Az evészavaros betegek sokszor nagy kihívást jelentenek a szakemberek számára is.

Az anorexia nervosa (=pszichés eredetű étvágytalanság) komolyan vételét az is indokolja, hogy ez a kórkép a legnagyobb (10%-os) halálozású betegség a pszichiátriai zavarok között.

Kevés kézzel fogható eszközünk (testsúly- és pulzusmérés) van a betegség alakulásának nyomon követésére. Szülőként sokszor nehéz lehet meghúzni a határt a 21. századi vékonyság-kultusz és a betegség között.

Az alábbi szempontsor elsősorban azoknak a szülőknek készült, akikben felmerül lányukkal kapcsolatban evészavar fennállása.

Alábbiakban fontos irányelvek, javaslatok olvashatók, amelyek a mindennapokhoz nyújtanak segítséget. Ezek az önsegítő lehetőségek nem helyettesítik szükség szerint szakorvos felkeresését. Az evészavarokról jelenleg már spektrumban gondolkodunk, ami az egészen enyhe esetektől kezdve a legsúlyosabb állapotokat is magába foglalja. Körültekintő, éber és óvatos szülői hozzáállás szükségeltetik.

Így amennyiben a problémák komolyabban felmerülnek, és az anorexia nervosa diagnosztikus kritériumai (jelentősen alacsony testsúly, intenzív félelem a testsúlygyarapodástól, a testsúly vagy a testalak megélésének zavara) fennállnak, javasoljuk, hogy mindenképp keressenek fel egy gyermekpszichiátriai rendelőt.
Az alábbi lista összeállításához dr. Túry Ferenc: Anorexia, bulimia – Önsegítő és családsegítő kalauz (Print-X Kft., 2005) című könyve szolgált alapul.

A testsúly

1. Kóros súlyvesztés vagy kórosan alacsony testsúly esetén a testsúlymérés gyakoriságáról a terapeuta fog dönteni. Előfordulhat, hogy az anorexia kezdeti fázisában, naponta kötelező testsúlyt mérni. Nem fogadható el az az érv, hogy gyermekük nem hagyja magát megmérni. Ha lányuk még így sem hajlandó mérlegre állni, vegyék ölbe és együtt mérjék le a súlyát, majd a mutatott súlyból vonják le saját súlyukat. Eleinte ne a gyermek mérje a testsúlyát. A saját testsúly mérésére és az adat bemondására nem szabad hagyatkozni. A testsúlymérés reggelente, WC használat után, fehérneműben történjen. Tanácsos a mért adatokat egy külön füzetben vezetni.

2. A terapeuta javasolhatja, hogy írásos szerződésben rögzítsék, hogy mi a célsúly és mik lehetnek a súlyváltozás következményei (megvonások vagy jutalmak).

3. Sokkal fontosabb, hogy mennyi a gyermekük testsúlya, mint, hogy mennyit eszik. A legfőbb cél a súlygyarapodás, kevésbé az étel mennyiségének növelése, mely inkább rövid távú látszateredmény.

Az étkezés

1. Kerülendők – különösen étkezés közben – a megjegyzések arról, hogy mit és mennyit eszik a lányuk. Az aggodalom kifejezése az étkezéseken kívüli időszakban történjen. Javasolt meghagyni az étkezést és a súlynövekedést a beteg saját felelősségének.

2. Fontos, hogy az étkezésnek megfelelő ritmusa alakuljon ki. A gyomornak hozzá kell szokni a megtelődéshez, majd a kiürüléshez. Fontos maximum 30 percben korlátozni az étkezéssel töltött időt. Ha az idő letelt, akár el is lehet venni tőle az ételt.

3. Gyermekük maximum ötször egyen egy nap. Az étkezések között csak folyadékot fogyasszon, szilárd táplálékot ne. A gyomornak képesnek kell lennie viszonylag nagyobb mennyiségű étel (nem csak kétszersült, alma, stb.) befogadására is.

4. Az étkezéseik legyenek közösek, kritika és megjegyzések nélkül, elkerülve az evés körüli feszültségeket. Javasoljuk, hogy gyermekük ne vonuljon el a saját szobájába, mert ott lehetősége van az étellel manipulálni.

