Mérjük meg a mutatóujjunk hosszát az ujjunk alján található ránctól. A gyűrűsujjunk alján sokszor több ránc is látható. Itt az alsó ránctól mérjük le a gyűrűsujjunk hosszát. Osszuk el a mutatóujj hosszát a gyűrűsujj hosszával. Egyes kutatók szerint az így kapott számból rendkívül sok mindenre lehet következtetni. Így például arra, hogy mennyire vagyunk tehetségesek sportban, milyen betegségre van hajlamunk, milyen verbális, vagy matematikai képességeink vannak, hogyan viszonyulunk a másik nemhez, stb.
A kérdés az, hogy ezek az összefüggések valósak-e? A tudomány megosztott ebben a kérdésben!

Van egy egyszerű, mindenki által könnyen lemérhető és kiszámítható szám, ami meglepően sok kutató szerint nagyon sok mindent elárulhat rólunk.

Ha lemérjük a mutatóujjunk és a gyűrűsujjunk hosszát és a két számot elosztjuk egymással, kapunk egy arányszámot, amit az angol nyelvű irodalomban 2D:4D ratio-nak hívnak, ahol a 2 a mutatóujjra, a 4 a gyűrűsujjra utal, a D a digit szó rövidítése, ami ebben az értelemben ujjat jelent. Nagyon sok kutató szerint, ha a gyűrűsujjunk hosszabb, mint a mutatóujjunk, azaz az arányszám kisebb, mint 1, az azt jelenti, hogy magzati korban több anyai tesztoszteron, ha a mutatóujjunk a hosszabb, akkor kevesebb tesztoszteron ért minket. Mivel a magzatot érő hormonális hatások az egész későbbi életünket befolyásolják (ezt a jelenséget hormonális imprintingnek nevezik), elvileg ebből az arányszámból nagyon sok mindenre következtethetünk saját életünkkel, sorsunkkal kapcsolatban, és ezt nagyon sok kutató így is gondolja, és a tudományos szakirodalomban rengeteg ezt alátámasztó eredmény, publikáció található.

Mint a fentiekből is érezhető, a tudományos életben nem mindenki osztja ezt, azaz a kutatók nagyon megosztottak ebben a kérdésben. Először bemutatok néhány eredményt a „hívőktől”, majd néhány érvet azoktól, akik nem hisznek az egészben.

Meg lehet figyelni, hogy a nőknek általában a mutatóujja hosszabb, vagy ugyanolyan hosszú, mint a gyűrűsujja, a férfiaknál gyakrabban a gyűrűsujj a hosszabb. Ebből azonban az is látszik, hogy nem mindig, azaz van olyan nő, akinek a gyűrűsujja a hosszabb, illetve férfi, akinek a mutatóujja hosszabb, de átlagosan igaz az első állítás. Ezek az összefüggések régóta ismertek voltak.

1998-ban jelent meg egy publikáció, amely felvetette, hogy a különböző 2D:4D arányok az anyaméhben kapott különböző tesztoszteron mennyiségre vezethetők vissza.

Később, állatkísérletek segítségével bizonyították, hogy nem csak a tesztoszteron számít, hanem a tesztoszteron: ösztrogén arány, azaz a férfi és a női hormonok aránya. Ez azt jelenti, hogy magasabb tesztoszteron: ösztrogén arány alacsony 2D:4D arányt, alacsonyabb arány magasabb 2D:4D arányt eredményez. Ezt később embereken is bizonyítani tudták olyan betegségekben, ahol a magzat magasabb (congenitalis adrenális hyperplasia), vagy alacsonyabb tesztoszteronnak (Klinefelter szindróma) van kitéve.

A terhesség alatti anyai dohányzás emeli a magzatot érő tesztoszteronszintet, ami alacsony, vagy maszkulin 2D:4D aránnyal társul a megszülető gyermekben. Ez az arány az egész életben megmarad, nem befolyásolja a serdülőkor, vagy a nyál későbbi tesztoszteron tartalma.

Az elmúlt több mint 20 évben több mint 1400 tudományos közlemény jelent meg, amely a 2D:4D arány és számos jellemző között talált összefüggéseket.

