Cickafark
A cickafark (Achillea Millefolium) népies nevei: cicfarok, cickafarkkóró, ezerlevelűfű, egérfarkúfű, pulykafű.
A Kárpát-medencében endemikus, vagyis bennszülött flóraelem, főleg a Nagyalföldön.
Kisfiú voltam, jól emlékszem, amikor óvónő nagynéném nálunk járt és az udvaron látott egy-egy cickafarkot, mindig mondta édesanyámnak, hogy ő a mezőről szedett, női dolgokra való, a nő részére teremtette az Isten.
Évelő, fészkes virágzatú, vadon termő vagy termesztett gyógynövény. Föld feletti szára elérheti a 80 cm-es magasságot. Levelei szárnyasan szeldeltek, parányi virágai félgömb vagy tojásdad alakú fészekvirágzatba tömörültek. A nyelves sugárvirágok fehérek, rózsaszínűek vagy ibolyás-pirosak. A termések apró kaszatok. Kedveli a nem művelt, napos réteket, ahol június végétől késő őszig virágzik. Több mint 30 Achillea faj található, ezek közül néhány nagyon hasonlít az előbb leírt, közönséges cickafarkhoz.
A gyógynövényként a gyökerétől a virágáig minden része értékes.
A virágzatokat teljes virágzáskor szedjük, verőfényes, ha lehetséges a déli órákban.
Hatóanyagai:
Az illóolajának azulén tartalma 30-40 %-os, amely egyedenként változhat, egyes példányok csak nyomokban tartalmazzák ezt a hatóanyagot, termesztéskor más a helyzet. A magas azulén tartalom öröklődő tulajdonság a nemesítés során.
A cickafark teát pár perces főzéssel készítsük, a főzés szükséges ahhoz, hogy az azulének létrejöjjenek.
2-3 dl vízben egy evőkanálnyi vagy félmaréknyi gyógyfüvet használjunk. Leszűrve, langyosan iszogassuk, kesernyés ízű, minél gyakrabban (félóránként, óránként) kortyolgassuk. Ma már jó minőségű cickafark őrlemény, vagy filterezett formában kapható, akár nálunk, a Vadvirág patikában, de más patikákban és Herbáriákban is.
Gyógyhatásai:
Teáját használják száj nyálkahártya gyulladása esetén, olyankor a szájüreget minél gyakrabban öblögessük. Légcsőhurut, tüdőpanasz, máj és epebetegségek, szív- és idegpanaszok esetén használjuk. A migrénes fejfájást, szédülést csökkenti a rendszeres teafogyasztás. Gyomorfekélyben, vastagbélhurutban gyulladáscsökkentő, hámosító, vérzéscsillapító, vértisztító hatású, bélférgek ellen antibiotikus hatással bír.
A cickafark segít a női reproduktív szerveinek működésében. Például: rendszertelen menstruáció, a változó kor tüneteinek enyhítése, fehérfolyás, miómák, kimaradt menzesz, hüvelyviszketés, görcsoldás esetén egymagában vagy körömvirágteával társítva használható. Petefészek gyulladáskor ülőfürdő javasolt.
Illóolaját kenőcshöz keverve (Dr. Rácz és Dr. Laza javaslatai szerint) égési sebek és legkülönbözőbb bőrgyógyászati folyamatok kezelésére alkalmas, valamint visszeres lábszárfekélyben is eredményesen lehet használni.
Irodalmi források:
Gottfried Hertzka: Így gyógyít Isten – Szent Hildegárd gyógymódja, Makrovilág Könyvkiadó, 1989
Maria Treben: Egészség Isten patikájából, Hungalibri Kiadó Budapest, 1990
Gyógyító növények (összeállította Lőrinczi Mariann) Kossuth Nyomda, Pallas Stúdió Budapest, 2000
Antalné Tankó Mária: Gyimes-völgyi csángó népi gyógyászat, Európa Folklór Intézet – L’Harmattan 2003
Dr. Rácz G.–Dr. Laza A.–Dr. Coiciu E. : Gyógynövények, Ceres Könyvkiadó Bukarest, 1975
Melius Péter: Herbárium (Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1978
Szabó György, Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában, Bükkszentkereszt, 2013
Kapcsolódó cikkek
Kömény (Carum carvi)
A kömény, köménymag (Carum carvi) gyerekkorunk óta jól ismert erős ízű, apró, sötét szemű mag a köménymagos, sós süteményben vagy a köménymagos levesben. A köménymag illóolajának kiváló gyomorerősítő és görcsoldó hatása van. Növénytani leírása és biológiai sajátosságai: A kömény az ernyősvirágzatúak családjába (Umbelliferae) tartozó kétéves, ritkán évelő növény, orsó alakú gyökérrel. Az első évben tőlevélrózsát fejleszt, virágzó, elágazó, 1 m magasságot elérő szára csak a második évben képződik. A levelekOlvass tovább
Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)
Az útifű az egész világon elterjedt, ismert és megbecsült növény. Gyógyászati szempontból három tőkocsányos (el nem ágazó szárú) útifű fajtának van nagyobb jelentősége, ezek közül a legértékesebb és legismertebb a Lándzsás útifű (Plantago lanceolata), keskenylevelűnek is hívják. Ennek növénytani és biológiai leírása a következő: Évelő növény, lándzsás levelei tőrózsát képeznek. Leveleinek hossza 20 cm-t érhet el, szélessége 3, 5 cm-t, szélük picit vagy ritkán fogazott, a 3-5 hosszanti főér majdnemOlvass tovább
Csalán (Urtica dioica)
A csípős csalán és minden fajtája kitűnő gyógynövény, a gyökerétől kezdve a virágjáig minden része használható. Szárán és levelein csalánozó szőrökkel felvértezett évelő növény. Levelei átellenesek, tojásdad vagy lándzsás, szíves alakúak, csúcsuk hegyes. Kerítések, falak mellett, erdőkben, legelőkön, nitrogénban gazdag helyeken található. Leveleit tavasztól őszig gyűjthető. Nagyszüleink tavaszi friss hajtásaiból csalánlevest készítettek, mert kiváló vértisztító, köszvény és reumabetegségek ellen. Hatóanyagai: A-vitaminban és K-vitaminban gazdag, valamint sok ásványi anyagot tartalmaz (példáulOlvass tovább
Csipkerózsa (rosa-canina)
A csipkerózsa latinul kutyarózsát jelent, ez onnan ered, hogy az ókorban a veszettség gyógyítására használták. A görög mítoszok szerint a csipkerózsának fehér virága volt, de amikor Aphrodité megszúrta magát tüskéjében, akkor a vére rózsaszínűre festette virágait.A csipkerózsát más néven vadrózsának nevezik, egyes vidékeken csipkebogyóját hecsedlinek, de petymegnek is nevezik. A csipkerózsa cserje, a föld feletti szárai tüskések. A levelek páratlanul szárnyasan 5-7 összetett levélkékből állnak. A virágok jól fejlett serlegszerűOlvass tovább
