Henning Köhler: Félénk, szomorú és nyugtalan gyerekekről című könyvében leírt négy alapérzék közül másodikként egy nagyon izgalmas érzékről, az életérzékről szeretnék írni. Ennek az érzéknek a zavara merülhet fel például evészavaros, tic-kelő vagy állandóan nyugtalan gyerekeknél.

Mi is az az életérzék: ez egy figyelmeztető rendszer.

Jelez, ha éhesek vagyunk, vagy fázunk. Amikor még kialakulatlan egy gyerekben ez az érzék, akkor bármilyen rossz érzés könnyen megzavarja a rendszert. Például, amikor egy kisgyerek éhes, akkor csak azt látjuk, hogy nyűgös lesz, vagy hisztis. Még nem tudja pontosan érzékelni, vagy megfogalmazni, hogy mi okozza a rossz érzést. Csak elönti a feszültség. Később, ha már stabilan működik az életérzék, akkor könnyebben differenciáljuk, hogy mit jelez a szervezetünk, és a kellemetlenség ellenére is fókuszáltak tudunk maradni (egy ideig), és csináljuk a feladatainkat.

De nem csak rosszat, vagy hiányt jelezhet az életérzék. Ha minden jó, akkor megelégedettséget érzünk. Ezért jóközérzet-érzéknek is nevezhetnénk. Érdemes néha megállnunk, és befelé figyelnünk egy kicsit, mert a rohanásban nem vesszük észre a jót, csak a fájdalmat. Valahogy a sokféle lehetőség miatt kevésbé is bízunk, vagy támaszkodunk a saját érzékelésünkre, kevésbé gyakoroljuk azt. (pl.: a terhességi ultrahangnál).

Tehát az életérzék egy állandóan készenlétben lévő, a belső állapotunkról jelzést adó rendszer.

Szerencsére alapesetben tudattalanok maradnak a jelzések, hiszen elég megterhelő lenne, ha minden mozzanat (pl.: arról, ahogyan egy falat ennivaló halad a beleinkben) tudatos szintre jutna.

Mit látunk azoknál a gyerekeknél, akiknél nem megfelelően alakult ki az életérzék:

Próbáljunk egy picit befelé figyelni a testünkre. Csomó olyan dolgot fogunk megérezni, amit egyébként nem veszünk észre. Érezhetjük, ahogy beáramlik a levegő az orrunkon, ahogy dobog a szívünk vagy lüktet a vér az ujjainkban. Szerencsére ezeket, és a testünk egyéb működésének érzeteit nem észleljük a napunk során. De az életérzék zavaránál valahogy túl sok érzés szűrődik be a tudatba. Ezért ezeknek a gyerekeknek rossz érzés a testükre figyelniük. Feszültek, ingerültek lesznek a sokféle ingertől, amit a testükben éreznek.

Mi tudnak tenni? Igyekeznek elnyomni ezeket az érzéseket külső ingerekkel. Ha nem találnak zajos helyet, akkor ők maguk fognak hangokat adni vagy rohangálni. Egyesek megtanulják kikapcsolni a belső jelzéseket. Már lila a szája, de még nem érzi, hogy fázik. Ugyanígy lehet, hogy már vérzik valamije, de nem veszi észre.

Mivel az életérzék rendszere nem alakult ki stabilan, ezért alacsonyabb a tolerancia küszöbük. Már kisebb rossz érzésre (pl.: éhségre) is hajlamosak szélsőségesen reagálni, például szorongással, agresszióval, erős nyugtalansággal. Ők azok a gyerekek, akik egyik pillanatban még nem érzékelik, hogy éhesek lennének, a következőben viszont éhen akarnak halni, és elviselhetetlen számukra az érzés.

Felmerül az életérzék kialakulásának problémája az evészavaros gyerekeknél, akik nem érzik, hogy éhesek, vagy nagyon kevés féle ételt esznek meg. Ennek az érzéknek a zavarához tartoznak a nyugtalan, túlmozgásos gyerekek. Esetleg tic-nél, kényszereknél is lehet összetevő.

Ezek a gyerekek érzékenyek arra, hogyha azt élik meg, hogy nem kívánatosak. Viszont nyugtalanságuk miatt sokszor kapnak elutasítást, negatív visszajelzést. Így könnyen kialakul egy ördögi kör.

Mi segíti az életérzék kialakulását:

1. Ápolás:

Ha egy belső nyugalommal és odaadással tudjuk végezni gyermekünk ellátását (fürdetés, etetés, fektetés…), akkor ezen keresztül a gyermek jónak fogja megtapasztalni a világot, és jó érzéseket fog megélni a napi rutinok kapcsán. És egy jó kapcsolódást a gondozójához. (Ez egy kicsit más aspektusa az ápolásnak, mint amit a tapintásérzék kapcsán láttunk.)

