Főmenü
  • Ha szívesen olvasod cikkeinket légy a követőnk a Facebookon, az Instgramon, a Pinteresten, a Google+-on és a Twitteren is!
  • Megkezdődött a sürgősségi és baleseti gyermekellátás fejlesztése az országban.
  • A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben, az új „H” épületben létrejön egy új MR központ.
  • Tartósan lélegeztetett osztály kialakítására került sor, ahol 6 db betegőrző monitor és 6 db lélegeztető gép beszerzésére volt szükség.

Gyermekkori cukorbetegség: milyen tényezők növelik vagy csökkentik a kockázatot?

gyermekkori cukorbetegség

Orvosi nyelven a cukorbetegséget diabetes mellitus-nak hívják. A cukorbetegség krónikus betegség, amely genetikai és környezeti tényezők együttes hatására jön létre, anyagcserezavarok és érrendszeri szövődmények képében.

Az anyagcserezavarra a vércukor rendellenesen magas szintje (hiperglikémia) jellemző, ami együtt jár a fehérje- és a zsíranyagcsere, valamint a só-víz és a sav-bázis háztartás zavaraival.

Gyermekkorban az ún. egyes típusú cukorbetegség a leggyakoribb, ami egy autoimmun betegség. Ebben a betegségben a szervezet immunrendszere elpusztítja a hasnyálmirigyben található inzulin termeléséért felelős szigetsejteket. Az inzulin nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a véráramba bekerült cukor (glükóz) a sejtekbe jusson és ott a sejteket a működésükhöz szükséges energiával ellássák.

Az egyes típusú diabetes-t szokták fiatalkori, vagy inzulinfüggő cukorbetegségnek is hívni. Azonban ezek az elnevezések nem pontosak, mert más típusú cukorbetegségek is kialakulhatnak fiatalkorban, vagy lehetnek inzulinfüggőek, illetve a betegség a betegek több mint felében 18 éves kora után alakul ki, így a helyes elnevezés az egyes típusú.

Ebben a cikkben ennek a betegségnek a kockázati tényezőiről mutatok be egy rövid összefoglalót.

A továbbiakban a betegség megnevezésére, az egyszerűség kedvéért az angol nyelvű rövidítését fogom használni: T1DM (Type 1 Diabetes Mellitus).

A T1DM gyakorisága 0,4%, ami ugyan elmarad a leggyakoribb krónikus gyermekkori betegségtől az asztmától, de így is gyakorinak tekinthető, ráadásul (szemben az asztmával) potenciálisan halálos betegség, inzulin-adagolás nélkül a betegek rövid időn belül meghalnának. Hasonlóan a többi ún. civilizációs betegséghez gyakorisága folyamatosan nő, évenként kb. 3%-kal. Egyes becslések szerint 1950 és 2020 között a betegek száma megduplázódik.

A betegség gyakoriságának növekedésére legelfogadottabbak a modern élettel kapcsolatos megváltozott táplálkozás, a légszennyezettség és a higiénia hipotézis. Ez utóbbira jó példa az emberi T1DM-hez nagyon hasonló betegséget mutató NOD (non-obese diabetes) egerek esete. Ezekben az egerekben sokkal magasabb a T1DM gyakorisága, ha steril környezetben tartjuk őket, mintha normális körülmények között. Steril körülmények között ezeknél az egereknél gyakorlatilag semmilyen külső faktor nem szükséges a betegség kialakulásához.

Fontos még megjegyezni, hogy manapság gyermekekben is kezd megjelenni a felnőttekben sokkal gyakoribb kettes típusú diabetes.

Ez egyértelműen arra vezethető vissza, hogy egyre több a kórosan elhízott gyermek, a kettes típusú diabetesre ugyanis az elhízás a legerősebb hajlamosító tényező. Ebben a betegségben sokszor már az egészséges testsúly elérése is gyógyuláshoz, vagy a tünetek jelentős javulásához vezethet.

Genetikai szempontból a T1DM a komplex, multifaktoriális betegségek közé tartozik, azaz kialakulásában öröklődő hajlam (azaz gének) és környezeti tényezők játszanak szerepet.

Fontos tudni, hogy ez azt jelenti, hogy a betegséget magát nem lehet örökölni, csak azt a hajlamot, hogy bizonyos környezeti tényezők hatására kialakuljon.

