Kedves Édesanya!

Végre megszületett a kisbabája. A megismerkedés egy új, izgalmas, intenzív szakasza kezdődik. Az egymásra hangolódásban, a kötődés kialakulásában fontos szerepet játszik a szoptatás.

Előfordulhat, hogy nem megy mindig minden zökkenőmentesen. Ilyenkor a környezete és az egészségügyi személyzet kért vagy kéretlen, jó szándékú tanácsokkal láthatja el az újdonsült édesanyát.

-Azonban rengeteg tévhit, régi berögződés él még ma is a szoptatással kapcsolatban. Egyes tanácsok elbizonytalaníthatják önt, árthatnak is. A következőkben ezeket próbáljuk tisztába tenni.

„Ne szoptasson összevissza! Ne lógjon folyton a cicin a baba! Meg kell tanulnia, hogy nem mindig az van, amit ő akar. „

A szoptatás jóval több, mint csupán a kisbaba táplálása. Többek között megnyugvást ad az édesanyának és a babának is, immunológiai védelmet nyújt, valamint a kapcsolattartás intenzív, kölcsönösen örömteli formája. Éppen ezért a korábbi nézetekkel ellentétben ma az igény szerinti szoptatásra biztatjuk az édesanyákat. Ez nem egyenlő egyszerűen azzal, hogy minél többször mellre kell tenni a babát. Az igény szerinti szoptatás a gyermek jelzéseinek megfigyelésén, felismerésén és az ezekre való reagáláson alapul.

Fontos, hogy felismerje a korai éhségjeleket is, és már ekkor foglalkozzon a kisbabával, hogy ne kerüljön sor a sírásra, amely már késői éhségjel, stresszt, frusztrációt jelent a gyermeknek, és ilyenkor már sokkal nehezebb mellre tenni és megnyugtatni. Hagyja szopni a csecsemőt addig, amíg magától elengedi a mellbimbót, bízzuk rá, hogy mennyi ideig szeretne mellen lenni, milyen gyakran szeretne odakerülni, és hogy kéri-e a második mellet, vagy nem. A szopás nemcsak táplálkozás, hanem megnyugtató, ellazító, vigasztaló együttlét is a baba számára. Ezt a szopási szakaszt jobb híján komfortszopásnak nevezzük, és ez is természetes, normális igénye a csecsemőnek, melyet legfeljebb az anya igényei szerint korlátozzunk.

Korai éhségjelek újszülött korban: 

– szopó mozdulatok

– cuppogó hangok

– ajkait nyitogatja

– nyelvét nyújtogatja

– kezét a szájához emeli

– a fejét ide-oda forgatja

„Éjszakára elvisszük a babát, hogy kicsit pihenjen az anyuka.”

Az anya és az újszülött biológiai egységet alkot, melynek megbontása több okból is káros következményekkel jár. Kisbabája jelzéseire csak akkor tud időben válaszolni, ha gyermekét állandóan magánál tartja. A csecsemős nővérek sok teendőjük mellett esetleg nem veszik időben észre az apró jelzéseket, vagy máshogy próbálják megnyugtatni a babát (esetleg a kiságy ringatásával, cumival, tápszeres pótlással?), lehet, hogy mire önhöz kerül, már sír, és akkor sokkal nehezebb dolga lesz a szoptatással. Az első napokban különösen fontos, hogy minél többször kerüljön mellre a baba, ez is csak úgy lehetséges, ha az anya és az újszülött nincsenek elválasztva egymástól.

„Minek még mellre tenni a babát, úgysincs teje! Nem kell így erőltetni a szoptatást.”

Az első napokban a melle előtejet, kolosztrumot termel. Ennek mennyisége viszonylag kicsi. Azonban a babájának ennél a pár kortynál többre nincs is szüksége, hiszen egy újszülött gyomra az első napokban akkora, mint egy nagyobb cseresznye. Fontos azonban, hogy a tejtermelést a kereslet-kínálat elve határozza meg, így minél többször teszi mellre a babáját, annál hamarabb indul meg a tejtermelés. Ráadásul ezáltal akár a tejbelövelléssel járó kellemetlenségektől, fájdalmaktól is megkímélheti magát.

Dr. Gulácsi Ágnes