Aki gyermekével vette már igénybe a Sürgősségi Osztályon nyújtott ellátást, bizonyára ismerősnek találja a helyzetet: tömött váróterem, végtelennek tűnő sor a triázs pult előtt. A szülők gyermekük iránt érzett jogos aggodalmán kívül sokszor az elégtelennek érzett tájékoztatás is bizonytalanságot, a munkájuk maximális ellátására törekvő egészségügyi személyzettel szemben pedig indokolatlan konfliktust okoz. A felesleges feszültségek elkerüléséhez, a Sürgősségi Osztályon folyó munka megértéséhez segítséget jelent néhány alapvető, a sürgősségi ellátáshoz kapcsolódó fogalom ismerete. Az alábbiakban ehhez szeretnénk Önöknek segítséget nyújtani.

A betegosztályozási rendszer, az ún. triázs egy nemzetközileg elfogadott elveken alapuló, jól kidolgozott szisztéma.

A betegosztályozás folyamata valamennyi országban egységes irányelvek mentén, hasonló módon zajlik a célirányosan képzett és arra kijelölt, szakmailag alkalmas egészségügyi személyzet által – ez garantálja a betegbiztonságot.

Mi határozza meg a várakozási időt? Mennyi is az annyi?

A rutinos ellátó számára átlátható algoritmust követve, meghatározott feltételek mentén történik a triázsolás. Számos, a felnőtt osztályozási rendszertől különböző szempont van és nem csupán anatómiai, élettani sajátságokat kell figyelembe venni.

A triázskategóriák tulajdonképpen a sürgősségi ellátásban szinteket jelölnek, a várakozási időt tehát az adott eset súlyossága határozza meg, nem pedig az érkezési sorrend!

Az MSTR ( Magyar Sürgősségi Triázs Rendszer) 5 sürgősségi szintet különböztet meg, adott időablakkal az ellátás megkezdését vagy ismételt állapotfelmérést tekintve:

1. azonnali beavatkozás szüksége; pl. éppen zajló görcsroham, vagy újraélesztés,
2. kritikus – 15 perc; középsúlyos asztmás roham vagy kruppos beteg, láthatóan fokozott légzési munkával,
3. sürgős – 30 perc; életet közvetlenül nem veszélyeztető, de erős fájdalommal járó hasi panaszok, a végtag keringését nem befolyásoló törések,
4. nem sürgős – 60 perc; zúzódások, hányás/ hasmenés egyéb társbetegségek és a kiszáradás jelei nélkül
5. halasztható – 120 perc; a várakozás alatt akut állapotromlással nem kell számolni, pl. horzsolások, orrfolyás/náthás tünetek, vagy több hetes/hónapos panaszok, melyek kivizsgálása nem a Sürgősségi Osztály feladata.

A kategória megállapításához használt algoritmus tartalmaz ún. elsődleges és másodlagos módosító tényezőket, illetve olyan gyermekgyógyászati jellegzetességeket, amelyek meghatározzák a sürgősségi besorolást. A véralvadási zavarokkal, immundefektussal vagy krónikus alapbetegséggel érkező, illetve speciális nevelési igényű gyermekek például automatikusan egy szinttel magasabb kategóriát kapnak. Akut állapotrosszabbodás természetesen előfordulhat a várakozás alatt is. Ha a szülő ezt tapasztalja és jelzi a triázs felé, készséggel segítenek neki: ilyenkor retriázs történik, melynek során az ellátó gyorsan felméri és újraértékeli a gyermek állapotát, szükség esetén láz/fájdalomcsillapítót ad vagy orvosi segítséget kér.

Hogyan történik a betegosztályozás?

Az állapotfelmérés első lépése az ún. „quick look”, azaz gyors megtekintés. Ez egy olyan vizuális értékelés, ahol az első benyomást a küllem, légzés, keringés, a magatartás gyors együttes vizsgálatából szerezzük, a szakképzett ápoló így tájékozódik néhány másodperc alatt a gyermek stabil vagy instabil állapotáról. A megközelítést jól szemlélteti a következő háromszög:

Megtekintjük a bőrszínt (sápadt? szürkés? közepesen vértelt?), ez a keringésről szolgál információval, légzésszámot számolunk és megítéljük a légzési munkát. Fokozott légzési munka esetén a gyermek erőlködve vesz levegőt, a légzési segédizmait használja és jól látható a mellkas, has, vagy akár az orrszárnyak behúzódása.
Riasztó tüneteket észlelve a triázs kiemeli a beteget a sorból és azonnal vizsgáló helyiséget biztosít számára, ahol állapotának megfelelő ellátást kap. A triázs végzése alatt ki kell térni még a szívfrekvencia és a véroxigénszint mérésére, melyben egy ujjra csíptethető kis eszköz, az ún. pulzoximéter segít.