Egypetéjű ikrekben, ha az ikerpár egyik tagja 1-es típusú cukorbeteg, a másik tagban a cukorbaj kialakulási gyakorisága 34% 30 éves korra, de a hosszútávon eléri az 50%-ot. A betegség genetikai hátterét az is alátámasztja, hogy nem egypetéjű testvérekben a konkordancia, szemben az egypetéjű ikrekkel csak 6%. A különbség abból adódik, hogy míg az egypetéjű ikrek genetikai állománya 100%-ban megegyezik, a kétpetéjű ikreké és a közönséges testvéreké csak 50%-ban. Ha a szülőket nézzük, kicsivel nagyobb az esélye, hogy beteg apának a gyermekében kialakuljon a betegség (5%), mint beteg anya esetében (3%).

Mint a legtöbb komplex betegség esetében, a T1DM-ben is rendkívül sok gén (jelenleg több mint 50 ismert), genetikai variáció (ebből több mint 100 ismert) befolyásolja a betegségre való hajlamunkat. Azonban az autoimmun betegségek, így a T1DM esetében is van egy genomrégió a 6-os kromoszómán, a HLA régió, amelyben található genetikai variációk nagyon erősen befolyásolják a betegségre való hajlamot. Vannak olyan HLA variánsok, amelyek hordozása akár 10-szeres kockázatot is jelenthet a betegség kialakulására. Azonban, ahogy már az előzőekben említettem, a genetikai variációk hordozása csak befolyásolja a hajlamot és környezeti tényezők is szükségesek a betegség megjelenéséhez.

Mivel a környezeti faktor hatása és a betegség kialakulása között általában hosszú idő telik el, sokszor csak anekdota-szerű ismereteink vannak a kettő kapcsolatáról. Ennek tudományos alapokra való helyezésére indították el a TEDDY (The Environmental Determinants of Diabetes in the Young) programot, ahol 6 központban >8.000 újszülöttet vonnak be a vizsgálatba, akiknél a T1DM kockázata nagyobb az átlagosnál, például azért, mert az első fokú rokonaik között van beteg, és további 7.000-et akiknél nincs ilyen kockázat. A résztvevőktől 3 havonta vesznek vért 4 éves korukig, majd 6 havonta 15 éves korukig, és szigetsejt elleni autoantitestekre szűrik őket. A hasnyálmirigy szigetsejtjei ellen termelt autoantitestek megjelenése jelzi, a T1DM jövőbeni kialakulását. Emellett folyamatosan regisztrálják a környezeti hatásokat, amely a résztvevőket éri magzati kortól kezdve. Olyan adatokról gyűjtenek információkat, mint pl., vírusfertőzések, toxikus anyagok, táplálkozás, szocioökonómiai és pszichoszociális faktorok, stb. Ezzel a tudományos igényességgel megtervezett vizsgálattal, jó eséllyel azonosíthatják azokat a valós környezeti faktorokat, amelyek a genetikailag hajlamos emberekben a betegség megjelenéséhez vezethetnek, vagy esetleg védelmet nyújthatnak ellene.

Itt most, a teljesség igénye nélkül felsorolom a jelenleg legelfogadottabb környezeti tényezőket, amelyek befolyásolhatják a betegség kialakulását.

Laboratóriumi állatokon egyértelműen ki lehet váltani T1DM-et vírusok segítségével. A vírusok kétféle módon okozhatnak T1DM-et. Az egyik, hogy pl. molekuláris mimikri, vagy más mechanizmussal autoimmun betegséget generálnak a szigetsejtek ellen. Molekuláris mimikri itt azt jelenti, hogy a vírus antigénje (itt fehérjéje) hasonlít a szigetsejt antigénjéhez, és a vírus elleni támadás a szigetsejt ellen fordul. Az eredmények ellentmondásosak, de a rubeola, Coxsackie B4, rotavírus egyes feltételezések szerint autoimmun folyamat kiváltásával okozhatja a betegséget.