5. A szobában nincs helye az ételnek. Lányuk csak dobozos vagy üveges üdítő italt tartson magánál. Étkezési lehetőség csak a konyhában vagy az ebédlőben legyen. Célszerű arra törekedni, hogy minél változatosabban, minél többféle élelmiszerből, különböző elkészítési módokkal alakítsák ki az étrendet. A sokszínű étrenddel biztosítani lehet, hogy minden szükséges tápanyagot meg kapjon a szervezet.

6. A másnapi étrend megbeszélésének idejét javasolt egy percre korlátozni. A végeláthatatlan viták csak felesleges indulatokat keltenek. Az étkezésről lehetőleg csak a szűk családi körben beszéljenek.

7. Ha gyermekük nem gyarapszik, akkor korlátozni kell az energiavesztést szolgáló tevékenységeket. Az egészség fontosabb, mint az iskola vagy a sport! Ha az egészségi állapot nem teszi lehetővé (nem növekszik a testsúly), akkor az iskolába járást is fel kell függeszteni. Ugyanez a testedzésre is vonatkozik. Addig nem kerülhet sor sportolásra, amíg lányuk testsúlya igen alacsony. Az alultápláltság szívproblémákhoz, a mészszegénység váratlan törésekhez vezethet.

A feszültségek szerepe a családban

1. A családon belüli feszültségek, indulatok annyira előtérbe kerülnek, hogy az már a betegség központi tényezőjének számít. A feszültségek részben okai, részben következményei a fennálló helyzetnek, ezért is érdemes tehát csökkenteni őket. Az alábbiak ehhez nyújtanak tanácsokat.

• Mindenki csak a saját nevében beszéljen. Ha gyermekükről beszélnek, kerülendő a többes szám első személy.

• Fontos dolgokról anélkül beszéljenek, hogy egymás szavába vágnának. Várják meg, míg a másik végigmondja, amit akar.

• Javasolt közösen áttekinteni, hogy kinek mekkora személyes tere van a lakásban és kölcsönösen egyeztetni a szükséges átrendezésről. Törekedni kell arra, hogy egy családtagban se okozzon feszültséget, hiányérzetet az ő személyes területének aránya.

• Nagyon fontos, hogy tiszteletben tartsák gyermekük személyes terét. Ennek jeléül például ne kutassanak a fiókjában, a táskájában, ne nézzék gyermekük sms-eit – legyenek azok az ő titkai. Ha már mobiltelefont vásároltak neki, tartsák tiszteletben önállóságát is.

• Az Önök hálószobájának ajtaja mindig legyen bezárva éjszakára. A gyerekek ne aludjanak az Önök szobájában, akkor sem, ha egyedül élő szülőről van szó.

• Érdemes megpróbálkozni a családnak a kölcsönös kérések játékával. A feladat lényege, hogy mindenki kérjen minden családtagtól valami olyat, amivel saját maga számára szereztethet örömet. Alapvetőn fontos, hogy tudjanak önmaguk számára jót akarni, és ehhez a többiek segítségét kérni. A kérések legyenek kölcsönösek (a szülőknek is kérniük kell valamit, így mintaként szolgálnak), konkrétak, vonatkozzanak egy adott viselkedésre (pld. minden reggel legkésőbb fél 8-kor indulj el az iskolába), ne pedig egy tulajdonság megváltoztatására. A kérések az étkezéstől, súlyemeléstől függetlenek legyenek.
Fontos, hogy a kérés megvalósítható legyen, de ne túl egyszerűen teljesíthető. Ha túl nagy a kérés, szabad alkudni. Legyen vétójoga annak, akitől kérnek, ilyenkor mást kell kérni. A kérés lehetőleg ne egyszeri ajándékra vonatkozzon, hanem rendszeres, ismétlődő tevékenységre.
Csak azt szabad vállalni, amit nagy valószínűséggel meg is tudunk valósítani. A vállalások teljesítését hetente kell értékelni. Ekkor mindegyik családtag elmondja, hány százalékban látta teljesülni a kéréseit. Ha nem teljesültek a kérések, újak szükségesek.

2. Szükséges, hogy egyezségre jussanak gyermeküket érintő fontos dolgok esetében. A döntés meghozatala előtt szabad vitázni, de utána közösen kell vállalni a később előnytelennek bizonyuló döntést is.

Dr.Dobos Kitty