Egyszer csak sikoltást hallunk a gyerekszobából, gyermekünket felülve, tágra nyílt szemekkel találjuk. Hadonászik és erősen izzad, kezével csapkodva küzd valamilyen láthatatlan támadóval. Odaülünk mellé, próbáljuk megnyugtatni, de nem válaszol. Szíve szalad, zihálva lélegzik és pupillája kitágulva mered a semmibe. Lassan, úgy 5-10 perc múlva megnyugszik, majd álomba szenderül, s reggelig alszik, mint a bunda.

A kakaó mellett óvatosan rákérdezünk: „rosszat álmodtál, kicsim?”, „nem apu semmit” – mondja.

A jelenség, amivel szembekerültünk az éjszakai felriadás, avagy latinul pavor nocturnus.

Hogyan különböztethetjük meg a rémalmot  az éjszakai felriadástól avagy a lidércnyomástól?

A gyermekkorban szintén gyakori rémálmoktól leginkább az különbözteti meg, hogy a gyermek nem tud beszámolni róla, hogy mit élt át.

Ennek az oka, hogy a pavor jellemzően az első alvási ciklus vége felé (kb. 1-1,5 órával az elalvás után) a mélyalvás idején alakul ki.
A gyermek csak részben nyeri vissza a tudatát, ezért nem lehet vele kapcsolatot teremteni és ezért nem emlékszik vissza rá reggel.

A rémálmok az éjszaka során bármikor, de gyakrabban hajnaltájt jelentkeznek, az álmodós REM fázisban. Ha felébred rá a gyermek, akkor el tudja mondani, hogy mit álmodott és reggel is be tud róla számolni, le tudja rajzolni a pszichológusnál…
A rémálom miatt a gyermek később félhet az elalvástól. Lidércnyomás esetén a gyermek nyugodtan alszik el, ilyenkor a szülők félnek attól, mi lesz a gyermekkel ma éjjel.

A lidércnyomás kifejezés a népnyelvben gyökerezik.

Hallgassuk meg róla a google előtti korszak tudástárát, a Pallas nagylexikont:
(A lidércnyomás) „az a sajátos és nyugtalanító, félálomban jelentkező érzés, mely szerint az alvón mintha valamely súlyos teher, szörnyeteg, boszorkány vagy ehhez hasonló valamely rémjelenség ülne, s amely az alvót mintegy elzsibbasztja, tétlenné és bénulttá tenni látszik. Felébredéskor az egyén élénken izzad, szíve hevesen dobog és élénk izgalma csak lassanként csökken.”

A leírásban két alvászavar képe is keveredik, az egyik a meglehetősen ritka alvási bénulásé. A leírás második részében, a felébredéstől pedig a pavor képe rajzolódik ki előttünk. Láthatóan őseink is próbáltak magyarázatot keresni a jelenségre, melynek okát ma sem ismerjük pontosan.

Előfordulhat napközben átélt szorongások hatására. Gyakori, hogy a szülők, nagyszülők között is előfordult gyermekkorban. Máskor lázas betegség, vagy más, az alvás rendjét megzavaró események kapcsán is jelentkezhet. A leggyakoribb azonban az, hogy érdemi lelki okot nem találunk a jelenség hátterében.

Lidércnyomás szinte minden második gyermek életében előfordul.

Ha ritkán és elvétve jelentkezik, akkor a gyermek és saját magunk megnyugtatásán kívül más teendőnk nincs. Ha egy héten többször ismétlődik, akkor érdemes feljegyzést vezetnünk, hogy mikor riad fel a gyermek. Ezután a pavor várható időpontja előtt negyedórával ébresszük fel a gyermeket teljesen. S tegyük ezt négy-öt éjszakán át. Várhatóan elmúlik a lidércnyomás és rendeződik a családunk alvása.

Amennyiben a panasz nem rendeződik és heteken keresztül ismétlődik, érdemes gyermekpszichiáterhez fordulni az esetleges lelki okok tisztázása céljából.

Dr. Fedor István

Felhasznált irodalom:
Balázs Judit, Miklósi Mónika (Szerk.)(2015): A ​gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. Semmelweis kiadó Budapest.
Carter, K.A., Harhaway, N.E., Lettieri, C.F. (2014): Common Sleep Disorders in Children. Am Fam Physician. 2014 Mar 1;89(5):368-377.
Richard Ferber (2006): Solve Your Child’s Sleep Problems: Revised Edition. Simon and Schuster, New York

Fotó: pixabay.com/darlsouls1