Már-már felfoghatatlan, milyen mértékű fejlődésen megy keresztül egy magzat a terhesség 9 hónapja alatt. Mindössze egyetlen sejtből indulva intenzív ütemben növekszik, egyre differenciáltabb sejtjei, majd szervei, testrészei alakulnak ki.

Az embrió csíralemezeiből jön létre a szív, a csontok, a tüdő, fejlődik ki a máj, az érzékszervek, stb. – szinte minden héten hatalmas változások történnek az anyaméhben.

Hogy könnyebben el tudjuk képzelni, mekkora a baba a terhesség egyes szakaszaiban, gyakran mókásan gyümölcsökhöz, növényekhez hasonlítva jellemzik a kismamáknak szánt irodalmakban. 7 hetesen akkora, akár egy áfonya, a 9. héten olajbogyó, 10 hetesen aszalt szilva (ekkortól már nem embriónak, hanem magzatnak hívjuk), 13 hetesen őszibarack, 19 hetesen mangó, 20 hetes korában pedig sárgadinnye méretű (ekkor már többnyire megállapítható a neme is).

De vajon mégis mire képes, mit tud a magzat, azaz milyen motorikus és kognitív képességekkel rendelkezik?

Mozgás

A 6 hetes orvosi vizsgálat alkalmával már hallható a baba szívverése. 9 hetesen alakulnak aprócska izmai, így képes mozgatni karját és lábát, 15 hetesen már kéz- és lábujjait is meg tudja mozdítani, ujját szájába veszi. Vizsgálatok szerint a 17–25. hét között mászó mozgásokat végez, ami egy reflexmozgás; hátát a méhfalnak támasztva lépeget, elemi járási mozgásmintázatok is megfigyelhetők.

Bátran kijelenthetjük, hogy a magzat az újszülött teljes mozgáskészletével bír. Sőt a magzatok mozgásosságában egyéni különbségek fedezhetők fel. Ez az egyéni mintázat a teljes terhesség alatt jellemző, megmarad. Ugyanakkor vannak bizonyos időszakra tehető tipikus mozgások a graviditás alatt.

A 18–20. héttől az édesanya is érezheti a baba mozgását, ficánkolását, ami igen fontos a várandósság tudatosulásában és az édesanya gyermekéhez való kötődésének kialakulásában is. Körülbelül a 4. hónaptól lehet a babával kapcsolatot létesíteni a pocak érintésével, anya és baba már tapintással is kereshetik egymás társaságát, illetve válaszolhatnak a másiknak.

Érzékelés

A 20. század elejéig teljes mértékben alvó lényeknek tekintették a babákat a pocakban, akiket csupán tapintással lehet stimulálni. Mára már biztosan állítható, hogy a 2. trimeszterre minden érzékszerv működik. A magzat reagál például a hőmérsékletre, a nyomási vagy az egyensúlyi ingerre (anya járása, hintaszékben ringatózása).

7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli. Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. 4 hónaposan hall, a hangokra szívfrekvencia-változással reagál, illetve zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli. A 26. héttől már a szemét is tudja nyitni, a fény észlelésekor szívritmusa csökken, mozogni kezd. Vizuális élménye az anya hasfalán keresztül áthaladó fények esetében hasonló, mint amikor kezünkkel eltakarjuk a villanó lámpa fényét. A 7 hónapos magzat szívesen nézeget, a szemét nyitva tartja, különböző irányokba tekintget. Mindez természetesen nagyon kimerítő számára, viszont tapasztalatait elraktározza, már ilyen korán is képes a tanulásra.

Bizonyos vizsgálatok szerint már igen korán, 3 hónaposan is elindul a mély hang irányába. Mi okozhatja ezt? Valószínűleg a hang kiváltotta vibrációk keltik fel érdeklődését, melyet a magzatvíz közvetít. 5–6 hónapos a magzat, mikor a hangingerekre reagálni kezd, főképp rugdalózással. Egy kutatás során aprócska mikrofont juttattak be az anya méhébe, közvetlenül a baba fejéhez. Kiderült, a baba nemcsak az anya szervei által adott hangokat, a gyomrán áthaladó levegő hangját, a szívverését vagy a méh fő ütőerének hangját hallja, de az anya testén kívülről érkező hangokat is (melyek áthaladnak a hasfalon, magzatvízen), és képes ezeket megkülönböztetni, ami a hallás fejlődésével egyre csak tökéletesedik.

