Harapás

Valószínűleg nincs annál meglepőbb és sokkolóbb egy újdonsült édesanya számára, ha a babája megharapja szoptatás közben. Az is gyakran előfordul, hogy az anya felkiált és gyorsan elhúzódik. Általánosságban elmondható, hogy a babák nagy része egyszer sem harapja meg a mellet a szoptatás időszaka alatt. A szopás mechanizmusa során a babák a nyelvüket az alsó ínyük elé nyújtják kipárnázva ezzel az anyamellet, így az alsó fogak jó pozícióban nem is érintkeznek a mellel, ilyenkor az induló fogak okozta enyhe irritáció a nyelv alsó oldalán előfordulhat.

A felső fogaknál már előfordulhat enyhe benyomat a mellen, azonban ez leggyakrabban semmilyen problémát nem okoz, nem befolyásolja a szoptatást. Van a babáknak egy csoportja, akik pár alkalommal próbálkoznak a harapással, de ez csak egy átmeneti időszak és van, ahol a harapás hosszabb ideig is eltarthat. Sokat segít, ha az okot kiderítjük, az anyák kellően kreatívak, és könnyen tudják kezelni az ezzel járó kihívásokat, ha tudják hogyan tegyék.

Az elsődleges fogak előtörése.

Az állkapocscsont középső metszőfogai az első tejfogak, amelyek átlagosan 6-10 hónapos kor környékén bújnak elő, de az is teljesen normális (ám ritka) variáció, ha egy újszülött már eleve foggal születik. A tejfogak kibújása általában egy kétoldali szimmetrikus mintát követ, ahol a jobb és bal oldali azonos fog hasonló időben bújik elő, az alsó állkapocscsont középső metszőfogai után a felső állcsont középső metszőfogai a következnek, melyeket az oldalsó metszőfogak követnek, majd az első őrlőfogak, a szemfogak és második őrlőfogak a sorrend.

Általánosságban elmondható, hogy a lányok fogainak előbújása előbb következik be, mint a fiúké és hogy 30 hónapos korra teljessé válik az elsődleges fogazat. Ártalmas tévhit, hogy a fogak előtörése egy jel, hogy abbahagyjuk a szoptatást. Ez szinte soha nem indokolt a fogzás miatt, sőt, a szoptatás folytatása lehetőség szerint 2 éves korig, vagy amíg az anya és baba is örömét leli benne javasolt, hiszen tápanyagok szempontjából és immunológiai szempontból is kiemelt jelentőséggel bír az anyatej a közösségbe kerülés időszakában.

Nem teljes az egyetértés, de több tanulmány is alátámasztja azt a megfigyelést, miszerint a szopás során az anyatej nem áztatja a fogakat, hanem az anya mellbimbója a fogak mögé kerülve a szopási pont elérését követően egyből egy nyelési reflexet vált ki, így gyakorlatilag a tejfogakat az anyatej és a szoptatás nem roncsolja. Emiatt sem érdemes elsietni az elválasztást pont a “tej”fogak miatt.

Fogzási tünetek

Egy fogzó csecsemő esetében teljesen normális tünet, ha nyűgös, több időt szeretne mellen tölteni, mindent szájba vesz, tárgyakat harapdál, és fokozott nyálcsorgás jelentkezik. Az édesanyák gyakran számolnak be arról, hogy a fogzó csecsemőknek hőemelkedése, enyhe hasmenése vagy egyéb tünete jelentkezik. A komolyabb tüneteket, panaszokat körültekintően elemezni kell, mielőtt bárki is a fogzásnak tulajdonítaná tévesen (például láz egy csecsemő esetében).

Fogzás és harapás

Fogzás alatt előfordulhat, hogy az addig jól szopó csecsemő a fogzási fájdalmat, viszketést próbálja enyhíteni vagy esetleg az újonnan kibújt fogacskát a mellen próbálja ki először és ezáltal a mellre is ráharaphat. Ilyenkor a baba nem az anyát akarja bántani, hanem a természetes érdeklődését elégíti ki, a csecsemők még nem értik, hogy ezzel ők fájdalmat okoznak az anyának.

