A házi patika összeállításakor sokan nagy gondot fordítanak arra, hogy minden eshetőségre felkészüljenek, így a leggyakrabban felmerülő, orvosi segítséget nem igénylő problémákra tartanak otthon gyógyszert.

Emellett természetesen a rendszeresen szedett, vagy akut megbetegedés kapcsán receptre írt készítmények is helyet kapnak a házi patikában. A gondos összeállítás mellett mindenképpen érdemes figyelmet fordítani a gyógyszerek tárolási körülményeire, hiszen a lejárati időn belül a helyesen tárolt készítményektől várhatunk megfelelő hatást.
Az intézeti és a közforgalmú gyógyszertárakban szigorú előírásoknak megfelelően történik a gyógyszerek tárolása. Az otthoni tárolási körülmények ettől kismértékben eltérőek lehetnek. Amennyiben néhány egyszerű szabályt betartunk, az otthon tárolt készítmények sem veszítenek hatásosságukból.

A tárolási hőmérséklet szempontjából három esetet különböztetünk meg.

Az első a szobahőmérsékleten történő tárolás, amely 15-25 ºC közötti hőmérsékletet jelent.

Ebbe a csoportba azok a gyógyszerek tartoznak, amelyek nem igényelnek különleges tárolási körülményeket. Ide soroljuk például a tablettákat, kapszulákat és az olyan oldatokat, szirupokat, kúpokat, amelyeket nem szükséges hűteni.

A második eset a hűvös (8-15 ºC) és a hideg (2-8 ºC) helyen történő tárolás.

A patikában vásárlók szempontjából ez utóbbi két kategória a normál hűtőszekrényben történő tárolást jelenti. A gyógyszertárban a hűvös raktárba (8-15 ºC) többnyire a gyógyszer alapanyagok – pl. egyes alapkenőcsök, szemészeti alapkenőcs, paszták – és néhány gyári készítmény kerül. A hideg helyen (hűtőszekrényben vagy akár hűtőkamrában) tartandó készítmények között találjuk az inzulinokat és egyes, injekcióban alkalmazott gyógyszereket, de léteznek olyan gyári kenőcsök, kúpok is, amelyeket szintén hűteni kell. A megfelelő tárolási hőmérsékletet naponta ellenőrizni kell. A hőmérőkről leolvasott értékeket hőmérséklet ellenőrzési naplóban rögzítjük, és természetesen ezen készítmények patikába történő kiszállítása is hűtve történik.

Ezeket a készítményeket legtöbb esetben a hatóanyag vagy valamelyik segédanyag bomlékonysága miatt szükséges hűteni. A hűtés ugyanakkor lassítja a mikroorganizmusok elszaporodását. Néhány, glaukóma kezelésére szánt szemcseppet is hűtve kell tárolni, már a felbontást megelőzően is. A gyógyszertárban készített, magisztrális szemcseppeket pedig minden esetben hűtőszekrényben kell tartani. Egyedi eset a rifampicin hatóanyagot tartalmazó, receptre kapható készítmény, az Oculogutta rifampicini FoNo VII. Ezt a szemcseppet a szem egyes baktériumok okozta fertőzéseire rendeli az orvos, és kúraszerűen kell alkalmazni az orvos utasításának megfelelően.

A hatóanyag bomlékonysága miatt a készítmény fagyasztva tárolandó (harmadik eset).

Egy dózisa három kis steril flakonba kerül, melyből az éppen használatban lévőt a beteg szobahőn kiolvasztja, majd az alkalmazást követően a normál hűtőszekrénybe teszi vissza. Így biztosítható, hogy a kezelés végén is megfelelő hatóanyag tartalmú készítményt használjon a beteg. Hűtőszekrényben történő tárolást igényelhet a készítmény a segédanyag tulajdonságai miatt is.

Erre példaként a magisztrálisan előállított kúpokat említeném. A kúpkészítés során használt vivőanyag, az Adeps solidus és – a napjainkban egyre ritkábban alkalmazott – Butyrum cacao (kakaóvaj) szobahőmérsékleten megolvadhatnak, ezzel a kúpok hűtés nélkül nehezen felhasználhatóvá válnak.

Egy másik gyakran alkalmazott gyógyszerforma is ide tartozik, a szirup. Számos gyári készítmény létezik, amely tartósítószer tartalmának köszönhetően szobahőmérsékleten eltartható felbontás előtt. Felbontást követően azonban a magas cukortartalom miatt hamar elszaporodnak bennük a mikroorganizmusok, amelyek a készítmény megromlását idézik elő. Krémek esetében a készítmény magas víztartalma miatt szükséges a hűtés. Ebben az esetben sokszor tartósítószer hozzáadása mellett is indokolt a hűvös helyen történő tárolás.

Az otthoni tárolás során

figyelembe kell vennünk, hogy a gyógyszert milyen hőmérsékleten ajánlott tartani.

Ennek megfelelően gyári készítmények esetében a dobozon vagy a betegtájékoztató 5. pontjában feltüntetett hőmérsékleten tartsuk a gyógyszert. Magisztrális készítmények esetében pedig a szignatúra tartalmazza a tárolási körülményeket.
Egy másik lényeges szempont a tárolás során, hogy élelmiszerektől elkülönítve és – különösen kisgyermeket nevelők esetében – gyerekzárral ellátott vagy zárható szekrényben történjen a tárolás.

A lejárati idő a másik fontos információ, amit szem előtt kell tartani.