A méhben az anya hangja hallható a legjobban, hisz azt a testének rezgései is továbbítják. Kutatások – melyek a magzatok szopási ritmusát vizsgálták – bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között. A baba születését követően nemcsak a szülők, de a családi miliő, így a nagyobb testvér, esetleg a velük élő nagyi hangját vagy a kutyájuk ugatását is ismeri már.

Emlékezet

A baba az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára. Például egy orvosi vizsgálat során a műszertől megijedt és elhúzódott, vagy az anya simítása jólesett neki, és közelebb bújt a simogató kézhez. Tehát elraktározza, milyen viselkedési válasszal reagált rájuk. Konkrét testi élmények maradnak meg emlékezetében, amelyekre szavai még nincsenek.

Érzelmek

Az ultrahangos vizsgálatok alkalmával jellegzetes arckifejezéseket és gesztusokat figyelhetünk meg. A vizsgálatok során mosolygást, undort, szomorúságot, fáradtságot, búskomorságot véltek felfedezni a kutatók. Nehéz kérdés, ezek mennyire tényleges érzelmek. Azt biztosan kijelenthetjük, hogy ezekben a magzat komfort és diszkomfortállapotai mutatkoznak meg, illetve úgy tűnik, ezek az érzelemkifejezések veleszületettek.

Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektáltak a kutatók. Emellett félelemre utaló jelzések is megjelenhetnek. Erre példa, amikor is magzatvízvizsgálat alkalmával a magzatburokba hatoló tűre a baba mozdulatlanná válik, ledermed, szívritmusa megváltozik. Ijedtség, félelem megélésekor a baba az anya szíve irányába törekszik húzódni, a szívverés hangja nyugtatólag hat rá, biztonságot jelent számára. A 23–24. hétre kialakulnak a fájdalomingert szállító idegpályák, így a magzat arcán már a fájdalom megélése is tükröződhet. A magzatok sokkal érzékenyebbek a fájdalmas ingerre, mivel még nem rendelkeznek a fájdalomérzetet csillapító eszközökkel.

Egy vizsgálat alkalmával rockkoncerten részt vevő anyák a zene hatására erős rugdalózásról számoltak be. Egy esetben az intenzív, agresszív zenére a magzat olyan erősen fejezte ki nemtetszését, hogy az anya bordatörést szenvedett.
Ikerkutatások során a kutatók nemcsak egymást megsimogató vagy egymással civakodó, de puszilkodó magzati viselkedést is leírtak. Az ikrek esetében, akik az anyaméhben puszit adtak egymásnak, a puszit kapó magzat arcán öröm tükröződött.

Egyéb kutatások alátámasztják, hogy a baba osztozik az édesanya érzelmi állapotában. Hogy honnan kap róla információkat? Az anyai hangok intonációjából, emésztési, illetve egyéb külső zajokból.

Automatikus reflex

Tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy a csecsemő születésekor veleszületett reflexekkel és tanult ismeretekkel, képességekkel is rendelkezik, melyeket az anyaméhben sajátított el és gyakorolt be. A magzat minden új ingerre felfigyel. Az ismeretlen ingerre mozdulatlanná válik, szívritmusa csökkenni kezd, az inger irányába fordul. Ha az inger hosszabban fennmarad, a baba megszokja, megbarátkozik vele, a reakció intenzitása csökken, végül eltűnik. Ilyen például amikor az anya érintésekor ficánkol, s hirtelen az apa teszi az anya tenyerének helyére a kezét, hogy ő is felvehesse vele a kapcsolatot. Gyakran számolnak be csalódottan az apák, hogy a baba mozgása abbamarad. Ennek vélhető oka, hogy a baba észleli a változást. Ez lehet a tenyér mérete, hőmérséklete, vagy akár az anya érzelmi állapotának megváltozása is az apa érintésére. Ha az apa nem adja fel, hanem türelmesen várakozik, gyermeke ismét jelet küld.

Meglepő, de a legkorábbi reflex (az ún. primitív vagy túlélőreflex) már az 5. terhességi héten kimutatható. Ez a visszahúzódási (összehúzza magát vagy elhúzódik) és megdermedési (mozdulatlanná válik, élettani folyamatai lelassulnak) reflex. Akkor aktiválódik, ha a baba veszélyt észlel. Erre a legtipikusabb példa a már korábban említett drasztikusabb beavatkozás, a magzatburkon belüli magzatvízvizsgálat.

Tanulás

A reflexek után a baba kondicionálás során megtanulja, hogy bizonyos helyzetek milyen vegetatív és cselekvéses válasszal járnak. Ilyen, mikor az anya nyugtató zenét hallgat a várandósság alatt, amitől a baba is kellemes élményt él meg, ellazul. Az esemény és a reakciója összekapcsolódik az emlékezetében. Hasonló eset, amikor a magzat a mozgolódás során ujjával véletlenül a szájába talál, beindul a szopóreflex, ő pedig nyugalmat él meg. Nagy eséllyel ezt később ismételni fogja, ujját szándékosan teszi a szájába.