Vannak olyan babák, akiknek a fogzási fájdalom miatt átmenetileg megváltozik a szopási technikája, egy-két alkalommal próbálkoznak a harapással, azonban, ha az édesanya ügyesen képes kezelni az ezzel járó hirtelen stresszt, akkor több alkalommal nem próbálkoznak. Ilyenkor átmenetileg mégis érzékennyé válhat a mellbimbó. Ha nagyobb seb nem alakul ki, kevés tejet kifejve eloszlatva és rászáradva hagyva az érzékeny bimbón a tünetek hamar megszűnnek. A harapás ezen babák egy részénél többnyire egy átmeneti, hamar elmúló időszak.

Mire érdemes figyelni fogzáskor, hogy elkerüljük a kellemetlenséget?

A fogzási fájdalmat csökkenti, ha a csecsemő lehűtött rágókán kiélheti a rágás okozta fájdalomcsillapító, viszketéscsökkentő késztetést, ami segít hamarabb előbújni az újdonsült fogacskáknak. Fagyasztani a rágókát nem szabad, mert az másodlagosan fagyási sérüléshez vezethet. Fontos odafigyelni, hogy ezek a rágókák egy részből álljanak és semmilyen hosszabb kötél, lánc ne legyen rajtuk a félrenyelés elkerülése érdekében és ne okozhassanak sérülést a szájban. Lényeges tisztán tartani őket, hogy ne legyen felülfertőzés, hasmenés.

Mit csináljunk szoptatás során, hogy ne harapjon a baba?

Ha szoptatás előtt felkínáljuk a hideg rágókát, az segíthet a fájdalom enyhítésében. Szoptatás során érdemes újra visszamenni az alapokhoz, mert pont ez az az időszak, mikor nemcsak a fogacskák bújnak elő, hanem a második félévben megkezdődik a hozzátáplálás. Ráadásul a csecsemő számára egyre érdekesebb világ miatt jellemzők egyes esetekben az akrobatikus szoptatási pózok, amikor a csecsemő a furcsa kitekeredett helyzet miatt a mell fixálására a fogait próbálja használni, sokkal jobban szorít azért, hogy ne csússzon ki a mell a szájából.

Ilyenkor érdemes ismét megfelelően pozícionálni, teljesen szembe fordítani a babát az anya testével, egy vonalba emelni, helyezni a baba száját a mellbimbóval, odafigyelni a megfelelő megtámasztásra. Ki lehet próbálni új pozíciókat a szoptatás során, ami esetleg átmenetileg jobban beválik.

Szoptatás és harapás

Mi a teendő, ha mégis harap a baba?

Fontos, hogy tartsuk készenlétben az ujjunkat, hogyha erőteljesebb szorítás, harapás jelentkezne, akkor hamar meg tudjuk szakítani a vákuumot, hogy ne jöjjön létre sérülés. A harapás szinte mindig ugyanabban a pillanatban kezdődik a szoptatás során, ezért odafigyeléssel megelőzhető, hiszen a baba nem tud egyszerre szívni és harapni is. Ha abbahagyja a szopást, akkor résen kell lenni, és megszüntetni a vákuumot, hogy ne legyen ideje ráharapni a mellre. Ha mégis előfordul harapás, akkor határozottan rá kell szólni, hogy ez fáj a mamának vagy nem vagy határozottan kimondani a nevét, vagy egyértelműen jelezni, hogy nem szabad harapni. Ezzel egy időben le kell tenni őt biztonságos helyre, jelezve, hogy vége a szoptatásnak. Néhány perc múlva megint meg lehet próbálni mellre tenni.

Fontos, hogy mikor a harapás történik az édesanya, ha tud ne kiabáljon rá a csecsemőre, mert az olyan nagy inger, hogy átmenetileg kiválthat egy szopási sztrájkot a babánál, ahol később nehéz a babát és mamát is újra visszaédesgetni a szoptatási kapcsolatba.

