Az ember egészségi állapotában, biológiai működésében bekövetkező legsúlyosabb változás, károsodás a légzés- és keringésmegállás, azaz klinikai halál, amely gyors beavatkozás nélkül biztosan, rövid időn belül az élet visszafordíthatatlan elmúlásához vezet. Az emberi élet késői szakaszában a halál az élet természetes velejárója, ám sosem tekinthető természetesnek gyermekkorban.

Szerencsére elmondható, hogy az emberek többsége csak nagyon ritkán, talán sosem kerül olyan helyzetbe, hogy a közvetlen környezetében egy gyermek hirtelen meghal, és újraélesztésre szorul. Tudnunk kell azonban, ha mégis ilyen helyzetbe kerülünk, esetleg saját gyermekünket kell újraéleszteni, akkor a gyermek sorsa a mi kezükben van.

Sok tanulmányból ismert, hogy minden korosztályban, de különösen csecsemő- és gyermekkorban a közterületen vagy lakásokban történt légzés- és keringésmegállás kimenetele, azaz hogy a gyermek szövődmények nélkül túlél-e, javarészt a nem egészségügyi képzettségű emberek által végzett (ún. laikus) újraélesztésen múlik.

Ez azt jelenti, hogy ha a gyermek halálát közvetlenül észlelő emberek, családtagok, járókelők nem kezdik meg a gyermek újraélesztését, akkor a kiérkező mentő által nyújtott ellátás már csak minimálisan tudja növelni a gyermek túlélési esélyeit. Tehát nekünk kell elkezdeni az újraélesztést, és nem szabad arra várnunk, hogy kiérjen a mentő. Ezért szó szerint létfontosságú az, hogy minden szülő, minden gyermekek között élő ember tisztában legyen azzal, hogy mi az a néhány dolog, amit egy gyermek légzés- és/vagy keringésmegállása esetén tenni kell.

A csecsemők és gyermekek légzés- és keringésmegállása kialakulhat hirtelen, úgy, hogy a gyermek előtte nem beteg.

Gyermekkorban mindez ritkán vezethető vissza szív eredetű problémára (ellentétben a felnőttekkel), általában a légzés károsodása jön létre először, és ezt követi majd a szív megállása. A hirtelen halálesetek legtöbbször valamilyen sérüléssel, balesettel hozhatók összefüggésbe: autóbaleset, gázolás, magasból esés, vízbefúlás, de lehet hirtelen kialakuló betegség (pl. görcsroham) is a háttérben. Nem ritkán valaminek a félrenyelése (légúti idegentest) okoz fulladást, emiatt végül szívmegállást. Csecsemőkorban a hirtelen csecsemőhalál fordulhat elő, melynek észlelésére ma már sokan légzésfigyelő monitorokat használnak.

De valóban tudjuk, hogy ha jelez a monitor, és igazi baj van, mit kell tennünk?

A csecsemők és gyermekek újraélesztésének lépései, azaz a következőket kell tenni, ha nem reagáló gyermekkel találkozunk:

1.Megbizonyosodom arról, hogy nem vagyok veszélyben, ha a gyermekhez megyek.

2. Megszólítom a gyermeket, megsimogatom (nem rázom, de kissé fájdalmas ingert is alkalmazhatok), hogy ellenőrizzem, magánál van-e, ébreszthető-e.

3. Ha nem reagál az ébresztésre, segítségért kiáltok.

4. Ellenőrzöm, hogy átjárható-e a légút. Ez azt jelenti, hogy megnyitom a lehetségesen elzáródott, összeesett légutakat: a gyermek fejét hanyatt fekve, a homlokára tett kezemmel kissé hátrahajtom, az állát előreemelem a mutatóujjammal. Így a levegő jól tud áramolni az orrjáratokon, és a nyelv nem esik hátra, hogy elzárja a légáramlás útját.

5. Kb. 10 másodpercig ellenőrzöm, hogy vesz-e levegőt a gyermek. Hallgatom, hogy szuszog-e, nézem, hogy megemelkedik-e a mellkasa, amikor beszívja a levegőt, és érzem az arcomon, hogy áramlik-e a levegő a gyermek száján és orrán, mikor kilélegzik. Ha a gyermek lélegzik, oldalra fordítom, és mentőt hívok, majd folyamatosan figyelem a légzését, reakcióit.

6. Ha a gyermek nem lélegzik, akkor ötször befúvásos lélegeztetést alkalmazok. Csecsemőknél mind az orrot, mind a szájat közrefogom saját számmal, nagyobb gyermekeknél az orrot befogva a számat a gyermek szájára illesztve fújom be a levegőt. A gyermek feje eközben a fent leírt pozícióban, kissé hátrahajtott fejjel, a mutatóujjal megemelt állal nyugszik.

