A gyermek fejlődése során életkori szakaszokat különböztetünk meg, amely szakaszok között az ugrásszerű változások törvényszerűek. Minden változásnak megvan a maga körülbelüli időpontja.

Újszülöttkor és csecsemőkor:

Újszülöttkor: 0-4 hétig

Az újszülöttek élettani funkciói (légzés, keringés, táplálkozás) általában gyorsan alkalmazkodnak a külvilághoz. Jó esetben ilyenkor még szimbiózisban (kölcsönösen szoros együttélésben) élnek az anyjukkal, teljes ellátást, gondoskodást, igényelnek. Szükségleteiket már jelzik, de ezek a jelzések még nem egyértelműek, illetve az anya nem mindig tudja megfelelően értelmezni őket.

Mozgásuk teljesen akaratlan, reflexszerű. Alvásigényük nagy, 18-20 óra. Az első heteket jóformán teljesen kitölti a táplálkozás és az alvás váltakozása. Ebben az időben igyekezzünk nyugalmat biztosítani mind az anyának, mind az újszülöttnek. Egyrészt a szülés, illetve a születés nagy fizikai és lelki igénybevétel mindkettőjüknek, másrészt időre van szükségük, hogy megfelelően egymásra hangolódhassanak. Természetesen a nyugalom nem néma csendet és félhomályt jelent, de tartózkodjunk a hangos, hirtelen zajoktól, a véget nem érő látogatásoktól.

Táplálkozásukban legnagyobb szerepe a szopásnak van. Ez a legkedvezőbb élettani, biológiai hatáson túl a szoros érzelmi kapcsolat kialakulásában is jelentős szerepet játszik.

A szoptatások/étkezések száma függ az újszülött súlyától, étvágyától, a tej minőségétől, mennyiségétől. Általában kb. 3 óránként, azaz hat-hét alkalommal kérnek enni az újszülöttek. A napirend ritmusának megfelelő kialakításával (közel azonos időben történő sétáltatás, fürdetés) segíthetjük az étkezések rendszerességének kialakulását. Ez mind a gyermek, mind az anya számára fontos. A kicsi gyomrának így lehetősége van kiürülni, ami a táplálkozás élettani funkciójának jobban megfelel. Az anya jobban be tudja osztani teendőit, és lehetőséget kap az annyira fontos pihenésre.

Csecsemőkor: 4 héttől 1 éves korig

A csecsemő már kifejezőbben jelzi szükségleteit: másképp sír, ha éhes, ha fáj a hasa, ha álmos. Odafigyelő anya, gondozó megfelelően reagál ezekre a jelzésekre, s ezzel megerősíti a csecsemőt abban, hogy érdemes üzeneteket küldeni a külvilág felé. Ha az anya helytelenül értelmezi a csecsemő sírását, pl. a sírásával álmosságát kifejező csecsemőt szoptatással akarja megnyugtatni, kellemetlen, kielégületlenségi érzést vált ki a csecsemőből, s ezzel nehezíti a külvilággal való kapcsolatának erősödését.

A korábban észlelt reflexmozgások egy része fokozatosan eltűnik, helyükre újabb, kevésbé automatizált mozgások lépnek. A 3. hónaptól kezdve szembeötlik, hogy ezeknek a mozdulatoknak a kialakulása mennyire foglalkoztatja a csecsemőt. Erre a korra jellemző, hogy a csecsemő szeme előtt forgatja kezeit, a látótérbe kerülő lábát nézegeti. Ekkor már a kezébe akadó, ágya fölé akasztott színes rongyokat, forgó játékokat érdeklődve tanulmányozza. Az érzelmi megnyilvánulások lassan válnak egyértelművé. Kb. 6 hónapos korban éri el a gyermek azt a szintet, amelyen az indulatait kifejező mozgások rendszere már elég változatos ahhoz, hogy a környezetével való kapcsolatának eredményes eszközévé váljék. A lelki fejlődés fontos szakasza ez: a csecsemő megnyilvánulásai a környezet válaszreakciói következtében hatékonnyá válnak (ha éhesen sírok, enni kapok – tehát így kell sírjak, ha éhes vagyok), ugyanakkor a csecsemő képes lesz értelmezni a környezetből érkező jelzéseket. A csecsemőnek a mama megjelenő arca, vagy hangja valami jó közeledését jelzi.

Fontos, hogy a szülők figyeljenek a 7-9. hónap körül megjelenő szorongásos reakcióra, az úgynevezett szeparációs szorongásra. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő már egyértelműen meg tudja különböztetni édesanyját, gondozóját más személyektől, s a szeretett személy eltűnése, az, hogy kimegy a szobából, heves félelmi reakciót válthat ki.

Táplálás:

Bár továbbra is fontos szerepe van a szoptatásnak, a második félévben fokozatosan új ételek is bevezetésre kerülnek. Az elő és vége felé természetes a gyermek fokozatos elválasztása. Ekkor már minden szükséges tápanyagot megkaphat a vegyes étkezéssel. Fejlődésében, erre az időszakra tehető az anyáról való első leválási, távolodási késztetése. Ha ekkor nem valósul meg a fokozatos elválasztás, az akadályozza a már szükségszerű önállósodás első lépését. Az egy éven túl elnyújtott szoptatás már nem a gyerek, hanem valójában az anya igényét elégíti ki. A tartósan fennmaradó túl szoros kapcsolat nem támasz, hanem gátló tényező a gyermek egészséges lelki fejlődésében.

Játék:

Minden kisgyermek lételeme, fontos örömforrása a játék, melyen keresztül ismerkedik a világgal, tanulja a világot, készül a felnőtt életre. Jón szokás, ha már egész kicsi kortól van a napnak olyan szakasza, amikor nyugodt körülmények között együtt játszik a család. Kezdetekben ez azt jelenti, hogy mikor az apa megjön a munkahelyről, lehasalnak a heverőre, vagy kicsit idősebb korban a szőnyegre, és együtt játszanak, beszélgetnek, „szeretgetik, dögönyözik” a babát.

Az első életév utolsó harmadában válnak fontossá azok a mozgásos játékok, kukucska, bújócska játékok, amelyek az egyes mozdulatokat érzékelhető következményükkel kapcsolják egybe.

Dr.Rigler Ilona