Az elkövetkező hetekben nők, férfiak és gyermekek milliói kerülnek egy-egy napra a figyelem középpontjába az ünnepek kapcsán.

Ugyanis világszerte évtizedekre – sőt régebbre – visszanyúlóan rendszeresen köszöntjük őket.
Lássuk hogyan is alakultak ki és terjedtek el e kedves ünnepeink.

Anyák napja

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországból ered. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték.

Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára.

Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével.
1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította.

Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napját.

A legtöbb országban ez az ünnep májusra, ezen belül a legtöbb helyen május második vasárnapjára esik, Magyarországon május első vasárnapján ünneplik.
Ne feledkezzünk meg a nagy- és dédmamák köszöntéséről sem! Gondoljunk rájuk is hálával és nagy-nagy szeretettel.

A 20. század elején kezdték el megtartani az anyák napja párjaként az Apák napját.

Az apák napja egy világi ünnepnap, Magyarországon ez Június harmadik vasárnapjára esik.
(Vannak, akik – viccesen – május 19-ét, Ivó napját tartják apák napjának.) Az apaságot és a szülői szerepet ünneplik, ilyenkor emlékeznek az apákra, nagyapákra és a többi férfi elődre. Az apák napját világszerte különböző időpontban ünneplik.

Kialakulásának története
Amerikában, a Crestonban Washingtonban született Sonora Smart Dodd volt az ünnep megalapításának legnagyobb kezdeményezője. Apja, a háborús veterán William Jackson Smart egyedül nevelte fel hat gyermekét. A hölgynek az adta meg a kellő önbizalmat, mikor Anna Jarvis megalapította az anyák napját. Az apák napjának eredeti tervezett dátuma június 5., édesapja halálának évfordulója lett volna, de nem volt elég idő megbeszélni a részleteket a szervezőkkel, így június harmadik vasárnapján tartották, és tartják ma is.

Az első apák napja 1910. június 19-én volt Spokane-ben.
A William Jennings Bryanhez hasonló személyek segítségével lett szélesebb körben ismert ez az ünnep. Az apák napját 1916-ban az akkori amerikai elnök, Woodrow Wilson is megtartott családjával, majd Calvin Coolidge 1924-ben javaslatot tett, hogy nyilvánítsák nemzeti szabadnappá. Az ünnepet hivatalosan 1972-ben Richard Nixon ismerte el.
A katolikus egyház az apák napját hagyományosan március 19-én, Szent József napján tartja.

Gyermeknap

A gyermeknap a világ sok országában ünnepnap. A Nemzetközi Gyermeknap (általában június 1.) megünneplése Törökországból ered és különösen volt kommunista országokban vált népszerűvé. Ehhez hasonló az ENSZ által létesített Egyetemes Gyermeknap (Universal Childrens’s Day) intézménye.

Magyarországon 1931-től ünneplik (akkor még Gyermek Hétnek hívták), 1950 óta már csak egy napig tart és május utolsó vasárnapján tartják.

Egyetemes Gyermeknap (Universal Childresn’s Day)

Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta (836(IX), határozat, hogy minden országban tartsák meg az Egyetemes Gyermeknapot. Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. Javasolták a kormányoknak, hogy mindenhol olyan napot jelöljenek ki erre a célra, amit megfelelőnek gondolnak.

Egy kis kényeztetés mindenkinek jár! Mutassuk ki szeretetünket, ragaszkodásunkat, tiszteletünket apró meglepetésekkel. Nem kell „horribilis” ajándékokban gondolkodni!

Legyen inkább egy szál virág, esetleg egy sokat halogatott telefonhívás, egy rajz, egy kis süti, egy régen beígért közös program vagy egy kis kényeztetés, ami mindenkinek jólesik és még pénzbe sem kerül. Mert nem az ajándék nagysága, értéke, hanem a gesztus a lényeg!

Jómagam azonban úgy gondolom, hogy nem csak ezeken a napokon kél el, ill. jár a köszönet a szeretet, az ölelés… Éljünk úgy, hogy legalább otthon nap mint nap érzelmi biztonságban tudja magát felnőtt és gyermek egyaránt. Figyeljünk egymásra, kérdezzük meg: hogyan van a másik? Mi történt a bölcsiben, az oviban, az iskolában, a munkahelyen?
Minek örül? Mi bántja? – és ha kell segítsünk!

Legyünk ott támasznak, vigasznak. Körülöttünk most úgyis bomlik szét és bizonytalan sok minden, legalább otthon számíthassunk egymásra! Így könnyebben elviselhetők és átvészelhetők a problémák!

Cibulka Gáborné