7. Ha az öt befúvásra a gyermek nem reagál, akkor valószínűleg a keringése leállt, vagy le fog állni, ezért elkezdem a mellkasi kompressziókat (nyomásokat). A kisbabáknál a szegycsontot két ujjal erősen lenyomom, kb. a mellkas átmérőjének egyharmadáig (kb. 4 cm mélyen), percenként 100-120-as gyakorisággal. Nagyobb gyermekeknél az egyik tenyerem tövét helyezem a gyermek szegycsontjára, és nyújtott karral nyomom le a szegycsontot és a mellkast.

8. A mellkasi kompressziókat és a levegő befúvásokat váltogatom: 30 mellkasi nyomás után végzek két befúvást. A mellkasi nyomások száma kb. 100-120/perc.

9. Egy perc újraélesztés után telefonon riasztom a mentőket, ha eddig nem volt velem senki, aki ezt megtehette volna.

10. Addig végzem az újraélesztést, amíg a gyermek ki nem nyitja a szemét, nem kezd sírni, vagy tiltakozni az ellen, amit csinálok, vagy meg nem érkezik a hivatásos segítség.

Ha a gyermeknél légúti idegentest okozta fulladás gyanúja áll fent, az alábbiakat kell tennünk:

1. Ha a gyermek légzik, sír, köhög, és eszméleténél van, megnyugtatjuk, ölbe vesszük, nem erőltetjük sem azt, hogy kiköhögje, sem azt hogy megnézzük, a szájában van-e, hanem segí

2. Ha a gyermek eszméleténél van, de nem tud köhögni, csak erőlködik, a levegő a légutakban nem tud mozogni, akkor háti csapásokkal és mellkasi/hasi lökéssel meg kell próbálnunk eltávolítani a garatból, gégéből, légcsőből az elzáródást okozó tárgyat. Ennek technikája csecsemőknél az, hogy a combunkra fektetjük őket, hasra, úgy, hogy fejük lefelé lógjon, és ötször háti csapást alkalmazunk a lapockák közé. Ha ez nem segít, akkor a gyermeket hátra fordítjuk, és a mellkaskompressziónál leírtaknak megfelelően, csak gyorsabb mozdulattal öt mellkasi lökést alkalmazunk. Idősebb gyermeknél a háti csapást ültetve is elvégezhetjük, vagy a gyermeket keresztbe fektethetjük az ölünkben. Ha ez hatástalan, akkor hasi lökést kell alkalmaznunk. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a gyermeket hátulról átkarolva kezeinket a hasán összekulcsoljuk, és öt alkalommal magunk felé és kissé felfelé hirtelen megrántjuk összekulcsolt kezeinket. Ezekkel a manőverekkel van esély arra, hogy a gyermekből az idegentest eltávozik.

3. Ha a gyermek eszméletlenné válik, akkor az újraélesztésnél leírt lépéseket tesszük meg.

Fontos tudni, hogy számos kutatás igazolta azt, hogy a rosszul végzett újraélesztés is sokkal többet ér, mint ha nem csinálunk semmit.

Akár csak a befúvásokat, csak a mellkaskompressziókat alkalmazzuk, már növekszik ez esély arra, hogy a gyermek újraéled, és tartósan túléli ezt az állapotot. Meg kell jegyezni azt is, hogy ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy el kell-e kezdeni az újraélesztést, akkor a legjobb, ha elkezdjük, hiszen azzal nem tudunk akkora kárt okozni, mint a meg nem kezdett, de szükséges újraélesztéssel. Hiszen ha nem kezdjük el, pedig indokolt lenne, akkor értékes perceket veszítünk, amikor a gyermek halála még visszafordítható volna.

Az emberek újraélesztési ismeretei minden fejlett, felelős társadalomban elengedhetetlenek és állampolgári kötelességnek tekintendők. De mivel a gyermekekért minden tekintetben mi, felnőttek vállaljuk a felelősséget, a kétes kimenetelű újraélesztéshez szükséges tudás mellett nagyon nagy hangsúlyt kell fektetünk a gyermekek halálával járó események elkerülésére.

a biztonsági gyermekülésektől, biztonsági öv használatától kezdve a bukósisakban biciklizésen keresztül a szoros felügyelet mellett való fürdésig és a konnektorok elzárásáig. Emellett nagy szerepe van a kötelező és egyes választott oltások beadásának, és saját egészségügyi ismereteink bővítésének is. Amellett, hogy elmegyünk egy újraélesztési tanfolyamra, jó, ha tudjuk, hogy a lázas betegségek, légúti fertőzések során mire kell figyelnünk, hogy a legrosszabb állapotot, az újraélesztés szükségességét elkerüljük és biztosítsuk, hogy gyermekeink, a betegségeken túljutva biztonságban felnőhessenek.

Dr. Ivády Balázs