A külvilágból származó ingerek 80%-a a szemen keresztül jut be az idegrendszerbe. Látás útján ismerjük meg a minket körülvevő élő és élettelen környezetünket, látással veszünk tudomást a dolgok méretéről, formájáról, távolságáról. A tökéletes látás teszi lehetővé, hogy az ember egyre több ismeretet szerezzen környezetéről, ezáltal gondolkodása is fejlődik, mely összetett feladatok elvégzésére teszi képessé.

A látórendszer fejlődésének legérzékenyebb szakasza embernél az első két életév.

Látásfejlődés 2 éves korig:

Ha az újszülöttnek mozgó tárgyat mutatunk, akkor azt a szemgolyó a mozgás irányában követi, majd gyorsan eredeti állásba tér vissza ez a látás vezérelte szemmozgás,

4. hét: alakra pillant, arcot, mozgó tárgyat rövid ideig két szemmel figyeli,

6. hét: közeli tárgyakra már gyakrabban néz két szemmel,

8. hét: fénykeresés, mozgó fény követése,

12. hét: a mozgó tárgyat fej- és szemmozgással már 180 fokban követi, az élénk színeket kedveli,

16. hét: kezét vagy a kezében levő csörgőt figyeli,

20. hét: követi az elvesztett játékot, zaj irányába pillant, érdeklődik az 1 méternél nagyobb távolságban lévő vizuális ingerek iránt is,

24. hét: kéz, szem mozgása koordináltnak tűnik, nyúl az eldobott játék után,

36. hét: mélységlátás kezdete,

40. hét: apró tárgyak után érdeklődik, ezek után kézzel is nyúl,

44. hét: a szem vízszintes, függőleges irányba simán mozog,

12.  hó: a két szem látásának egyesítése még gyengének tűnik, de már jól megkülönböztet egyszerű geometriai mintákat,

12–15. hó: papírra vonalakat rajzol,

15–18. hó: képeket néz, formákat azonosít,

21. hó: tovább javul a távolság megítélése,

24. hó: a látás élessége tökéletes.

A gyermek életében a törődő, gondos szülő az, aki elsőként veszi észre a szokatlan, átlagostól eltérő jelenségeket. A gyerekek látásának fejlődését mindvégig nyomon kell követni. Az éles látásra, illetve a kancsalságra vonatkozó tájékozódó vizsgálatokat a háziorvosoknak, iskolaorvosoknak, védőnőknek kell elvégezni.

A szemészeti szűrővizsgálat elvégzését az alábbi rendszerben javasolják:

• újszülöttkorban történjék meg a látószerv vizsgálata, vörös visszfény megléte,
• szemész szakorvos által végzett teljes vizsgálat indokolt:
  • koraszülötteknél,
  • ha a családban kancsalság, tompalátás vagy más betegség fordult elő,
  • 1 és 3 éves korban egy alkalommal minden egészségesnek tartott gyermeknél.

Koruktól függetlenül szakemberhez kell irányítani:

• gyakran panaszkodik fejfájásról,
• könnyezés, fényérzékenység észlelhető,
• visszatérő kötőhártya-gyulladása van,
• akik megfogalmazzák, hogy állandóan vagy alkalmanként szellemképesen, akár kettőzötten látnak,
• iskoláskorban 5 m-es távolságból vizsgálva a látásélesség egyik vagy mindkét szemen gyengébb a szükségesnél.

Az arc esetleges aszimmetriája, a szemrés állása vagy a kisgyermekeket gyakran jellemző széles orrgyök és a belső szemzugban látható bőrredő látszólagos kancsalságot eredményezhet. Önmagában ez az elváltozás nem igényel beavatkozást, de szakorvosi vizsgálat ilyen esetekben is szükséges.

Látáshibák és a kancsalság felismerésére szolgáló vizsgálómódszerek:

Koraszülöttek és újszülöttek látásvizsgálata csak a pupilláris fényreakciók vizsgálatára terjed ki, törőközegek tisztaságára, szemfenékvizsgálatra,

– 4–5 hónapos csecsemő látásáról tárgykövetés alapján tájékozódhatunk,

– 7–8 hónapos korú csecsemő látásélességének becslése: ha bármely szemét eltakarva is ügyesen nyúl a tárgyakért, és egyik szemének eltakarása ellen sem tiltakozik, feltehetően jól lát.

Szemmozgások vizsgálata

kisebb tárgy felmutatásával, annak a gyermek szeme előtti vezetésével történik (vezetett szemmozgások). Ez a vizsgálat már 2-3 hónapos korban elvégezhető. A gyermek fejét a vizsgálat közben előretekintő helyzetben óvatosan rögzítjük.

Szaruhártya fényreflexvizsgálata:

bármilyen fényforrás segítségével meg lehet figyelni (pl. zseblámpa), hogy mindkét szaruhártya azonos helyén jelenik-e meg a fényforrás pontszerű tükörképe. (Ha a fényreflex nem szimmetrikus, kancsalságra van gyanú.)

Takarásos teszt:

egyik kezünkkel felváltva takarjuk a gyermek szemeit, miközben másik kezünkben valamilyen számára figyelemfelkeltő tárgyat mutatunk. Azt figyeljük, hogy amikor a takarást váltjuk, a szabaddá váló szem kancsal helyzetben marad-e, illetve a párhuzamos szemállás érdekében ún. beigazító mozgást végez-e.

Csecsemőket, valamint a nem kooperáló gyermekeket a vizsgálóasztalon jól rögzítve, a kisdedeket ölben tartva, a nagyobb gyermekeket a felnőttel azonos módon vizsgáljuk. Igen fontos a kíméletes bánásmód, hiszen olykor még a felnőtt is tiltakozik, reflexszerűen védekezik a szemészeti beavatkozások ellen.

Alapelvként rögzíthető, hogy inkább tíz gyermeket kell „feleslegesen” azonnal szakorvosi vizsgálatra küldeni, mint egyet későn!

Koczor Ágnes