Finomságok a kórházi menzáról
Rövid cikkem célja megosztani Olvasóinkkal mindennapi tapasztalataimat a gyermekek kórházi étkezésével kapcsolatban.
Sajnos a kórházi étkezés során nem lehet személyre szabottan menüt választani és a kórházi menza esetében a lehetőségek sem olyanok, mint egy étteremben, így gyakran az előítéletek miatt nem szívesen fogadják a gyerekek az étkezést.
Azonban a probléma nem csak a kórházi étkezés során jelentkezik, előfordulhat óvodai, iskolai menzán, de akár otthon is, hogy a gyermek az ételt kóstolás nélkül elutasítja és előítéletes véleményt alkot róla.
A beteg gyermekek gyógyulását több faktor segíti: az orvos és az ápoló szakértelme, valamint a beteg felé fordulása is fontos szerepet játszik a felépülésben. Mindemellett van egy nélkülözhetetlen szükséglet mindannyiunk életében, ami jelentősen befolyásolja a gyógyulási folyamatot és ez nem más, mint az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás.
Az egészséges, a beteg állapotának és betegségének megfelelő táplálék összetételét a dietetikus határozza meg.
Sokszor előfordul azonban, hogy a beteg gyermek számára szükséges étel kóstolás nélkül megy kárba, mert a gyermek számára nem kívánatos, nem érdekes módon van tálalva.
Hadd osszam meg Önökkel, Olvasókkal, azokat a mindennapi kórházi menüket, ahol a lehető legjobb és legtáplálóbb ételeket lehet a betegek részére oly módon feltálalni, hogy az megállná helyét több előkelő vendéglő étlapján is és ugyanakkor tápláló és egészséges, a gyermekek számára érdekes lehet.
Az igényes tálalás látványának hatására sikerült olyan betegek étkezésén javítani, akik étvágytalansággal küzdenek, vagy pszichés problémák következtében elutasítottak bármilyen táplálkozási formát.
Egy kis leleményesség, némi energia és idő ráfordításával, szokványos alapanyagokat némi kreativitással megfűszerezve születtek ezek a látványos uzsonnák.
Ezekkel az apró kis változtatásokkal mosolyt csalunk a betegek arcára és nem utolsó sorban pozitív tapasztalattal, elégedettséggel távoznak a kórházból. Csupán a látvány étvágygerjesztő lehet ami miatt a gyerek úgy dönt, hogy nem habozik egyszerűen megkóstolja majd jóétvággyal elfogyassza azt. Az igényes tálalás és az alapanyagok ízléses társítása egy tányéron, mind olyan részletek, amik nagyban meghatározzák a betegek elégedettségét.
A legnehezebb azokkal a gyerekekkel, ahol egy súlyos alapbetegség áll a háttérben, ahol az egyéb tünetek mellett az étvágytalanság is rontja a panaszokat, viszont a gyógyuláshoz, felépüléséhez a megfelelő tápláltság elérése igen fontos.
Ezek a gyerekek az evést nem örömként, hanem kötelességként élik meg, mint ahogy az osztályunkon lévő betegünk is. Az unszolás gyakran csak ront a helyzeten, ilyenkor érdemes a fenti trükkökhöz folyamodni, mely sokszor segít kis betegeinken, mint ahogy betegünkön is:
Így is kinézhet egy kórházi menza. /szerk./
’’Amikor Csaba ápolótól kaptam vacsorát, úgy éreztem az evés nem csak egy kötelező muszáj. Nem csupán ételt kaptam magam elé, hanem szeretetet, figyelmet, kedvességet törődést is, amire sokkal nagyobb szükségem volt valójában. Nem csak fizikai értelemben kapott élelmet a testem, hanem a lelkem is jól lakott a tőle kapott vacsorától”.
Egy másik bent fekvő gyerek pedig így nyilatkozott:
”A reggelik és a vacsorák nagyon jók és finomak voltak. Általában szalámis vagy sonkás kenyeret kaptam legtöbbször vajjal, néha vajkrémmel és uborkával vagy paprikával. Gyakran volt májkrémes kenyér és vajas kalács is. mindennap kaptam egy nagy kancsó ízletes, zamatos teát és ha elfogyott kérhettem még és hozták is.
Viszont nagy meglepetést okozott amikor a vacsorával a szendvicsen a felvágottak virágszirom formára hasonlított. Szüleim gondoskodására emlékeztetett az is, amikor szeletelt almát és egy kis édességet kaptam a vacsorámhoz. Az ebéd is nagyon változatos és étvágygerjesztő. Tetszett az ötletes tálalás. Nagyon meg vagyok elégedve az étkeztetéssel, a különlegesen elkészített reggeli és vacsora volt a kedvencem.”