A másik mód az, hogy a vírus közvetlenül a szigetsejteket támadja meg és pusztítja el. Ilyenkor is kialakul azonban autoimmun folyamat, a megtámadott szigetsejtekkel szemben. Ilyen mechanizmussal a mumpsz, Coxsackie B4, a citomegalovírus (CMV) és a rubeola vírusát gyanúsítják. Az egyik vizsgálatban pl. T1DM-esekben 22%-ban volt kimutatható a CMV genomja, míg a kontrollcsoportban csak 3%-ban Azonban a vírusokkal szembeni érzékenységnek genetikai háttere van, azaz nem mindenkinél jelentkezik. Feltételezhető, hogy a HLA genotípusok befolyásolják ezt e folyamatot. Szintén növeli a T1DM kockázatot a 6 hónapos kor előtti gyakori vírusos légúti fertőzés.

A fentiekkel ellentétben, és a higiénia hipotézis mentén, egyes fertőzések védhetnek a T1DM-mel szemben.

Ide sorolják pl. a mikobaktériumokat, illetve egyes parazitákat. Illetve, bizonyítékok vannak arra is, hogy a bélflóra összetétele befolyásolja a betegségre való hajlamot.

Az élelmiszerek közül a korai életkorban adott tehéntej T1DM okozó hatásáról vannak eredmények.

Egyes feltételezések szerint a tehéntejben található bovin inzulin hasonlít a humán inzulinhoz, és újszülött korban, amikor még az emésztés nem tökéletes, nagyobb peptidek is felszívódhatnak, amelyekkel szemben az immunrendszer reagálhat. Azonban ehhez is kellenek más kiegészítő tényezők, így pl. vírusfertőzés, genetikai háttér, nagyobb bél permeabilitás, éretlen bél immunrendszer, stb.

Más tanulmányok a késői gyermekkori nagyobb tejfogyasztásnál találtak kockázatnövelő hatást, amelyet egyes tejzsírokra vezettek vissza. A fentiekkel ellentétben azoknál a babáknál, akik még mindig anyatejes táplálkozást folytattak akkor, amikor szilárd, gabonaszármazékokat (pl. búza-, rizs-, árpa-, rozslisztet tartalmazó élelmiszerek) kezdtek enni, csökkent kockázatot találtak.

A táplálkozási tényezők közül még meg lehet említeni a búzában található glutént is, amelyet az is alátámaszt, hogy a T1DM-es betegek 7%-a gluténszenzitív, azaz cöliákiás.

Viszont az egyik vizsgálatban a 6-12 hónapos kori gluténmentes táplálkozás nem csökkentette a T1DM kockázatát. Egy vizsgálatban azt mutatták ki, hogy a 4-6 hónapos korban bevezetett gabona-alapú táplálkozás a legoptimálisabb a T1DM kockázattal kapcsolatban, mind a korábban, mind a későbbi életkorban elkezdett gabona-alapú táplálkozás nagyobb kockázatot mutatott. Abban több vizsgálat is megegyezett, hogy a túl későn bevezetett szilárd táplálkozás növeli a kockázatot.

A táplálékhoz kapcsolódik a D vitamin szerepe.

Az eredmények itt sem egyértelműek, de több vizsgálat a D vitamin védő szerepét igazolta. Mivel a D vitamint nem csak táplálék, hanem napfény útján is kaphatjuk, az előzőeket támasztja alá annak a felmérésnek az eredménye, amely összefüggést mutatott ki az alacsony UV sugárzás és a betegség között, illetve a betegség prevalenciája olyan országokban a legmagasabb (Svéd, Finn), ahol az év egyes periódusaiban nagyon alacsony a napsütéses órák száma.

Egyes toxinok közvetlen sejtpusztítással, vagy neoantigének létrehozásával okozhatnak T1DM-et, ilyenek pl.: N-nitroso származékok (táplálékkonzerválás), magas nitrát tartalmú ivóvíz, rodenticidek (rágcsálóirtó szerek).

Bizonyos penészgomba toxinok szintén növelik a betegség kockázatát. Talán a legveszélyesebb az ochratoxin A, amelyet az Aspergillus és Penicillium penészgombák termelnek és a leggyakoribb, ételszennyező mikotoxinok egyike. A penészgombák számos ételen előfordulhatnak, így különböző olajos magvakon (dió, mogyoró), szőlőn, mazsolán, kávészemeken, vagy sertésmájon. Sőt, párás lakásokban, fűtőcsövek mellett is gyakori.

A légszennyezések közül a magas ózonszint mutatta a legerősebb kapcsolatot emelkedett T1DM kockázattal, de úgy általában káros a forgalmas városok magas légszennyezettsége.

