A kancsalság minden életkorban kóros állapot!

A gyermekszemészeti ambulanciánkra leggyakrabban „Strabismus?” (Kancsalság?) diagnózissal érkeznek a gyermekek.

Mind a mai napig súlyos probléma, hogy a kancsalság és a fénytörési hibák csak későn, iskolás korban, vagy panaszok esetén derülnek ki, amikor már a gyógyításuk komoly gond. Az egészségügyben a megelőzésen van a hangsúly, s ez különösen érvényes ezen a téren, annál is inkább, mert itt teljes gyógyulást érhetünk el, ha időben kezdjük el a kezelést.

Kancsalságról akkor beszélünk, ha a két szem nézővonala eltér egymástól, azaz az egyik szem egy adott pontot fixál, míg a másik szem ettől befele, kifele, vagy ritkán fel- és lefele tekint.

Jelentkezhet váltakozva, hol az egyik, hol a másik szemen, vagy tartósan egyik szemet érintve. Ez utóbbi a veszélyesebb forma. Jelentkezhet időszakos jelleggel, gyermekeknél gyakran este, fáradtságkor, lázas betegségek kapcsán. Veleszületett formáról akkor beszélünk, ha 1 éves kor alatt észleljük. A kancsalság elsősorban nem esztétikai probléma! A kancsalító szemen ugyanis gyakran tompalátás alakul ki, ami azt jelenti, hogy a kancsal állású szem „ellustul”, s nem javítható a látásteljesítménye optikai eszközökkel (szemüveggel).

Le kell szögeznünk, hogy a kancsalság minden életkorban kóros állapot! Természetesen a kétszemes együttes látás kialakulása egy fejlődési folyamat eredménye, ezért a születés utáni néhány hónapban előfordulhat normális esetben is időszakos kancsal szemállás. Ha ez csak egy szemen észlelhető, akkor mindenképpen sürgős szemész szakorvosi vizsgálatot igényel.

Pl. veleszületett szürkehályog vagy más, az optikai tisztánlátást zavaró fejlődési rendellenesség, vagy nagyfokú fénytörési hiba is okozhatja.

Mit figyeljen otthon a szülő, hogy mielőbb felfedezésre kerüljön a gyermek kancsalsága?

1. Valódi kancsalság

Sajnos ránézéssel csak ritkán egyértelmű a kancsalság mibenléte. Az arc gyakori asszimetriája, a szemgödrök eltérő helyzete, a kisdedeknél oly gyakori lapos orrnyereg és az ezt kísérő széles szemhéji redő igen megtévesztő lehet és a kancsalság látszatát kelti.

Több teszt áll a szemészorvosok rendelkezésére, melyek segíthetnek a kancsalság megítélésében, de néhány otthon is kivitelezhető. Először is azt ajánljuk, hogy a gyermek szemére vetülő pontszerű fényreflex képét próbáljuk megfigyelni a két szemen. Sokszor segítenek jól sikerült fényképek, melyeken a két fekete szembogáron csillogó, fehér foltként jelenik meg a természetes vagy vaku fényének reflexképe.

A következő ábrasoron (I). a látszólag kancsal szemeken megfigyelhető fényreflexek értékelését mutatjuk be.

Párhuzamos szemállás esetén ugyanolyan távolságra vannak a szaruhártya szélétől, előre tekintéskor pedig tengelyesen szimmetrikusak. Ha a fényreflexek nem szimmetrikusan (a+b ábra), a következő lehetőségekkel számolhatunk: (d ábra) a bal szem fényreflexe az orrhoz közelebb van, mint a jobb, tehát a bal szem látszólag kifele kancsalít. Az „e” ábrán a bal szem fényreflexe kijjebb van, mint a jobb, tehát a bal szem befelé kancsalít. Oldalra tekintéskor a nem kancsalító gyermek szemein a fényreflexek ugyanarra a területre esnek mindkét oldalon, ami jól megfigyelhető a 2. fénykép sorozaton.

A következő és egyben mérvadóbb a takarásos teszt (II.) elvégzése, azaz a kétszemes látás felfüggesztése.

Kivitelezése a következő: a gyermeket kb. 30 cm távolságban lévő apró tárgyra

nézetjük (pl. ujjunk hegyére), miközben a szemeit tenyerünkkel váltva eltakarjuk. Ha takaráskor az ellenoldali szem beigazító mozgást végez, azaz a nézetett tárgy fixálásához el kell mozdítania a szemét a kiindulási helyzethez képest, kancsalságot állapíthatunk meg. Ha a takaráskor az ellenoldali szem bentről igazít be: befele térő, ha kívülről, akkor kifele térő kancsalságról beszélünk. A takaró kezünket ezután a másik szemre helyezzük és figyeljük az ellenoldalt. A váltogatás során azt is figyeljük meg, hogy az addig takart szem hogyan viselkedik a kitakarás után!

Váltakozó kancsalság esetén hol a jobb, hol a bal szem végez beigazítást, tehát mindig az éppen nem takart szem.

Ha csak a kitakarás után jelentkezik beigazító mozgás, úgy rejtett kancsalság esetével állunk szemben. A II. ábra a takarási teszt lehetséges eredményeit szemlélteti. A felső képen a jobb szem látszólag befelé kancsalít és a bal szem fixál. Az „a” esetben a bal szem takarásakor (csíkolt szem) a jobb veszi át a fixálást és beigazít, majd a kitakaráskor a jobb szem újra kancsal állású lesz, míg a bal fixál újra. A diagnózis: jobb oldali befele térő kancsalság. A „b” képen a váltakozó kancsalságot figyelhetjük meg. A bal szem takarásakor a jobb szem beigazít, míg a takarás elhagyása után a jobb szem fixál és a bal kerül befele térő helyzetbe. A „c” képen a bal szem takarásakor a jobb szem megtartja addigi helyzetét és igazít be, a kitakarás után nem látunk a bal szemen beigazítást, tehát a kancsalság látszólagos volt csupán.

Ha ez egy kissé bonyolultnak tűnik, tanácsoljuk, hogy a legkisebb gyanú esetén is jusson el a gyermek gyermekszemész specialistához.

Nap mint nap találkozunk gyermekszemészeti ambulanciánkon tompalátó, iskoláskorú gyermekkel, akiket nem látott idejében szakember. Praktikus lenne, ha minden újszülöttet látna szemész, majd panasz- és tünetmenteség esetén is 1, 3 és 6 éves korban eljutnának a gyermekek szemészeti vizsgálatra. Szeretnénk elérni, hogy az általános iskola első osztályába való beíratás előtt az iskolák nemcsak az óvodai és pszichológusi szakvéleményt, hanem a szemészeti szakvizsgálat eredményének benyújtását is tegyék kötelezővé.

Rendelési időt és a bejelentkezés módját megtekinteti az alábbi linkre kattintva.

Dr. Véghseő Andrea