Ha harap a baba, akkor ne “lehúzzuk a mellről”, mert akkor még inkább jobban fog szorítani és ha a baba állkapcsa még szorosan tartja a mellet, ez fájdalmasabb lehet, mint maga a harapás. Inkább kis mértékben egy-két másodpercre húzzuk közelebb a mellhez, így magától el fogja engedni a mellbimbót, mert hátra kell hajtania a fejét, hogy megfelelően levegőt kapjon.

Ekkor szüntessük meg a vákuumot a baba szája és az anyamell között oly módon, hogy a kisujjunk a csecsemő szájzugába helyezzük. Ha többször előfordul a harapás, akkor próbálkozhatunk azzal, hogy félálomban tesszük mellre a babát, amikor nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem fog harapni úgy, mint teljesen éber állapotában. Általánosságban a baba inkább az éppen előtörő fogacskáknál harap, mint a frissen kibújt fogakkal, azonban a kibújt fogakkal történő harapás enyhe sérülést is okozhat a mellbimbón, amit átmenetileg szükséges is lehet helyileg kezelni, ebben az édesanyának a háziorvos vagy szoptatási tanácsadó tud segíteni.

Milyen okok állhatnak még a harapás hátterében?

Felső légúti hurutos tünetek vagy fülfájdalom alatt a baba nehezebben tapadhat mellre, vagy nehezen tartja meg a vákuumot hosszú ideig, illetve a nyelés a fülkürttel való összeköttetés miatt fájdalmat is okozhat és végső elkeseredésében haraphat is a baba szoptatás során.

Ha édesanya a szoptatás alatt próbál egy kis időt megtakarítani magának azzal, hogy a telefonján üzenetet ír vagy olvas, akkor a baba egy különleges módját is választhatja, hogy felkeltse a figyelmét minél hamarabb és ezt a harapással azonnal eléri.

Unatkozó baba is képes lehet harapni.

Ha nagytestvér van a környezetben vagy egyéb zavaró tényező, nyilvános területen szoptat az édesanya akkor előfordulhat, hogy mivel a babát egyre inkább érdekli, hogy mi zajlik körülötte szoptatás alatt is, előfordulhat, hogy a mellel a szájában dönt úgy, hogy megfordul és szemügyre veszi a figyelmét felkeltő eseményt, ami szintén okozhat harapást a mell fixálása érdekében.

Ráadásul a csecsemők a szájukkal eltérően érzékelnek az első időszakban, a szájukkal fedezik fel a környező világot, és a reakciók ismétléséből vonják le az általános szabályokat, ha a harapás során édesanya felkiált, akkor az érdekes reakció, elképzelhető, hogy megismétli a baba, hogy újra megfigyelhesse mi történik.

Okozhat harapást, ha a szoptatás elején túl erős a tejleadó reflex és a baba rászorít a mellre, hogy lassuljon a tejáram vagy a szoptatás során előre haladva a tej lassabban áramlik és szeretné felgyorsítani az áramlást a baba, akkor néha fel-le mozgatja a fejét, rángathatja a cicit és haraphat is.

Ha a szoptatási testhelyzet nem kényelmes, nincs kellően megtámasztva a baba, billeg, akkor megpróbálhatja magát a fogaival fixálni a mellen.

Cumisüveg, nyugtatócumi is okozhat harapást, mert abból más technikával jut hozzá a baba a megnyugváshoz vagy a tejhez, más a textúrája, mint az anyamellé.

Koraszülöttség, túl laza vagy túl feszes izomtónus is okozhat túlzott mértékű szorítást, harapást, ebben az esetben a helyzetre specifikusan szoptatási tanácsadó segíthet a megfelelő pozíció megtalálásában.

Dr. Nagy Dóra Zsuzsanna

Források:
https://www.laleche.org.uk
www.lll.hu
www.uptodate.com

Probléma, panasz esetén a területi gyermekgyógyász, védőnő,  IBCLC vagy laktációs szaktanácsadó képzésben részt vett szoptatási tanácsadó tud személyre szólóan segíteni.