Nézzünk néhány példát!

Alacsony 2D:4D arány (hosszabb gyűrűsujj, férfias, maszkulin jelleg) összefüggést mutatott fiúkban jobb matematikai, térbeli és vizuális készségekkel. A lányoknál nem találtak összefüggést matematikai képességekkel, viszont a magas 2D:4D arány (hosszabb mutatóujj) jobb verbális képességekkel korrelált. A magasabb aránnyal rendelkező férfiak hajlamosabbak az alacsony spermiumszámra, nagyobb a szívbetegségek, az elhízás és a metabolikus szindróma kockázata. Az összefüggések általában erősebbek voltak, ha a jobb kezet vizsgálták, bár voltak kivételek is.

Az alacsony (maszkulin) 2D:4D arányúak nagyobb valószínűséggel lesznek balkezesek, magasabb a szorongás kockázata, a nők magabiztosabbak, a férfiak agresszívabbak, és mindkét nemben nagyobb valószínűséggel heteroszexuálisak, mint a magas 2D:4D arányúak. A magas (feminin) 2D:4D arány a fentieken kívül depresszióval és evési zavarokkal mutatott összefüggést.

Egy viszonylag nagy vizsgálatban az alacsonyabb 2D:4D arány szignifikánsan korrelált a magasabb szociabilitással, a nagyobb személyes társadalmi tőkével és a nagyobb személyes közösségi hálózat méretével. Továbbá a baráti társaság kedvelése, a bulizásra való hajlam és az elszigeteltségtől való félelem is korrelált a hosszabb gyűrűsujjal. Ez a vizsgálat nem mutatott ki kapcsolatot a 2D:4D és az agresszió vagy az antiszociális személyiségzavar között.

Egy vizsgálatban az alacsonyabb 2D:4D arányú férfiak kedvesebbek voltak a nőkkel, nagyobb valószínűséggel figyeltek a nőkre, többet mosolyogtak, nevettek és bókoltak. A magasabb 2D:4D arányú férfiak nehezebben jöttek ki a nőkkel. Egy követő vizsgálatban az alacsony 2D:4D arányú férfiak nagyobb valószínűséggel vettek a nőknek virágot, több időt szántak az udvarlásra, több időt és pénzt szántak saját megjelenésükre, korábban nősülnek és átlagosan több gyerekük van.

A magasabb (feminin) 2D:4D arányú nők nagyobb erőfeszítéseket tettek, hogy a férfiaknak tetszenek, mint az alacsony 2D:4D arányú nők.

Mind nőknél, mind férfiaknál a hosszabb gyűrűsujj, azaz az alacsony 2D:4D arány nagyobb promiszkuitással korrelált.

Az alacsony arány összefüggést mutatott több sportban is (pl. hosszútávfutás, labdajátékok, síelés, evezés, magasugrás) a jobb teljesítménnyel. Itt a korreláció olyan meggyőző, hogy van, aki ajánlja, hogy ezt az arányszámot használják fel, a tehetségesebb sportolók válogatására.

Bár a dohányzást általában férfias tevékenységnek tartják, mégis a magas (feminin) 2D:4D arányúak dohányoznak többet. Viszont az alacsony 2D:4D arány magasabb alkoholfogyasztással és függőséggel korrelált.

Most nézzük az ellentábort, a szkeptikusokat.

Azt mindenki elismeri, hogy ezek az összefüggések korrelációk, nem ok-okozati kapcsolatok. Ha a leközölt eredményeket nézzük, akkor ezek a korrelációk általában elég gyengék, az összehasonlított csoportok csak nagyon kicsit különböznek egymástól. Például az egyik vizsgálatban, nőkben a mellrákra való hajlam és a 2D:4D arány között kapcsolatot vizsgálták. Csak a bal kézben találtak különbséget, az is nagyon kicsi volt (0,969 a mellrákosokban és 0,966 a kontrollokban), de a nagyszámú vizsgált személy miatt ez a ki különbség is statisztikailag szignifikánsnak bizonyult.

