Az eszméletvesztésről

eszméletvesztés

Utolsó frissítés:

Eszméletvesztés

Az eszmélet öntudatunknak és a külvilág felfogásának nélkülözhetetlen feltétele, az éberséggel rokon fogalom. Elvesztése olyan akaratlagos tevékenységek átmeneti felfüggesztését eredményezi, mint a mozgás, érzékelés, kommunikáció.

Épp ezért riasztó, kiszolgáltatott állapot, amely legtöbbször váratlanul alakul ki, és minden segíteni kész szemtanú részéről erős lélekjelenlétet igényel. Hatványozottan érvényes ez gyermekeink esetében.

A jó hír, hogy az átmeneti, rövid eszméletvesztések leggyakoribb formája, az ún. közönséges ájulás. Ennek hátterében pedig az esetek többségében spontán rendeződő, jóindulatú kórokok állnak.

Fogalmak

Átmeneti eszméletvesztés

Életük első két évtizedében a gyermekek körülbelül 15%-a él át rövid eszméletvesztést, ez a sürgősségi osztályon ellátott esetek 1 százalékát képezi (balesetből adódó eszméletvesztéseket nem ideszámolva). A hosszabb (percek-órák) időtartamú eszméletvesztések mind kialakulásukat, mind pedig megjelenési formájukat tekintve sokkal szerteágazóbbak, taglalásuk meghaladná jelen cikk kereteit.

Élettan

Az eszméletvesztések oka legtöbbször az agy vérellátásának valamilyen átmeneti elégtelenségében keresendő. Az emberi agy az egész testhez képest viszonylagos kis tömege ellenére kivételesen nagy vérátáramlásban részesül. Kisebb vérnyomásingadozások esetén a központi idegrendszertől részben független, a belső szerveink működését vezérlő ún. autonóm idegrendszer által közvetített, nem tudatosuló reflexfolyamatok sokasága lép működésbe, hogy a szükséges keringést biztosítsa.

Ezek a reflexfolyamatok elégtelennek bizonyulhatnak, ha egy mértéket meghalad a vérnyomásesés, illetve serdülőkorban, amikor az autonóm idegrendszer még nem elég érett, ebből adódóan tevékenysége még kevésbé pontos. Erre példa, amikor a vérnyomás esését nem követi elég gyorsan az izmok érfalainak gyors összehúzódása, így a vér átmenetileg az az izomszövetben reked, míg az agy megfelelő véráramlás nélkül marad (a serdülő összeesik az évzáró ünnepségen).

Egy másik ok, amely miatt az agy vérellátása romlik, ha olyan szívritmuszavar lép fel, amely már az általános vérkeringést befolyásolja. Ritkán a szívizom betegsége rontja az ún. „pumpafunkciót”, vagyis a szívizomnak nincs elég ereje megfelelő erővel áramoltatni a vért. Az angolszász irodalomban ezeket a fenti eseteket sorolják az ún. syncope fogalomkörébe. Előbbit neurogén (idegi eredetű), utóbbit a kardiogén (szív eredetű) syncope-nak nevezik.

A rövid eszméletvesztés hátterében azonban más mechanizmusok is állhatnak.

Járhat eszméletvesztéssel epilepsziás roham. Ilyenkor az agykéregben idegsejtek kisebb-nagyobb csoportja váratlanul kórosan összehangoltan és egyszerre kezd működni. Ez a működési hiba rövid idő alatt az egész agykérget érinti, ez okozza az eszmélet és tudatvesztést.

A migrén az agyburkok erezetének kóros működése, a vérhiányos sztrók bizonyos formái pedig az agyszövet körülírt területének vérhiánya és az ennek következtében hamar meginduló sejtelhalási folyamatok következtében okozhatnak eszméletvesztést.

Megnyugtatásul ezen kórokok gyermekkorban extrém ritkán állnak az eszméletvesztés hátterében, és típusosan NEM rövid eszméletvesztéssel járnak.

