Mikor van rá szükség? Hogyan kezdjük el?

Egy, az újszülöttjét igény szerint szoptató édesanyának általában nincs szüksége fejésre. Azonban a szoptatás, mivel egy tanult folyamat, és legtöbbször nem nagyon van honnan megtanulni az első gyermek születése előtt, így nem mindig indul ilyen zökkenőmentesen, és olykor szükség lehet az anyatej lefejésére. Így esetenként, és nem is olyan ritkán, mégiscsak felmerül a fejés szükségességének kérdése, és ilyenkor jó, ha naprakész, gyakorlati információkhoz is hozzájut az édesanya.

Mikor lehet szükségünk fejésre?

Amennyiben az újszülött koraszülött vagy beteg, vagy az édesanya beteg, esetleg más okból az édesanya és az újszülött elkülönítésre kerül, szükség van fejésre. Előfordulhat, hogy az édesanya donoranyatej-adás, esetleg későbbi anyatejtárolás céljából szeretne fejni, vagy később, a munkahelyére történő visszatérés során is szeretné anyatejjel táplálni csecsemőjét, de ez a csecsemő jelenlétével, szoptatással nem megoldható a távolság miatt, akkor óriási jelentősége van annak, hogy kézzelfogható segítséget kapjon az egészségügyi személyzettől ahhoz, hogy megfelelően hatékonyan legyen képes kiüríteni mellét. (Halkan jegyzem meg, hogy törvényi szabályozás biztosítja a munkaidő terhére történő fejés lehetőségét, ezzel segítve az édesanyákat.)

Ha a szoptatás során a mell túltelítődése jelentkezik, esetleg tejcsatorna-elzáródás, mellgyulladás lép fel, biztosítani kell a mell kiürítését fejéssel, és viszonylag ritkán olyan eset is előfordulhat, amikor gyógyszer szedése vagy diagnosztikai vizsgálat miatt szükséges átmenetileg lefejni az anyatejet, azonban a szoptatás folytatása érdekében biztosítani szükséges a folyamatos tejtermelődést.

Mikor kezdjük el?

A szoptatás kezdetén nagyon fontos, hogy amennyiben nincs lehetőség minél gyakrabban cicire tenni az újszülöttet, a tejáramlás megindulása és a későbbi bő tejmennyiség megalapozása elősegíthető, ha az édesanya már korán fejni kezd. Akárcsak a szoptatás során, a szülést követő első órában megkezdett fejés sokkal nagyobb mértékben növeli meg a csecsemő számára a későbbiekben elérhető tejmennyiséget, mint a későn megkezdett fejés.

Amennyiben az édesanya a munkahelyére kíván visszatérni, a visszatérés előtt 1-2 héttel érdemes elkezdeni a fejést. Lehet a szoptatás alatt a másik mellből, vagy szoptatások után vagy szoptatások között lefejni anyatejet, a mennyiség fokozatosan fog növekedni, és az édesanya gyakorlatra is szert tesz. A kereslet-kínálat elve alapján minél több anyatejet ürít ki az édesanya, annál több anyatejet termel a mell. Nem fordul elő olyan, hogy fejést követően nem lesz elég anyatej a csecsemő vagy kisded szopásához. Ez egy téves és túlhaladott gondolat.

Hányszor fejjünk?

Ez a kérdés nagyon helyzetfüggő, összességében azonban elmondható, hogy eleinte legalább 3, majd később maximum 4 óránként javasolt fejni; egy fejésnek mindenképpen éjszakára kell esnie, ha a baba nem szopik, és ha azt szeretnénk, hogy a tejtermelés hosszabb távon is fennmaradjon.

Mit tehetünk fejés előtt, ami segít?