Akár már az elsődleges vizsgálat alkalmával kiszűrhetők a fertőző betegséggel érkezők.

Az állapotfelmérés során a leglényegesebb információkra szorítkozva kérdezzük ki a szülőket a vezető tünetekről, kórelőzményről, csecsemők esetén a születés körüli időszakról (komplikációk, koraszülés) és kérdezzünk rá a gyógyszerérzékenységre. Ezek az anamnesztikus adatok azért is fontosak, mert a szülők a legszenzitívebbek a gyermek viselkedésében bekövetkező bárminemű változásra és ismerik fel elsőként a „megszokottól eltérőt”. A célirányos kérdéseknek különösen az önmagukat kifejezni még nem tudó, legkisebb páciensek esetén van jelentősége, a nagyobbak már be tudnak számolni panaszaikról. Hallgassuk meg őket, mert innen is nyerhetünk információt a tudatállapotra vagy a pszichoszociális környezetre vonatkozóan. Sajnos néha felmerülhet a gyermekbántalmazás lehetősége is, melyre direkt és indirekt jelek utalhatnak!

Bizonyos panaszok esetén – amennyiben a triázsápoló indokoltnak látja – részletesebben megvizsgálhatja a beteget.

Erős hasi fájdalom hátterében például nem csak vakbélgyulladás állhat, hanem húgyúti / veseprobléma, bélbetüremkedés, szimpla vírusfertőzés, székrekedés és számos más ok is lehetséges. Ilyenkor a has betapintása segít meghatározni a fájdalom helyét, a fonendoszkópos hallgatódzással azonosíthatók a bélhangok, ütögetéssel a derék / vesetájék érzékenysége mérhető fel, stb. Ez a belső váróteremben, egy vizsgálóágyon történik a szülő bevonásával, figyelemelterelésképp akár játékos módon (tablet, kedvenc plüss), ami csökkenti a gyermek szorongását. A kisebbeket érdemes kibontani a rugdalózóból / pelenkából, így jobban megfigyelhető az ingerekre adott reakció, az aktív / passzív mozgás, küllembéli és más eltérések (pl bőrszín, hidráltság / kiszáradás jelei, kiütések, bőrelváltozások, bántalmazás nyomai). Eredményképp differenciáldiagnosztikai szempontból árnyaltabb képet kapunk, ami nagyban befolyásolja a döntéshozatalt és az adekvát kategóriába sorolást.

A testhő mérése fertőzésre gyanús vagy lázas panasszal érkező betegeknél elmaradhatatlan. Önmagában a láz egy stabil, egyébként jó általános állapotú, jól fogyasztó gyermeknél nem riasztó tünet, ezért ezt is, valamint minden paraméterbeli és egyéb eltérést együttesen kell értékelni!

Kivételt képeznek az újszülöttek és csecsemők, mert fejletlen védekezőrendszerük és a még tökéletlen szervfunkcióik miatt alapvetően immunszupprimáltnak számítanak, így magasabb besorolást kapnak, mint a hasonló panaszokkal érkező, ámde jóval idősebb társaik.

A várakozás ilyen szempontból közelítve tehát pozitívum, hiszen azt jelenti, hogy a gyermek állapota stabil, nincs szükség azonnali orvosi beavatkozásra és aktuálisan nem áll fenn életet veszélyeztető állapot.

Ha a szülő mégis aggódik, bizalommal fordulhat a Sürgősségi Osztály dolgozóihoz, akik egyéb teendőik mellett is igyekeznek válaszolni kérdéseikre, hasznos tanácsokkal ellátva a szülőt.

Zomborka Lilla

A forrás megjelölése:
MSOTKE Triázs Munkacsoport: Magyar Sürgősségi Triázs Rendszer. Kiadó: MSOTKE (2016)