Az újszülöttel, a gyermekekkel a foglalkozás, törődés már megérkezésük előtt megkezdődik, már akkor, amikor a leendő szülők elhatározzák, hogy egy vagy több gyermeket szeretnének.

Attól a pillanattól kezdve tervezgetnek, fantáziálgatnak. A fantáziálás főleg a leendő gyermekre vonatkozik, a tervezés a teendőkre, a közös, új élet berendezésére.

Ahhoz, hogy a család harmonikusan fejlődjön, szükséges, hogy az újszülött és a már meglevő családtagok igényeit a lehetőségekhez mérten egyaránt figyelembe vegyük.

A gyerekek lelki fejlődése szempontjából a legfontosabb szükségletek:

1. az érzelmi biztonság,
2. a megfelelő élettér,
3. a táplálkozás,
4. az alvás.

Az érzelmi biztonság megteremtése:

Tudjuk, hogy a gyermekek egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen a biztonságérzetük megteremtése. Ezt elsősorban a meleg, szeretetteljes, feltétel nélküli elfogadást közvetítő, megfelelő érzelmi kapcsolatok biztosítják. A család minden tagjának fel kell készülnie az új „jövevény” érkezésére. Ha vannak testvérek, jó, ha már a várandósság alatt beszélgetünk velük a leendő testvérről, bevonjuk őket a tervezgetésbe: például hogy hívják majd a kicsit, hol legyen az ágya. Fontos, hogy a szülők és a gyerekek is tudják, hogy a kicsi sok örömöt, de sok gondot is jelent majd mindenki számára. Bár kezdetben az újszülött sokkal inkább az anyjára utalt, fontos, hogy mind az apa, mind – ha már vannak – a testvérek az első perctől részt vehessenek a baba körüli teendőkben.

Az egyik elsődleges feladat annak elképzelése, hogy hol fogjuk az új jövevényt elhelyezni, a megfelelő lakóteret, életteret kialakítani számára.

Ha lehet, a gyerekek szobája világos, száraz, kb. 21 fokos legyen, kevés, de praktikus berendezéssel. Fontos, hogy nyugodt, ne átjáró- vagy vendégszobába kerüljön. Ha több gyerek van egy szobában, abból nagyon sok jó származhat: megtanulnak egymáshoz alkalmazkodni, egymásra figyelni, együtt játszani. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk, hogy amennyiben lehetséges, minden gyereknek legyen egy kis sarka, kuckója, amit kedve és ízlése szerint alakíthat, díszíthet. Amíg kicsik, próbáljuk meg mi a dekorációval a gyermek korát, érdeklődését követni. Kezdetben nagy, színes, élénk mintájú foltok, képek, rongyok legyenek a látóterében, később lógassunk ágya-járókája fölé jól fogható, csörgő-zörgő, sípoló állatokat.

Mikor már kúszik-mászik, lehetőleg készítsünk el egy sarkot, és ott a földön lehessenek a játékai, illetve olyan magasságban, hogy elérje. Az elkerítés lehetőleg jól rögzített farács legyen, ami a felállás megtanulásában, gyakorlásában segíti, de nem akadályozza a kilátásban, abban, hogy a felnőttel kölcsönösen szemmel tarthassák egymást. Ezzel a gyermek magára maradottságának érzését csökkentjük.

Ügyelni kell, hogy a konnektorokon védődugó legyen. Amikor már ceruzát, zsírkrétát vesz a kezébe, nagyon jó, ha egy nagy táblát tudunk elhelyezni, vagy a falra több rétegben csomagolópapírt tudunk erősíteni, hogy firkálhasson.

Fontos, hogy már picikorától lehessen egy kincsesládája vagy fiókja, amiben gyűjtheti az általa fontosnak tartott dolgokat.

Ez teljesen képezze az ő tulajdonát, tudja, érezze, hogy tiszteletben tartjuk, nem nyúlunk bele. Legfeljebb, ha már kifolyik belőle a „kincs”, biztassuk a gyereket, hogy mi nem bántjuk az ő dolgait, de ennek fejében neki is be kell tartania a szabályokat: nem terjeszkedhet a kincsekkel. Attól kezdve, hogy hobbijuk, majd „ideáljuk” kezd kialakulni, számolni kell azzal, hogy ezek képeivel lesz tele a fal. Sok szülőnek nem tetszenek ezek a képek, de végül is az a cél, hogy a gyerek jól érezze magát otthon, szeressen otthon lenni. A képek elfogadása is beletartozik gyerekünk elfogadásába, és nagyon sok esetben, ha a gyerek ezt abból is érzi, hogy még a képeit is megtűrik, nem is lesz olyan fontos többé a kép. Ahol egy vagy több, már otthon lévő gyerekhez visznek még egy testvért, ott nagyon fontos, hogy együtt tervezzenek, együtt készítsenek helyet a kis jövevény számára.

Jó, ha figyelembe tudjuk venni gyerekünk kéréseit, ötleteit, mert ezzel megelőzhetjük, vagy legalábbis csökkenthetjük a féltékenységet, és így ő is nagyobb örömmel várja a testvér érkezését.

Amikor valamennyi családtag érdekének figyelembevételére törekszünk, azt jól csak úgy tudjuk megoldani, ha kialakítunk egy napirendet, amely rugalmas, s amelyhez alkalmazkodni lehet. Újszülött esetében „engedékenyebbek” vagyunk, bizonyos határok között alkalmazkodhatunk a gyermek étkezési igényeihez.

De már ekkor is segíthetünk neki a napirend kialakításában például a rendszeres levegőztetés, a „családi együttlét” és a fürdetés nagyjából állandó időpontjával. A napirend a későbbiekben is több szempontból fontos a gyermekek számára. Egyrészt gondolnunk kell arra, hogy a kisgyermekek mennyire kiszolgáltatottak a felnőttek világának: velük mindig akkor és úgy történnek a dolgok, ahogy a szüleik akarják. Jó tehát, ha van legalább időbeli kapaszkodó az életükben, ami lassan reflexszerűvé válhat, s ezzel megkönnyítheti a gyermek számára a tájékozódást.

Másrészt fontos a kisgyermekeknek a napirend azért is, mert az időfogalom nagyon nehezen és későn alakul ki, a nagyjából állandó napirend ezt a folyamatot elősegíti.

Dr. Rigler Ilona