, többnyire mesefigurás borítójuk szinte kínáltatja magát, vásárlásra ösztönzi a szülőket, ill. csábítja a gyermekeket, hogy megvetessék maguknak azokat – sokszor alapos szemrevételezés nélkül. Úgy gondolom, ezek a kiadványok nem mindig a megfelelő életkorban kerülnek a gyermekek kezébe.

Álljon itt most az elkövetkezendőkben néhány érv a színezők ellen és mellett:

Amikor ábrázoló tevékenységének fejlődése elején a firkakorszakba ér gyermekünk, megfigyelhetjük, hogy hiába adunk neki színezőt, kifestő füzetet, azt is csak egy rajzfelületnek tekinti és mint a „sima” papírra nagy-nagy „ákombákomokat”, „kriksz-krakszokat” rajzol a lap tetejétől a lap aljáig. Nem képes a vonalon belül maradni, ehhez még nőnie, érnie kell, ki kell, hogy alakuljon csuklómozgása. Marokra fogott ceruzával, tollal, zsírkrétával nem is lehet finoman aprólékosan színezni – a kicsiknek pedig eleinte ez az eszközfogás a természetes.

Amíg a kisgyermek kezdetleges firkaszinten áll, addig figyelmét teljesen lekötik a technikai nehézségek. A különböző technikai fogásokat eleinte csak próbálgatja, majd gyakorolja egészen addig, míg azok készségszintre nem emelkednek. Nyilvánvaló, hogy mindez a kéz, a szem és az agy hosszadalmas együttműködése során alakul bonyolult ideglélektani folyamatokon át.

Úgy kb. 4-5 éves koruktól kezdenek képessé válni arra, hogy most már odafigyeljenek mivel, hogyan és mit kell csinálni. Ettől kezdve javaslom tehát a színezőket és kifestőket.

Fiúk és lányok rajzfejlődését vizsgálva nagy különbségeket tapasztalhatunk. A kislányok általában többet és szívesebben rajzolnak, ezért ők hamarabb tudják majd megfelelően használni e kiadványokat.

A színezők, kifestők kínálatát tekintve megállapíthatjuk, hogy nagyon gazdag a választék.

Ismerkedjünk meg most néhánnyal a legismertebb fajták közül.
„Sima” színező: a gyermek úgy színezi ki, ahogy akarja, ahogy neki tetszik. A színhasználat rá van bízva.
Ugyanolyanra kell kiszínezni, mint amilyen a szöveg melletti kép.
Úgy színezi ki a gyermek, ahogy a mesét hallva elképzeli, ill. a szövegben található támpontok alapján a fejében összeáll a kép: Pl. a királylány rózsaszín ruhában táncolt a réten.
A kép akkor lesz látható, ha a meghatározott formákat a megadott színekre színezi a gyermek. Például ∆ kék, ○ sárga, ◊ piros…
Feladatlapos – különösen nagyobb óvodásoknak lehet hasznos időtöltés, jó szórakozás, ezáltal önkéntelen tanulás.Megfigyelhetjük, egyik helyen a gyermek színérzékére van bízva a megoldás, a másikon a megfigyelőképességére, a harmadikon a fantáziájára, a negyediken a formaérzékére, az ötödiken a logikai gondolkodására – ám a legtöbb esetben komplexen kell mindezeket használnia.

Ezért a fent leírtakat figyelembe véve elengedhetetlen a színezők, kifestők jótékony, fejlesztő hatásáról is szólnunk.

Különösen olyan feladatgyűjtemények mellett érvelnek, melyek célja, hogy könnyed, játékos formában lépésről lépésre sajátíttassa – főleg az iskolába készülő gyerekekkel – azokat az alapkészségeket, melyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az írás, olvasás és számolás tanulását sikerek és ne kudarcok sora kísérje. Olyan általános készségek és speciális képességek fejlesztésére lehetnek hasznosak, mint például: figyelem, gondolkodás, rövid és hosszú távú emlékezet, vizuális emlékezet. A különböző formák, alakzatok felismerését, relációk megfogalmazását, alkalmazását, téri, síkbeli és a saját testén való tájékozódását segítik elő, valamint a szem-kéz koordinációjának kialakítását, a számfogalmak rögzülését, tárgyak jelenségek nevének tudatosítását… és még sorolhatnám.

E kiadványok ilyenképpen gyermekünk képességeinek felismerésére, az esetleges problémák felderítésére és megszüntetésére szolgálnak – akár terápiás jelleggel is. Ezért segítőeszközként is kezelhetjük őket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolába lépés előtt elég sok gyermek küszködik iránytévesztési, alak-felismerési nehézségekkel, ami a betűtanulás során később időleges megtorpanáshoz, egyes súlyosabb esetekben írás és olvasás, valamint számolási zavarokhoz – tudományos nevükön dysgraphiához és dyslexiához, valamint dyscalculiához vezethetnek.

Figyelem!

Fontos a felnőttek tudatos szerepe, átgondolt irányítása, pl. mit szeretnének fejleszteni, elérni, ezért mit adjanak a gyermek kezébe. Itt utalnék a bevezetőben említett alapos szemügyre vételezés fontosságára. Akár újság mellékleteként, akár önálló füzetként vásároljuk, mindig legyünk igényesek! Vannak ugyanis rossz minőségű kiadványok, ahol nemcsak a papír rossz, hanem a nyomtatás is hibás, a forma nem jól látható, halvány, esetleg nem egységes vonallal körülhatárolt. Sokszor a figurák sem szépek, otrombák, elnagyoltak, mindenféle bájt nélkülöznek.

Ügyeljünk rá, hogy a lapokon szereplő ábrák tehát könnyen utánozhatóak, jól kifesthetőek legyenek, ezáltal az íráshoz feltétlenül szükséges rajzolási kedv felkeltését is szolgálják egyben.

Fokozatosan nehezedő, egyre összetettebb gyakorlatokat tartalmazó füzeteket válasszunk.

Feltétlenül fordítsunk időt a feladatok elmagyarázására, ill. ellenőrzésére. Tilos, hogy elmarasztaljuk a gyermeket, maiért hibázik!
Nem szabad továbbá, hogy kényszer, gyötrelem legyen a színezők, kifestők használata, ezeknek sikerélményt kell biztosítaniuk!

Cibulka Gáborné