Egy kísérlet során újszülöttekkel normál vagy intenzívebb szívverést hallgattattak néhány napig, miközben a harmadik csoportba tartozó babák semmilyen hangingert nem kaptak. A felgyorsított szívverést hallgató babák olyan izgalmi állapotba kerültek, hogy a vizsgálatukat le kellett állítani. Eközben az optimális szívverést hallgató újszülöttek nyugodtak voltak, kevesebbet sírtak, és súlyuk jobban gyarapodott. A hang ismerős volt a csecsemők számára, megnyugtatta őket.

Egy másik kísérletben anyákat arra kértek, hogy a szülést megelőző utolsó 6 hétben egy bizonyos versikét olvassanak fel naponta kétszer. A szakemberek egy speciális cumival képesek voltak a baba szopási tempóját mérni. A vizsgálatban részt vevő anyák babáit 2 napos korukban vizsgálva azt találták, a terhesség alatt hallott verset szívesebben hallgatták (gyorsabb szopómozgást végeztek), amiből arra következtethetünk, hogy valószínűsíthetően rendelkeztek már élménnyel róla.

Koraszülöttek vizsgálatai hasonló eredményeket mutattak, amikor nyugtalan koraszülött csecsemőknek méhen belül hallható zajokat, női énekhangot játszottak. Másik koraszülött babákat vizsgáló eljárás során olyan kiságyat készítettek, amely az anya járására emlékeztető mozgást helyettesítette mesterségesen. A babák gyorsabban nőttek, jobban gyarapodtak, ritkábban fordult elő esetükben légzéskimaradás, mentálisan és emocionálisan egyaránt érettebbek voltak a kontrollcsoporttal szemben.

Az anyai szívhang a magzatra bevésődő erővel bír. Vizsgálatokban, melyek során anyai szívhangot imitáltak újszülöttek számára, a babák kevesebbet sírtak, többet aludtak, mélyebben lélegeztek, kevésbé küzdöttek emésztési nehézségekkel, valamint ritkábban betegedtek meg. Fontos tapasztalat, hogy gyorsított anyai szívritmus lejátszására a babák ellentétes reakciót adtak.

Álmodás

Koraszülött babáknál rendkívül aktív álomtevékenységet figyeltek meg a kutatók. Megállapíthatjuk, hogy a legfiatalabb koraszülöttek a legtöbbet álmodók. A magzat az 5–6. hónaptól kezd álmodni, a REM-fázisra jellemző gyors szemmozgás a 23–24. héten már jellemző. A terhesség 30. hetében igen aluszékony, az alvásidő pedig teljes mértékben álmokkal teli. A 33–36. hétre ez 67%-ra, a 40. hétre 50%-ra csökken. Izgalmas vizsgálati eredmény, hogy a babák az édesanya álma közben felhagynak a mozgással. Amikor véget ér az anya álma, a magzat ismét mozogni kezd.

Ezen adottságok, képességek mind hozzájárulnak, hogy az újszülött minél hamarabb és minél gördülékenyebben adaptálódni tudjon környezetéhez. A méhben szerzet tapasztalatai, korai élményei és magatartása befolyásolja az alkalmazkodást, a környezetével való kapcsolatát, az anya–gyermek egymásra hangolódást, ami a későbbi kapcsolatainak is mintájául szolgál. Pszichoterápiás ismereteink alapján mára már elmondhatjuk, hogy a méhen belüli történések meghatározhatják nemcsak az első heteket, hónapokat vagy a kisgyermekkort, de akár pozitívan, akár negatívan kihatással lehetnek az életút későbbi szakaszaira, így akár az egész életútra is.

B. Porkoláb Márta

Felhasznált irodalom:
Andrek Andrea: (Sok)Mindent tudó magzatok – Vírus Klub előadás (2015.06.30.)
Cole, M., Cole, S.R. (2003): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest.
Hidas Gy., Raffai J., Vollner J. (2007): Lelki köldökzsinór. Helikon Kiadó, Budapest.
Murkoff, H., Mazel S. (2017): Az a 9 hónap. Park Kiadó, Budapest.
Nyitrai E. (2011): Az érintés hatalma. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.
Orosz K., S. Nagy Z. (2017): A sorsformáló 9+1 hónap. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.

Fotó:
dreamstime.com