Az útifű az egész világon elterjedt, ismert és megbecsült növény.

Gyógyászati szempontból három tőkocsányos (el nem ágazó szárú) útifű fajtának van nagyobb jelentősége, ezek közül a legértékesebb és legismertebb a Lándzsás útifű (Plantago lanceolata), keskenylevelűnek is hívják.

Ennek növénytani és biológiai leírása a következő:

Évelő növény, lándzsás levelei tőrózsát képeznek. Leveleinek hossza 20 cm-t érhet el, szélessége 3, 5 cm-t, szélük picit vagy ritkán fogazott, a 3-5 hosszanti főér majdnem párhuzamos. A tőlevélrózsa közepéből fejlődnek ki a virágzó szárak, ezeken levelek egyáltalán nincsenek, csúcsukon igen apró virágok vannak, tömött, hengeres-tojásdad füzérvirágzatot alkotnak. Virágzáskor a porzók hosszan kiemelkednek a virágokból.

Még megemlítem a nagylevelű útifűt (Plantago major), levelei tojásdadok, 8-25 cm hosszúak, 4-10 cm szélesek. A füzér virágzati tengely hosszának felét foglalják el.

Az útifű májustól szeptemberig virágzik. Előfordul a síkságtól a hegyvidékig, az utak és ösvények mentén. A lándzsás útifüvet nagymennyiségben termesztik. Gyakran látható a füvesített kiskertünkben. Nem kell gyökerestől kiásni, kidobni, gyűjteni kell, hisz levelei értékes gyógynövény.

Hatóanyagai: Tartalmaz egy aukubin nevű glikozidot, továbbá nyálkaanyagokat és polifenolokat.

Felhasználása: A népgyógyászatban friss leveleit vágásokra, sebekre helyezték. Leveleit összemorzsolva darázscsípésre, mérges állatok csípésére, kutyaharapás kezelésére használták. Kiváló vérzéscsillapító és antibiotikus hatásású. Friss leveinek préselésével kenőcs készíthető sebek, valamint aranyér gyógyítására.

A lándzsás útifű szirup a patikákban ma is nagyon népszerű.

Főleg a gyerekeknek ajánlott – teljesen ártalmatlan gyógyszer! – légcső- és hörgőhurut, köhögés, tüdőbetegségek, asztma, vérszegénység, gyengeség gyógyítására.

Teakészítésnél tetszés szerint végy egy nagykanálnyi vagy félmaréknyi szárított levelet, vagy frissen összemorzsolt levelet, fél liter vízzel forrázzuk le, rövid ideig hagyjuk ázni, aztán fogyaszthatjuk! Felnőtteknek ajánlott a lándzsás útifű vértisztító teák alkotójaként, de kiváló májbetegségek, csúz és savtúltengés ellen is. Az útifű magja gátolja a kőképződést. Dunsztkötés, borogatás is javallt.

Ha manapság valakinek „útilaput kötnek a lábára” – azt valószínűleg elbocsátják állásából, valahonnan kirúgják! Aztán „Fel is út, le is út!” „Mehet, míg lát a két szemével!”

Régen a vándornak, a zarándoknak vagy éppen a ferences papnak a sok gyaloglás feltörte a lábát, felsebesedett, megrepedezett: akkor este a lábára útilaput, útifüvet kötöttek, reggelre a seb gyógyultabb lett, újult erővel mehetett tovább, szedhette a lábát. „Útilaput kötöttek a lábára” vagyis gyógyították.

Juhos-Kiss János

Irodalmi források:
Gottfried Hertzka: Így gyógyít Isten – Szent Hildegárd gyógymódja, Makrovilág Könyvkiadó, 1989
Maria Treben: Egészség Isten patikájából, Hungalibri Kiadó Budapest, 1990
Gyógyító növények (összeállította Lőrinczi Mariann) Kossuth Nyomda, Pallas Stúdió Budapest, 2000
Antalné Tankó Mária: Gyimes-völgyi csángó népi gyógyászat, Európa Folklór Intézet – L’Harmattan 2003
Dr. Rácz G.–Dr. Laza A.–Dr. Coiciu E. : Gyógynövények, Ceres Könyvkiadó Bukarest, 1975
Melius Péter: Herbárium (Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1978
Szabó György, Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában, Bükkszentkereszt, 2013