Mi is az a családterápia, és hogyan kapcsolódik a gyermekpszichiátriai munkához?
A családterápia egy az 1950-es években kialakult olyan pszichoterápiás mozgalom, melynek fókuszában a családi vagy párkapcsolatok állnak.
Legfőbb célja, hogy megoldja a jelen problémáit, amely az egyén és a számára fontos környezete között jött létre és segítse a család természetes fejlődését.
Na de mit is jelent ez a gyakorlatban?
Az ambulanciánkra a legkülönfélébb okokkal érkeznek a gyerekek, nem ritkán igencsak ijedt szüleik kíséretében. Vannak gyerekek, akiknek dühkitörései nehezítik meg a családi mindennapokat, csont sovány kamasz lányok, akik kövérnek találják magukat, szorongó gyerekek, akik nem merik elhagyni a biztonságot nyújtó otthoni közeget, és még sorolhatnánk. Nagyon különböző állapotok, nem ritkán komoly fizikai tüneteket okozó pszichés betegségek, és nagyon eltérő élettörténetek, mégis időnként elhangzik a megbeszélésen a kollégák között a bűvös mondat, „családterápia kellene”.
Sokszor értetlenül állnak a szülők egy ilyen mondat előtt, hiszen a gyerek nem eszik vagy tör-zúz, egyértelműen nincs vele rendben valami, miért javasolják, hogy az egész család terápiára jöjjön, ahelyett, hogy vele foglalkoznának?
A családterápia alap feltevése, hogy az ember a kapcsolataiban létezik, hatunk egymásra.
Természetesen nagyon fontosak egyéni adottságaink, stressz tűrő képességünk is, de mégis folyamatosan befolyásol minket minden kapcsolatunk, család, az óvó néni, az osztálytársak, a munkahely, a tágabb társadalom. Sajnos kevés ráhatásunk van arra, ha a főnökünk kiállhatatlan, ha a tanár néni kivételezik a többi gyerekkel, és ha a szomszéd kevés munkával is kétszer annyit keres, mint mi a nagyon sokkal. Arra viszont lehet ráhatásunk, hogy hogyan vagyunk egymással, a párunkkal, a gyerekünkkel. Élete során még a legkiegyensúlyozottabb, egymást mindenben végsőkig támogató család is számtalan esetben kerülhet krízisbe.
Krízis lehet minden olyan új helyzet, amire még nem vagyunk felkészülve, és még nincsenek meg az eszközeink, hogyan is kellene ezzel az új helyzettel szembenézni.
Fontos tudatosítani magunkban, hogy krízist nemcsak megterhelő életesemények okozhatnak. Adott esetben pozitív változások is próbára tehetik egy család megküzdését pl. egy kisgyermek születése, vagy akár egy hosszabb nyaralás megtervezése is. Érdekes adat, hogy első, tervezett és nagyon várt baba születése majdnem olyan megterhelő egy család számára, mint egy szerettünk elvesztése.
Egy család természeténél fogva változik az idővel. Kisgyerekből iskolás lesz, majd nagyszájú kamasz, eközben a szülei életük közepén birkóznak aktuális nehézségeikkel, mint amilyenek idősödő szüleik romló állapota, vagy a munkahelyi kiégés.
Egymás mellett változunk nem egy irányba, és ez számtalan konfliktushelyzetet hozhat magával.
Vannak családok, akik más, speciális problémákkal kell, hogy szembesüljenek. Egy befuccsolt hitel, egy válás, vagy új párkapcsolat, egy költözés, egy hirtelen tragédia, vagy egy beteg gyermek a családban, a munkahely elvesztése és bármeddig folytathatnánk a sort, az élet mindig tartogathat valami zűrt, amin nem olyan könnyű túllendülni, mindig okosan, nyugodtan, megfontoltan tudni a válaszokat.
Ha benne vagyunk egy helyzetben, nem mindig látjuk, hogyan hatunk a másikra, mi történik bennünk, velünk.
Ilyenkor fordulhat elő, hogy valaki megbetegszik, pszichés tüneteket produkál, mintegy lakmuszpapírként mutatva, hogy valami hiba került a gépezetbe. Nem törvényszerű, de a nálunk vagy más pszichológiai rendelőkben megforduló gyerekek vagy felnőttek sokszor ilyen lakmuszpapírok, pszichés értelemben véve érzékenyebbek a többi családtagnál.
A betegségükkel kérnek segítséget a szüleiktől, hogy beszéljünk azokról a nehézségekről, ami a családot nyomasztja.
Ezért fontos a családterápia, ezért van szükség a szülők segítségére. A családterápia egyben egy remek lehetőség is egy jól funkcionáló család számára éppúgy, mint egy bajban lévőnek, hogy a családtagok egymással mélyebb kapcsolatokat tudjanak kialakítani, olyan érzések kerülhetnek napvilágra, amikről eddig nehéz volt beszélni, vagy akár szimbólumok és képek segítségével jobban megismerhetjük és érthetjük egymást. Ebben is segítséget tud nyújtani ez a terápiás módszer.
Dr. Bognár Fanni, Teller Judit