Mesével és alkotással a sikeresebb társas kapcsolatokért
„Hogyan gyűjtsük össze a Nap sugarait” – Mesével és alkotással a sikeresebb társas kapcsolatokért
Egyre több gyermek kerül hozzánk, a Heim Pál Kórház Mentálhigiéniai Ambulanciájára, olyan panaszokkal, hogy nincsenek barátai, nehezen illeszkedik be a kortárs közösségbe.
Sokan közülük perem helyzetben vannak az osztályukban, bántások céltáblájává válnak, míg másoknál olyan komoly magatartási problémák jelentkeznek, hogy az iskola a magántanulóságot kezdi szorgalmazni. Mindezek hátterében nagyon sok oki tényező állhat, melyek azonosítása nélkülözhetetlen a hatékony segítségnyújtáshoz.
Az esetek túlnyomó részében azonban a magántanulóvá tételt a lehető legrosszabb alternatívának gondoljuk, amit egy ilyen helyzetben tehetünk egy gyermekkel.
Az iskolai közeg az egyik legfőbb színtér (a család után), ahol a gyerekek a szociális készségeket
(pl.: másokkal való együttműködés, másokhoz való kapcsolódás, társas helyzetekben való eligazodás képessége stb.) tanulhatják, gyakorolhatják. Ha erre gyerekként nincsen lehetőségük, akkor felnőtt korukban jelentős hátránnyal indulnak majd a társadalmi szerepvállalás és általában a társas kapcsolatok kialakítása, fenntartása terén, bármilyen jó képességgel rendelkeznek is egyébként.
A fejlődéslélektanból régóta ismert (Frenkl- Rajnik, 2012), hogy a hetedik életévtől kezdve a társkapcsolatok fejlődésében fordulat áll be, változik a kötődések tendenciája.
A szülőhöz való kötődés kizárólagossága oldódik, és a gyerekek a kortársak felé fordulnak. Az iskoláskorba lépve a gyerekek jelentős mennyiségű időt kezdenek a felnőttek közvetlen felügyelete nélkül, a társaik társaságában tölteni. Egy egészségesen fejlődő kisiskolás egyre inkább kezd elfordulni a felnőttektől, és a korabeli gyerekek társaságát keresi. A kortárs csoportban való részvétel nagyon fontos ebben az időszakban, mert elősegíti a kommunikációs készségek fejlődését, mások nézőpontjának megértését, és a másokkal való együttműködés magtanulását.
Mindezeket figyelembe véve, jól érthető, hogy miért gondoljuk, hogy az említett készségeknek a hiányosságait csoportos terápiás helyzetben lehet leginkább korrigálni, fejleszteni, erősíteni. A hozzánk kerülő gyerekeknél sokszor tapasztaljuk, hogy igen rossz tapasztalatokkal rendelkeznek a csoportos helyzetekkel kapcsolatban, ezért különösen fontos, hogy olyan módszerrel dolgozzunk, amivel vonzóvá tehetjük számukra a részvételt.
Az általunk szervezett szociális készségfejlesztő csoporton alapvetően a képzőművészeti-terápiában alkalmazott technikákra, valamint a meseterápia eszköztárára építünk.
A művészetterápia hatékonyságának egyik alapvető eleme, többek között az alkotás gyógyító erejében rejlik. Emellett a nonverbális technikák olyan gyermekek esetében is megnyitják az önkifejezés lehetőségét, akiknél ez verbális úton nagymértékben akadályozott. A mese azon túl, hogy tematikus keretet ad a csoportmunkának, „egy olyan történet, amelyben a hősnek meg kell dolgoznia a célja eléréséért” (in: Boldizsár, 2010). A mese megmutat egy konfliktust, és annak egy lehetséges megoldási módját, ez által indirekt módon, egy mintát kínál a gyerekeknek.
Az eddigi csoportjainkon 11-12 éves gyerekek vettek részt, akiknél a vezető tünet a beilleszkedési nehézség, illetve a kortárs kapcsolatok kialakításának akadályozottsága volt.
A foglalkozásokat a nyári szünetben tartottuk, hétfőtől péntekig, napi 5 órában, pszichológusok vezetésével, zárt csoport formájában. A legutóbbi csoportunk tematikus keretét a Mese a Napról című lapp népmese köré szőttük. A foglalkozások céljaként a gyermekek kommunikációs- és együttműködési képességének erősítését határoztuk meg. Ehhez olyan feladatokat találtunk ki, mint például közös kosárfonás (amiben az említett mesében a nap egy sugarát elhozza a főhős), házépítés papír hulladékból, majd közös városépítés az egyénileg elkészített házakból, és végül a csoport zárásaként „házavató buli” szervezése, melyhez a gyerekek készítettek kókuszgolyót és limonádét, mellyel aztán „megvendégelték egymást”.
A sikeresen teljesített feladatokért minden nap megszerezhették a „Nap egy darabját”, így az utolsó nap végére felkerülhetett a falra a teljes, közösen megszerzett, ragyogó Nap.
A foglalkozásaink nem folyamatosan működnek, de tőlünk telhetően igyekszünk minél több csoportot indítani, amennyiben igény van rá, de adott esetben várnia kell a szülőnek, illetve a gyermeknek a következő csoport indulásáig.
A tapasztalataink igen pozitívak, a gyerekektől, és a szülőktől is pozitív visszajelzéseket kaptunk.
Az első csoportunkon több olyan gyermek vett részt, akik az előző tanévben magántanulók voltak. Jelenleg, információink szerint, mindegyikük iskolába jár.