Mikor kell orvoshoz fordulni?

Más a szorulás jelentősége aszerint, hogy születéstől tart-e, vagy csak későbbi életkorban kezdődik.

Előbbi esetben az ok leggyakrabban veleszületett beidegzési zavar, aminek hosszabb idő után súlyos következményei lehetnek. Ezért az újszülött kortól tartó szorulás minden esetben nagy figyelmet érdemel, és részletes kivizsgálást indokol.

Kisgyermekek szorulása gyakran akkor kezdődik, amikor bilire ültetik, szobatisztaságra próbálják szoktatni őket.

A gyereknek ez furcsa, idegen, sőt még ijesztő is lehet. Ha az összefüggés a szorulásos panaszok kezdete és a bilizés között teljesen egyértelmű, akkor csak egy megoldás van: tegyük el egy időre a bilit, és a legközelebbi próbálkozásnál kerüljünk minden erőszakot.

A későbbi életkorban kezdődő szorulásnak legtöbbször nincs szervi oka.

Nem minden embernek van naponta széklete. Van, aki csak másnaponta vagy harmadnaponta ürít, és ez semmi kellemetlenséggel vagy panasszal nem jár számára. Ha semmi egyéb tünet nincs, a gyerek vidám és jól fejlődik, hasa nem puffadt, és nincsenek hasi vagy székelési fájdalmai sem, akkor nincs ok az aggodalomra, és nincs teendő sem. Ha viszont a szorulást fejlődési, gyarapodási zavar, kedélyzavar, haspuffadás, netán fájdalmak vagy a végbél vérzése kísérik, feltétlenül orvoshoz kell menni.

A szorulás bizonyos fajtáit civilizációs ártalomnak tekinthetjük, ezek a táplálék rostszegénységére, az elégtelen folyadékfogyasztásra és a rohanó életmódra, állandó időzavarra vezethetők vissza.

A megfelelő tömegű és állagú széklet képződéséhez kellő mennyiségű élelmi rostot és folyadékot kell fogyasztani.

A zöldfélékben, gyümölcsökben, főzelékfélékben, étkezési korpában, teljes kiőrlésű lisztben lévő emészthetetlen élelmi rostok adják a széklet kellő tömegét. Nélkülük kis térfogatú, salakszegény széklet keletkezik, így a belek nem kapnak elegendő ingert a béltartalom hatékony továbbítására.

A következmény: bélrenyheség. 

Megelőzésére vagy megszüntetésére a felsorolt táplálékok alkalmasak. Nem egyszer igen sok türelem és találékonyság kell a gyermek tiltakozásának leküzdésére!

Két példa a bűvészkedéshez:

a korpa íze teljesen közömbös, bármibe bele lehet keverni; a hagyományosan elkészített főzeléket elutasító gyereknek lehet olyan fasírtot készíteni, amibe a hús mellé mindenféle zöldséget beledarálunk; és a legtöbb gyerek szívesen megissza a rostos gyümölcsleveket. (Az alma és a banán inkább fog, ezeket szorulásra hajlamos gyerek inkább ne fogyassza.)

Ha a szervezet folyadékhiányban szenved, a vastagbélből szinte az utolsó molekuláig visszaszívódik a víz, ezért a béltartalom besűrűsödik, a széklet kemény és nehezen kiüríthető lesz. Visszaszívódik a székletből a folyadék akkor is, ha a gyerek a székelési ingert – időhiány miatt vagy más okból – elnyomja, a székletet hosszan visszatartja.

A kemény széklet felsértheti a végbélnyílást, a berepedés – különösen székletürítéskor – igen fájdalmas lehet.

A gyerek a fájdalomtól való félelmében minden igyekezetével visszatartja székletét, és az ördögi körnek nincs vége, mert a visszatartott széklet még keményebb lesz, hiszen víztartalma egyre csökken, ettől egyre nehezebb és fájdalmasabb a székletürítés, és így tovább. A székelési fájdalom enyhítésére megkísérelhetjük a végbélnyílás bekenését vazelinnel ürítés előtt, így a kemény széklet könnyebben kicsúszik.

Nagyon fontos a rendszeresség és mindenképpen gondoskodni kell a nyugodt körülményekről is. A legtöbb családban erre inkább a délutáni vagy esti órák alkalmasak, a reggeli rohanásban nincs ilyesmire idő.

A felsorolt módszerek alkalmazásával a szorulásos probléma sok gyereknél megszüntethető orvosi segítség nélkül is.

Ha viszont nem sikerült megoldani a problémát, akkor kórházi kivizsgálásra van szükség járóbeteg szakrendelésen,

esetleg kórházi fekvőbeteg osztályon (attól függően, milyen vizsgálatokat tart szükségesnek a szakorvos). Súlyosabb esetekben a székletürítés rendezése nehéz és komplex feladat, amely a szülők és az egészségügyi szakemberek szoros együttműködését igényli.                                                                              

Dr. B. Kovács Judit