Kezdjük mindig kézmosással. Ez szappannal és meleg vízzel történjen. Készítsük oda az előzetesen megtisztított és megszárított, anyatej gyűjtésére alkalmas edényt és folyadékot arra az esetre, ha megszomjaznánk, ami a szoptatás és a fejés során egy természetes reakció. Helyezkedjünk kényelembe, amennyire csak lehet. Ennek elősegítésére fontos, hogy a fejés egy megfelelő, nyugodt időpontban és helyen történjen, ahol nem zavarhatja meg semmi az édesanyát. Segíthet a relaxáció, a gerinc-, és nyakmasszázs, fejés előtt a bimbó kihagyásával helyi meleg alkalmazása a melleken, vagy egy meleg fürdő. Érdemes egy törülközőt is az ölünkbe tenni, hogy a próbálkozások során ne kelljen később átöltözni vagy takarítani, mert mint minden, a fejést is csak gyakorlattal lehet elsajátítani.

Anyatejgyűjtő állomás számára történő fejés esetén érdemes tájékozódni, hogy mit vár el a gyűjtőállomás. Fertőtlenítő szappanos kézmosás vagy a mell meleg vizes, frissen mosott törlőkendős letörlése, esetleg fertőtlenítése; a gyűjtőedény fertőtlenítése is szükséges lehet, hiszen ebben az esetben nem a saját gyermekünk számára gyűjtünk, amire a biztonságosság szempontjából más szabályok vonatkoznak.

Hogyan segíthetjük a tejleadó reflex kiváltását?

A szoptatás és fejés első felében van egy átmeneti állapot, amíg egy úgynevezett tejleadó reflex kiváltásra kerül.

Ha az édesanya nem lehet a kisbabával, készítse oda a gyermek fényképét, nézegesse a készült videókat; ez az az idő, amikor ábrándozhat a csecsemőről, koncentráljon a kisbabára, esetleg vegyen magához egy babaruhácskát, ami emlékezteti a kedvenc babaillatra.

A tejleadó reflex kondicionálható, feltételes reflexként működhet. Agyunkban tanulva összekapcsolódik a csecsemővel, így a csecsemőnkre gondolás, egy kép vagy a hangja is könnyedén, hamar kiválthatja. Aki már szoptatott vagy fejt korábban, jól tudja, hogy akár egy síró ismeretlen gyermek hallatán is előfordulhat tejcsorgás a mellből. Ez a természetnek egy gyönyörű gondozási mintázata.

Alkalmazzunk mellmasszázst: a mell külső, felső szélén kezdve mutató- és középső ujjal enyhe, pontszerű körkörös nyomást kifejtve, majd így haladjunk körbe a bimbóudvar körül, a bimbóudvar felé. Erős nyomás sérülést okozhat, s amennyiben fájdalom jelentkezik, azonnal hagyjuk abba! A masszázs segíthet fellazítani a mell mirigyállományát, segít kiváltani a tejleadó reflexet, megemeli a tej zsírtartalmát. A masszázs után az enyhe, csikizésszerű simogatások a mell külső felétől a bimbó felé segíthetnek kiváltani a tejleadó reflexet. Majd egy-egy mellet egy-egy kézben fogva, előrehajolva, gyengéden, enyhén meg lehet rázni, ez is segít fellazítani a mell szövetét, és növeli a zsírdús anyatej arányát.

Fontos, hogy maga az előkészület ne legyen annyira hosszú, hogy megakadályozza az édesanyát a gyakori fejésben.

Minden édesanya maga kitapasztalja, hogy számára mi az, ami leginkább segít. A részletes útmutatással csak afféle választási lehetőségeket szerettem volna ajánlani annak megfelelően, hogy mi az, ami hasznos lehet mai tudásunk szerint.

Ha idáig eljutottunk, nincs más hátra, mint magának a tejnek a lefejése. Ezt részletesen egy következő cikkben szeretném bemutatni. Remélem, ha az édesanyák naprakész és hasznos ismeretekhez jutnak a fejéssel kapcsolatosan, akkor már nem is lesz ez a téma olyan idegen, mint azt elsőre gondolnánk.

Dr. Nagy Dóra Zsuzsanna

Források:
Az ehhez a cikksorozatomhoz felhasznált naprakész szoptatási és fejési ismereteket a Laktációs szaktanácsadó továbbképzési szakon dr. Várady Erzsébet összegyűjtött munkái alapján szereztem.
www.llli.org
www.lll.hu
Karen Wambach, Jan Riordan: Szoptatás és humán laktáció
Diane Wiessinger, Diana West, Teresa Pitman: A szoptatás női művészete