Anyai tényezők szerepét is több kutatás alátámasztja.

Az anya szüléskori életkorával enyhén nő gyermekében a T1DM kockázata, azaz minden 5 év 5%-kal magasabb kockázatot mutat. A magas születési súly hajlamosít T1DM-re. Egyes vizsgálatok az anya terhesség alatti D vitamin fogyasztásának mutattak ki védő szerepet. Nőtt a gyermekben a T1DM kockázata viszont, ha az anya terhessége alatt nem fogyasztott napi szintén zöldségeket.

Növeli a T1DM kockázatát a 12-18 hónapos kor közötti gyors testsúlygyarapodás, illetve a gyermekkori elhízás.
Mint gyakorlatilag minden betegségben, így a T1DM-ben is kimutatható a pszichés stressz szerepe. Egy irodalmi összefoglaló alapján 10 vizsgálatból 9-ben mutatták ki, hogy a pszichés stressz növeli a betegség kialakulásának esélyét.

Fontos még megemlíteni, hogy a gyermekkori oltások és a T1DM között semmilyen összefüggést nem találtak.

Összefoglalva el lehet mondani, hogy a T1DM eddig azonosított kockázatai közül a legerősebb az örökölt, genetikai kockázat. A betegség mégsem tekinthető öröklődő betegségnek, hiszen kialakulásához külső, környezeti tényezők is szükségesek.

Például egy cukorbeteg apának 95%, egy cukorbeteg anyának 97% az esélye, hogy gyermekében nem alakul ki a betegség.

A betegség kialakulásában szerepet játszó környezeti tényezők feltárásában azonban még nem tiszta a kép. Azért érdemes összefoglalni, hogy melyek azok a környezeti tényezők, amelyeket befolyásolni tudunk, és ezzel csökkenthetjük a genetikai kockázatot hordozókban is a T1DM kialakulásának esélyét.

A mostani tudásunk alapján kockázatcsökkentő lehet, ha az anya terhesség alatt mindennap eszik friss zöldséget és odafigyel a megfelelő D vitamin bevitelre.

Szintén előnyös, ha legalább 6 hónapig kitart az anyatejes táplálkozás, és a szilárd ételek bevezetése 4-6 hónapos kor között történik. 

Ha lehetséges, próbáljuk elkerülni, hogy a gyerek ne dohos, penészes lakásban nőjön fel és lehetőleg ne nagy forgalmú és légszennyezett lakóhelyen.

Főleg télen előnyös lehet a D vitamin tartalmú táplálék kiegészítés. Minden korban fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő, rendszeres testmozgás, amellyel elkerülhetjük az elhízást és csökkenthetjük a pszichés stresszt, ezáltal a T1DM kialakulásának kockázatát.

Prof. Dr. Szalai Csaba

A cikk megosztását külön köszönjük!  😉

Irodalom
http://teddy.epi.usf.edu/index.htm
http://www.diabetesandenvironment.org/home
Mohr SB, et al. Is there a role of vitamin D deficiency in type 1 diabetes of children? Am J Prev Med. 2010 Aug;39(2):189-90.
Szalai Cs. (szerkesztő): Orvosi genomika és bioinformatika; ISBN 978-963-9129-80-1, e-könyv; http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0008_orvosi_genomika/adatok.html
Rewers M, Ludvigsson J. Environmental risk factors for type 1 diabetes. Lancet. 2016 Jun 4;387(10035):2340-2348.

Fotó:
www.pixabay.com/stevepb
www.Pixabay.com/peter-facebook

HÁNY CSILLAGOT ADNÁL A CIKKRE?
Összes szavazat: 2 Szavazatok átlaga: 5

 



Close
Read more:
Állat asszisztált terápia
Állat-asszisztált terápia I.rész

A háziállatok terápiás célú alkalmazása az elmúlt években vált népszerűvé hazánkban is. Az állatok simogatásán túl miről is...

Hiteles egészségügyi weboldal Gyógyhírek
Hiteles Egészségügyi Weboldal minősítést kapott a Gyógyhírek.hu

    Hiteles Egészségügyi Weboldal minősítést kapott a Gyógyhírek.hu a Heim Pál Gyermekkórház online magazinja . . ....

Close