A vitaminok két nagy részre oszthatók: vízben, valamint zsírban oldódó csoportra. Míg a vízben oldódó vitaminokat nem, addig a zsírban oldódó vitaminokat a szervezet képes raktározni. Ez utóbbiba tartozik az A-, a D-, az E- és a K-vitamin.

A természetben a K-vitamin két fő formában van jelen: a K₁-vitamin, vagy fillokinon, amit a zöld növények szintetizálnak, valamint a K₂-vitamin, vagy menakinon, amelyet a bélbaktériumok állítanak elő. A K-vitamin további változatai szintetikusan előállított vitaminhatású vegyületek, amelyek tulajdonképpen vitamin-előanyagok.

Mire jó a K-vitamin?

A K-vitamin legfontosabb szerepe, hogy befolyásolni tudja a vér alvadási képességét, és segít azon fehérjék összetapadásában, amelyek elengedhetetlenek a véralvadásban. Hiányában a véralvadásban szerepet játszó véralvadási faktorok (a II – prothrombin, illetve a VII, IX és X faktorok) nem termelődnek megfelelő mennyiségben a májban.

Ezen kívül a K-vitaminnak a csontképző folyamatokban, a csontsűrűség egészséges szinten tartásában is nagy szerepe van: szedése javíthatja a csontok alakját és előnyösen hathat a csonttömeg növekedésére is. A K- és a D-vitamin segít, hogy a fehérjék beépülhessenek a csontokba, ami azért fontos, mert ezen fehérjék nélkül a csontok nem lennének képesek megkötni az ásványi anyagokat.

Nem utolsósorban a szív- és érrendszeri betegségek, mint az érelmeszesedés, megelőzésében is fontos szerepet játszik a K-vitamin.

Hogyan juthatunk hozzá a K-vitaminhoz?

A sötétzöld leveles zöldségek, mint a spenót, brokkoli, fejes saláta, kelbimbó, kelkáposzta gazdag K₁-vitaminban. A K₂-vitamin természetes formában megtalálható a baktériumos erjesztéssel készülő élelmiszerekben, például az érlelt sajtokban és a túróban, valamint a vastagbél baktériumai (pl. E. coli, B. fragilis) is szintetizálják. Kis mennyiségben előfordul a húsokban, tojásban is, de a máj és a zöld tea is hasznos K-vitamin-forrás. Felszívódása általában a vékonybélben, epe segítségével történik, és emellett nagyon fontos, hogy megfelelő mennyiségben fogyasszunk különböző olajokat, például olíva- vagy repceolajat, mert ezekben tud a legjobban oldódni ez a vitamin.

Mennyit vigyünk be a szervezetünkbe naponta?

Nincs teljes egyetértés a mennyiséget illetően, mert a K-vitamin hiányát nehéz előidézni. A javasolt adag 0,5–1,0 μg/kg/nap. Az ajánlott mennyiség csecsemőknek 2 μg/nap, gyerekeknek 30–75 μg/nap, és 70–100 μg/nap felnőttek számára.

Az ember K-vitamin-szükségletét a táplálék K₁-vitaminja és a bélbaktériumok által előállított K₂-vitamin kb. 50-50%-ban fedezi.

Melyek a hiánytünetek?

K-vitamin-hiányra utalhat, ha a legkisebb sérülés esetén is lassan áll el a vérzés, vagy a bőrt ért kisebb horzsolás is kékes-feketés nyomot hagy. A gyakori orrvérzés is felhívhatja a figyelmünket hiányállapotra. A laboratóriumi vizsgálatok közül K-vitamin-hiányára utal a lassú véralvadási idő és az alacsony prothrombinaktivitás.

Felnőttekben a különböző májbetegségek, epehiány, Crohn-betegség, antibiotikumok hosszan tartó alkalmazása, egyes koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek szedése okozhat K-vitamin-hiányt.

Melyek lehetnek a túladagolás tünetei?

K-vitamin túlzott bevitele általában nem jár mérgezési tünetekkel, de 100 μg-nál nem ajánlott többet bevenni, mert hosszú távon hasi fájdalmat, emésztési zavarokat, nyugtalanságot, emelkedett májenzimértékeket, sárgaságot, májkárosodást, bőrkiütéseket okozhat, valamint növelheti a trombóziskészséget. Az enyhe mellékhatások orvosi beavatkozás nélkül is rendeződnek.