A készítmények dobozán feltüntetett lejárati idő a megadott hónap utolsó napjára vonatkozik. Egyes gyógyszerek (például szemcseppek, szirupok) esetében feltüntetik azt is, hogy felbontástól számítva mennyi ideig használható fel a gyógyszer. Ezt a betegtájékoztató 6. pontjában olvashatjuk,”A csomagolás tartalma és egyéb információk” címszó alatt. Előfordul, hogy a gyártási időt jelölik meg a dobozon, és azt az időtartamot, ameddig a készítmény felhasználható. Ez a jelölés inkább orvostechnikai eszközökre, kozmetikumokra jellemző.

A gyógyszertárban kapható dermokozmetikumokon gyakran alkalmazott jelölés a homokóra. Ezt gyakran nehezen kivehető, apró számokkal szedett jelölés követi, mely általában a flakon nyakán található, és a számok csak kidomborodnak, festés nélkül. Szintén dermokozmetikumokon alkalmazott jelölés a nyitott tégely, benne egy számmal, amely a felbontástól számított felhasználhatósági időtartamot jelenti.

Tapasztalatom szerint a lejárati időt – egyértelmű megjelölése ellenére – sokan lazábban értelmezik.

Ez a beteg részéről olyan kérdésekben nyilvánul meg, amelyek a készítmény lejárati idejének „meghosszabbítására” irányulnak. Kockázat nélkül a külsőleges gyógyszerek esetében beszélhetünk erről, de csak bizonyos esetekben.

Például egy alkoholos jódoldat, megfelelő tárolási körülmények mellett, higiénikusan alkalmazva (az oldat cseppentője nem érintkezik a kezelt bőrfelülettel, hanem egy vattapálcika segítségével ecseteljük a kezelendő sebet) a lejárati időt követően is felhasználható egy-két hónapig. Egy másik példa a zsírozó vagy hidratáló kenőcsök, amelyek szteroid hatóanyagot nem tartalmaznak. Amennyiben nem tapasztalunk változást a kenőcs állagában, színében vagy szagában, a készítmény néhány hétig még felhasználható.

Más megítélés alá tartoznak a tartósítószert nem tartalmazó krémek, például a magisztrálisan készített Cremor aquosus sine aetheroleum citri et conservans. Ebben az esetben tartósítószer hiányában a készítmény lejárati ideje is rövidebb, de a krém magas víztartalma miatt is hajlamos a penészesedésre, amely a készítmény további felhasználását megakadályozza.

A szteroidot tartalmazó kenőcsök esetében pedig a hatóanyag bomlása miatt nem használható tovább a készítmény. Ilyenkor a kenőcs hatásossága nem garantálható. Ezen belül külön kategóriát képviselnek a gyári szteroidos kenőcsöt tartalmazó magisztrális kenőcsök, melyekben a megadott lejárati idő után nem számítható ki, hogy a gyári kenőcs segédanyagai és a magisztrális készítmény összetevői milyen kölcsönhatáson mennek keresztül. Ezért az ilyen típusú kenőcsök lejárati időn túli alkalmazása nem ajánlott. Gyakran az ilyen kenőcsök relatív magas ára sarkallja arra a beteget, hogy a korábban kiváltott, lejárt szavatosságú készítményt használja a friss helyett.

Egy másik, gyakran felmerülő probléma a receptre felírt szemcseppek és szemkenőcsök lejárati időn túli alkalmazása. Ezek – a többnyire antibiotikumot és/vagy szteroidot tartalmazó készítmények – a felbontást követően általában egy hónapig használhatók fel, míg a fertőzés kezelésére általában nem fogy el a teljes készítmény. Ez valóban rövid idő, de ha belegondolunk abba, hogy felbontás után a szemcseppben megtalálható tartósítószer ennyi ideig képes biztosítani a készítmény mikrobiológiai stabilitását, könnyen belátható, hogy egy következő szemfertőzés kezelésére nem használhatunk egy olyan szemcseppet, melyben nagy számban fordulnak elő baktériumok.

A gyógyszerek otthoni tárolása során természetesen előfordul, hogy egyes készítmények lejárnak.

Érdemes időről időre selejtezést tartani a házi patikában, ezzel megelőzhetjük, hogy a lejárt gyógyszerek felhalmozódjanak. A gyakran használt gyógyszereket, melyekből esetleg több dobozzal is tartunk otthon, célszerű lejárati sorrendben megkezdeni, és a felbontott dobozt egy áthúzással megjelölni. Ezzel az egyszerű módszerrel mindig pontosan fogjuk tudni, mennyi van otthon az adott készítményből. A lejárt gyógyszereket a patikában adhatjuk át a gyógyszerésznek, így a megfelelő helyre kerülnek, és gyógyszer hulladékként tudjuk őket kezelni.

A tűket, előretöltött fecskendőket speciális tűgyűjtő dobozban helyezzük el. Környezettudatos vásárlók a papírdobozokat, üvegeket – tisztára mosva – szelektíven is gyűjthetik. A patikában készített gyógyszerek üvegeit – amennyiben megfelelően tisztára mosva hozza vissza a beteg – átvesszük, az üvegek betétdíjasak. A lejárt gyógyszerek és a csomagolás megfelelő elhelyezésével, egy kis odafigyeléssel a környezetet is védhetjük.

Dr. Németh Zsófia

Felhasznált irodalom:
Helyes gyógyszertárolás – különös tekintettel a nyárra
www.ogyei.gov.hu/helyes_gyogyszertarolas__kulonos_tekintettel_a_nyarra/
Formulae normales VII. Szabványos vényminták Melania Könyvkiadó Budapest, 2003.
A gyógyszertechnológia fizikai ellenőrző vizsgálatai Semmelweis Kiadó, 2008.

Fotó:
dreamstime.com