2. Ritmus:

Nagyon fontos a jó ritmus, egy rendezett napirend a gyerek életében. Ezzel alapozhatjuk meg a kiegyensúlyozott alvás és az ébrenlét ritmusát is. Ez a kívülről adott rendszer hatni tud a testi funkciókra is, például az anyagcserére és a légzésre.
(Például: sok olyan gyerek jár hozzám, aki székrekedéssel, vagy székletvisszatartással küzd. Nekik is sokat segíthet a ritmus, például a rendszeres vécére ültetés. Ez azt tanítja a beleknek, hogy rátaláljanak a saját ritmusukra. Persze, a cél az, hogy a gyerekek megtanulják érzékelni testük jelzéseit, és ne mi mondjuk meg, hogy mikor vécézzen. De ehhez eleinte kell adnunk egy keretet. Az általunk adott jó (és adott esetben rugalmas) ritmus fogja adni az alapot ahhoz, hogy a gyermekben stabilan kialakuljanak a különböző funkciók, és rátaláljon a saját ritmusára.)

A jól kialakult saját ritmus pedig a nyugalom, a védettség és az állandóság érzését tudja adni a lelkünknek. Azért is van manapság nagyobb feladatunk a gyermeknevelés során ezzel a témával, mert távolabb kerültünk a természet ritmusaitól. Így az már nem tud segítőként állni a mindennapok hátterében.

3. Tudatos jelenlét:

Divatos téma ez manapság, valószínűleg pont azért, mert ritkán vagyunk igazán jelen abban, amit éppen csinálunk. Folyton rohanunk előre, és aggódunk a jövőn. Vagy a múlton rágódunk. A gyerekek pedig nagyon megérzik, milyen minőségben vagyunk jelen mellettük. Szóval nekünk jó gyakorlás, a gyereknek pedig élmény lesz, ha megpróbálunk minden nap egy kis ideig valóban ott lenni velük, és nem csak rutinból végezni a napi feladatokat. Igyekezzünk rácsodálkozni, új szemmel nézni a megszokott tevékenységekre. Ez segíteni fog az első pontban leírt nyugalmat és odaadást behozni a gondozásba.

4. Testi kimerültség megtapasztalása:

Bármilyen furcsa, ez is segít az életérzék megfelelő kialakulásában. Gondoljunk csak bele, hogy milyen jó érzés sportolás, vagy egy nagy kirándulás után. És a fizikai terhelés jó lehetőséget ad a gyereknek, hogy megtanulja érteni a teste jelzéseit. A városi életben erre is egyre kevesebb lehetőség van, hiszen legtöbben kocsival járunk dolgozni, bevásárolni vagy az oviba a gyerekért. Így külön kell megteremtenünk az alkalmat a jó testi kimerülés megtapasztalására.

Jó kimenet:

A jól kialakult életérzék jutalma a stabilitás és az öröm érzése, a testi-lelki egység érzése („egész-ség”), a létbe vetett bizalom.

Ez az egyik magalapozója és összetevője az önbizalomnak is. Az életérzéknek köszönhetjük, hogy életünket folytonosságban látjuk, nem összefüggéstelen eseményekként. Ezért fontos a gyerekeknek, hogy az esti beszélgetés során ne csak a következő nap eseményeit beszéljük át (a tapintásérzékében sérült, szorongó gyereknél ezen van a hangsúly), hanem tekintsünk is vissza az elmúlt nap történéseire. Ezzel segíthetjük a folytonosság érzésének kialakulását.

Az eddigiekre pedig a tolerancia képessége tud ráépülni. A jól kialakult életérzék segítségével egy belső nyugalmat élhetünk meg, és ezzel a nyugalommal tudjuk szemlélni és tolerálni a körülöttünk lévő világot.

És most jön a csavar a dologban. „Ahhoz, hogy az életérzék zavarait elhárítsuk, előbb tolerálnunk kell azokat” – mondja Henning Köhler, antropozófus gyógypedagógus. Vagyis először a saját életérzékünket kell fejleszteni ahhoz, hogy tolerálni tudjuk nyugtalan és hangoskodó gyermekünket. És ha nyugalommal tudjuk viselni a helyzeteket, akkor már rengeteget tettünk azért, hogy támogassuk gyermekünk életérzékének fejlődését.

Falus Judit

Felhasznált irodalom:

Felhasznált irodalom:
Henning Köhler: Félénk, szomorú és nyugtalan gyerekekről, Szépnap könyvek

Fotó:
pixabay.com/dimitrisvetsikas1969
pixabay.com/garry30