Miért kell az újszülötteknek K-vitamint adni?

Nemcsak a koraszülöttek, de az újszülöttek is megszületésükkor alacsony K-vitamin-szinttel rendelkeznek. Egyrészt a terhesség alatt a K-vitamin csak korlátozott mennyiségben kerül az anya szervezetéből a méhlepényen át a magzatba, másrészt születéskor az újszülöttek bélrendszere steril, ennek megfelelően saját vitamintermelésre még nem képesek.

A K-vitamint újszülöttek és csecsemők esetében olyan vérzések megelőzésére és kezelésére használják, amelyek a véralvadási rendszer fejletlensége miatti vérzékenység következtében alakulnak ki. Ezt a ritka kórképet újszülöttkori vérzékenységnek nevezik. Már a megszületést követő első napon jelentkezhet vérzés, kialakulhatnak bőr- és nyálkahártyavérzések, gyomor- és bélrendszeri vérzések, de súlyos esetben akár agyvérzés is jelentkezhet. Leginkább a koraszülöttek veszélyeztetettek.

Mikor és hogyan kell K-vitamint adni a babának?

Minden babának az újszülöttkori véralvadási rendellenességek elkerülése érdekében szájon keresztül (orálisan) vagy vénásan K-vitamint kell kapnia, erre a célra szintetikus K₁-vitamint (fitomenadiont), más néven Konakiont alkalmazunk.

A Konakion receptköteles készítmény, ampullás csomagolású, ahol egy ampulla egy dózist (2 mg) jelent. A készítmény nevében a „paediatric” szó utal arra, hogy csecsemőgyógyszerről van szó. A dobozon fel van tüntetve, hogy injekció, azonban szájon keresztül is beadható a készítmény, meg kell itatni a csecsemővel. Legegyszerűbben lefejt anyatejjel összekeverve, a dobozban található fecskendővel vagy kanállal lehet beadni. Arra kell figyelni, hogy az ampullát óvatosan nyissuk ki, mivel az élesen törik, és könnyedén elvághatjuk vele a kezünket, valamint felbontás előtt érdemes megnézni, hogy az oldat tiszta és lejárati időn belüli legyen, ne váljon szét, és ne legyen zavaros. A jó oldat lehet enyhén opálos, sárgás színű, de részecskéktől mentes.

Időre vagy közel időre (36. terhességi héten vagy azután) született, 2500 grammnál nagyobb súlyú, érett újszülöttek már az első adagot is (2 mg) szájon át (orálisan) kapják meg. 4–7 nap múlva (már otthon) egy második, 2 mg-os (1 ampulla), majd 1 hónapos korban egy harmadik adagot kapnak szájon keresztül.

Koraszülöttek (36. terhességi hét előtt, 2500 grammnál kisebb súlyú) vagy vérzés szempontjából különösen veszélyeztetett, időre született újszülöttek a Konakiont injekcióként vagy állapottól függően szájon keresztül kapják meg születéskor.

A kizárólagosan anyatejjel táplált csecsemőknek alacsony a K-vitamin-szintje, mivel az anyatejbe kevés K-vitamin választódik ki, ezért javasolt a K-vitamin adása.

Azonban ha a szoptatott csecsemőnél a negyedik-hatodik hónaptól elkezdődik a hozzátáplálás (napi gyakorisággal főzeléket, gyümölcsöt is tartalmaz az étrend), már fedezi a csecsemő K-vitamin-igényét, így nem lesz szükség a K-vitamin további adagolására.

A tápszerek kellő mennyiségű K-vitamint tartalmaznak, ennek pótlását egy tápszerrel táplált csecsemő nem igényli. Akik már megkaptak két adag szájon keresztüli K-vitamint, további K-vitamin-pótlásra nincs szükség.

A legfontosabb azonban azt szem előtt tartani, hogy bár ezen ajánlások segítségével viszonylag könnyen meghatározhatjuk a K-vitamin adagolását, az ideális arány minden gyermek számára eltérő. Lehetséges, hogy orvosunk egyénre szabottan határozza meg gyermekünk számára a szükséges K-vitamin-mennyiséget.

Dr. Martonosi Ágnes Rita