Történet:

A betegség története egészen az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. Az egyik első említés fokozott csonttörékenységben szenvedő személyről egy múmiáról szólt. A későbbi évszázadok során több esetleírást ismertettek „porceláncsontú” családokról, többféle elnevezéssel illették a kórképet, elkülönítettek újszülöttkori és felnőttkori formát.

1979-ben Silence osztályozta klinikai és radiológiai jellemzők alapján a betegeket, így 4 féle altípust határozott meg. Néhány évvel később megtalálták az első érintett gént a betegség hátterében, majd az utóbbi évtizedben a technológia fejlődésével számos új mutációt fedeztek fel, ezáltal a besorolás is folyamatosan bővül és változik. Napjainkban a klinikai tünetek és a genetikai eltérés alapján általában 15 altípust különítenek el, kb. 1000 féle mutáció és 17 érintett gén ismert.

Bevezetés:

Az üvegcsont-betegség, azaz osteogenesis imperfecta (OI) egy, a kötőszövetet érintő betegségcsoport gyűjtőneve, amelynek hátterében az esetek többségében a kollagén zavara áll.

Leggyakrabban testi kromoszómán öröklődik, azonban ismertek nemi kromoszómához kötött, vagy új mutációként jelentkező formák is. Ritka kórkép, előfordulása 1:10.000 – 1:20.000 közöttire tehető az összes OI csoportba tartozó betegségnek. Gyermekkorban az OI a leggyakoribb öröklődő fokozott csonttörékenységgel járó betegség.

Tünetek:

A tünetek súlyossága a mutáció típusától függően széles határok között változhat: a csaknem tünetmentes állapottól, egészen a méhen belüli halálozásig terjedhet. A betegség több szervrendszert érint. Az életminőséget és a betegség várható lefolyását leginkább befolyásoló tényező a csontrendszer érintettsége: kisebb traumára is eltörnek a csontok, ún. patológiás törések alakulnak ki.

A legsúlyosabb típusban ezek már méhen belül bekövetkeznek, újszülöttkori halálozással jár. A leggyakrabban előforduló és egyben legenyhébb típusban az életminőség és a várható élettartam az egészséges személyekével közel megegyező. Előfordulhat, hogy az enyhébb tünetek miatt a betegség nem, vagy csak felnőtt korban kerül felismerésre.

A csontszerkezet eltérése miatt gerincferdülés és deformitások jöhetnek létre. Az érintettek várható testmagassága az átlagosnál alacsonyabb. A fogképződés zavara (ún. dentinogenesis imperfecta) folytán fogászati problémák, a hallócsontok érintettsége miatt a 20-as életévekre halláscsökkenés fordulhat elő.

A súlyosabb formákban számos, akár komplex csonttörések következtében kifejezett vázizomrendszeri deformitások, gerincferdülés, rokkantság alakul ki. A további altípusok tünetei e spektrum két végpontja között változó súlyosságú tünetekkel járnak.

A lágy szövetek is különböző mértékben lehetnek érintettek. A pácienseknél gyakran ízületi lazaság, következményes ficamok fordulnak elő. Jellegzetes szemtünet a kék színű ínhártya, ami felhívhatja a figyelmet a kórképre. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez nem minden OI-s páciens esetén észlelhető, továbbá egyéb betegségekben, illetve teljesen egészséges egyénekben is előfordulhat. A szemészeti eltérések közül még kiemelendő, hogy vékonyabb a szaruhártya, szürkehályog alakulhat ki. A szívben billentyűeltérések lehetnek jelen.

Diagnosztika:

A kórkép diagnózisához az egyéni és családi kórtörténet, valamint a fizikális vizsgálat az első lépés. Amennyiben ezek alapján valóban felmerül a gyanú, a továbbiakban képalkotó vizsgálatra, csontsűrűség-mérésre és – az egyéb csontritkulást okozó betegség kizárásához – laborvizsgálatokra van szükség.

A végső diagnózist a molekuláris genetika jelenti. A kutatások révén egyre több mutációt fednek fel a betegség hátterében, így egyre bővül a vizsgálandó és vizsgálható eltérések tárháza. A diagnózis felállításakor mindenképpen szükséges egy konzultáció egy klinikai genetikussal. Az ő segítségével történhet a további családtervezés, illetve a személyre szabott gondozási protokoll összeállítása. Indokolt esetben a gyermekvállalás időszakában lehetőség van méhen belüli diagnosztikára is.

Kezelés:

Oki terápia egyelőre nem ismert. A tüneti kezelés függ a páciens életkorától és a betegség súlyosságától. Az enyhébb esetekben elegendő lehet néhány életmódbeli korlátozás, pl. kontakt sportok kerülése, illetve az aktuális törések ortopédiai ellátása.

A közepes-súlyos formákban a csonterősséget növelő gyógyszerekkel (biszfoszfonát kezelés), megfelelő vitaminpótlással, az esetleges deformitások műtéti kezelésével javítható az életminőség.

A páciensek nyomon követése több szakterület együttes munkájával valósítható meg, amelyben a rendszeres fogászati és hallásvizsgálat, csontsűrűség-mérés, szükség esetén kardiológiai és ortopédiai kontroll, valamint gyógytorna és pszichológiai támogatás is szerepel.

Rövidítések/szómagyarázat:

AD: autoszómális domináns, a mutáció domináns módon öröklődik
AR: autoszómális recesszív, a mutáció recesszív módon öröklődik
*Osteoblast: csontképző sejt

Dr. Zsoldos Amanda

Irodalom:
Tainmont J., History of osteogenesis imperfecta or brittle bone disease: a few stops on a road 3000 years long., B-ENT. 2007;3(3):157-73.
Van Dijk FS, Sillence DO., Osteogenesis imperfecta: clinical diagnosis, nomenclature and severity assessment. Am J Med Genet A. 2014 Jun;164A(6):1470-81.
Tournis S1, Dede AD2. Osteogenesis imperfecta – A clinical update. Metabolism. 2018 Mar;80:27-37.
https://oif.org/wp-content/uploads/2019/08/Fact_Sheet_Type_Chart_Marini_REVISED_10-9.pdf

Fotó:
dreamstime.com