Ha a 2D:4D arány szempontjából összehasonlítjuk a nőket és a férfiakat, két egymással nagymértékben átfedő haranggörbét kapunk, ahol az átlag férfiakban 0,98, nőknél 1, azaz a különbség nem drámai, bár egyértelmű.

Az összefüggés a méhben ért hormonális hatás és az arány között elég meggyőző, hiszen állatkísérletek és ember vizsgálatok is alátámasztják. Bár van, aki azt mondja, hogy a férfiak és nők közötti különbség a kezek méretkülönbségéből adódik, A férfiaknak nagyobb kezük van, és bizonyos méret felett az ujjak nem egyforma mértékben nőnek. A szkeptikusok abban is kételkednek, hogy egy ilyen arányszámból ilyen sok és különböző következtetést le lehet vonni. Van olyan tudományos újság szerkesztő, aki eleve visszautasít minden olyan cikket, amely a 2D:4D aránnyal foglalkozik.

A szkeptikusok azt is mondják, hogy itt egy elég bizonytalan mérésről van szó, ahol viszont sokszor tizedmilliméter különbségek is számítanak. Ebből kifolyólag az eredmények sokszor nem reprodukálhatók.

Egy egyetemi oktató, aki a 2D:4D aránnyal foglalkozott kétszer végeztette el a mérést ugyanazokkal a hallgatókkal 3 év különbséggel és különböző eredményeket kapott. Bár korábban hitt a 2D:4D arány jelentőségében, ez arról győzte meg, hogy az arányszám megbízhatatlan, tudományos vizsgálatokra alkalmatlan. A támogatók viszont azt mondják, hogy a mérést lehet standardizálni, és szakembernek kell elvégezni, hogy megbízható eredményeket kapjunk. Az interneten lehet is látni speciális, digitális mérőműszereket, amelyekkel ajánlott ezeket a méréseket elvégezni.

Egyes statisztikusok szerint a 2D:4D arány tipikus példája a hamis pozitív asszociációknak, és a publikációs torzításnak. Ez utóbbi arra utal, hogy a kutatók szívesebben publikálják azt, ha találnak összefügést, mintha nem, és az újságok is szívesebben közlik, ha van összefüggés két dolog között, mintha nincs. Ha pl. 100 kutató ugyanazt az összefüggést vizsgálja, 99 nem talál semmit, 1 igen, akkor az az 1 fogja az eredményét publikálni, a többi 99 nem.

A 2D:4D arány mérése mindenképpen egy érdekes dolog, amelyet ráadásul mindenki könnyen el tud végezni. Hogy valóban igazak-e a fent említett összefüggések, abban a tudomány erősen megosztott, és szerintem a kérdés soha nem fog egyértelműen eldőlni.

Prof Dr. Szalai Csaba

Irodalom
https://www.sciencemag.org/news/2019/06/talk-hand-scientists-try-debunk-idea-finger-length-can-reveal-personality-and-health
Jeevanandam S, Muthu PK. 2D:4D Ratio and its Implications in Medicine. J Clin Diagn Res. 2016 Dec;10(12):CM01-CM03.
Bailey Allison A, Hurd PL. Depression in men is associated with more feminine finger length ratios. Personality and Individual Differences. 2005;39(4):829–36.
Manning JT, Stewart AG, Bundred P, Trivers R. Sex and ethnic differences in 2nd to 4th digit ratio of children. Early Human Development. 2004;80(2):161–68.
https://www.artofmanliness.com/health-fitness/health/2d4d-ratio-masculinity/
https://ibmathsresources.com/2013/05/05/finger-ratio-predicts-maths-ability/
Crewther BT, Pastuszak A, Sadowska D, Górski M, Cook CJ. The digit ratio (2D:4D) and testosterone co-predict vertical jump performance in athletic boys: Evidence of organizational and activational effects of testosterone on physical fitness. Physiol Behav. 2022 Jul 1;251:113816.
Smoliga J M, Fogaca L K, Siplon J S, Goldburt A A, Jakobs F. Giving science the finger—is the second-to-fourth digit ratio (2D:4D) a biomarker of good luck? A cross sectional study BMJ 2021; 375 :e067849