Jellemzően NEM rövid időtartamúak és általában fokozatosan mélyülő tudatzavar formájában okoznak eszméletvesztést a gyógyszermérgezések, a vércukorháztartás megingásai, illetve a fertőzések.

Statisztika

Az egyik legkorszerűbb tudástár (Uptodate.com) szerint a sürgősségi osztályokon ájulás miatt ellátott gyermekek és serdülők 80 százalékánál a kivizsgálás végeztével ún. közönséges ájulást (kollapszus) igazolódott.

A közönséges ájulásra jellemző:

Hirtelen kezdet (egyes gyermekek beszámolhatnak pillanatokig tartó bevezető tünetekről, mint bizonytalan szédelgés, émelygés, verejtékezés, a „világ elsötétedése”), pár másodperces, maximum 1-2 perces teljes eszméletvesztés, az izmok elernyedése, majd az állapot spontán, gyors rendeződése. Elhúzódó, zavart ébredés egyéb kórokot vet fel.

További 18-19 százalékban központi idegrendszeri kórképekkel állunk szemben, mint epilepsziás roham, esetleg migrén, és az esetek 1-2 százalékában kell számolnunk potenciálisan életet veszélyeztető állapotokkal, mint a vércukorháztartás felborulása, kiszáradás/ mérgezés/ fertőzés okozta keringészavar illetve a szív ritmuszavara vagy szerkezeti hibája.

Ezek az arányok magukért beszélnek, mégis rendkívül fontos kiszűrni az utolsó csoport tagjait a nagyszámú, jóindulatú eset közül, hogy mielőbb a jelentőségüknek megfelelő ellátásban részesüljenek!

Szülőként mit tegyünk, mit tartsunk észben, amikor gyermekünk hirtelen eszméletét veszti?

láb felemelés ájuláskor
láb felemelés ájuláskor

Az esetek döntő többségében az eszméletvesztés váratlanul következik be és pillanatokig tart. Ennek megfelelően a beteget nem magára hagyva, folyamatosan beszélve hozzá, leginkább a sérülésveszélyt tudjuk elhárítani és szükség esetén ún. sokkfektetést alkalmazni (vízszintes felületre lefektetve lábait megemelve).

Rángatózásnak tűnő mozgásjelenségek esetén ne fogjuk le az érintettet, oldalfekvést alkalmazzunk és távolítsunk el minden veszélyesnek tűnő tárgyat a közelből! Ne próbáljuk a száját kifeszíteni!

Az epizód értékelése szempontjából a legideálisabb eset az, amikor a szülő egyben a szemtanú is, és megőrzi lélekjelenlétét.

oldaltfekvés
oldalfekvés

Egyébiránt a rendelkezésre álló szemtanút vagy magát a gyermeket próbáljuk kikérdezni a következőkről:

Milyen körülmények között alakult ki az eszméletvesztés? Előzte-e meg valamilyen baleset, fejet ért ütés?
Ha vissza tud emlékezni, mit csinált, milyen érzetei voltak előtte? Szédelgést, émelygést tapasztalt-e? A szemtanú látott-e elsápadást vagy az arcszín egyéb elváltozását?
Sokan számolnak be hirtelen elsötétedésről, vagy fényes pontok látásáról közvetlenül az ájulás előtt.

Mellkasi fájdalom, szívdobogásérzés fellépett-e? Végzett-e éppen valamilyen testedzést, fizikailag megterhelő feladatot? Ilyenkor kardiológiai kivizsgálás javasolt! Hirtelen hangokra vagy megijedésre kialakult ájulás szintén kardiológus szakvizsgálatot indokol.

Nem látott-e vért, nem kapott-e injekciót? Esetleg hirtelen testhelyzetváltozás (jellemzően fekvő, ülő helyzetből felállás) vagy hosszas állás előzte-e meg a rosszullétet?
Ezek általában jóindulatú, az autonóm idegrendszer átmeneti működési hibájával magyarázható esetek, amennyiben egyéb panasz nem kíséri, a családi kórtörténetben nem szerepel veszélyeztető adat (lásd alább), sérülés nem történt és az állapot teljes mértékben rendeződött, nem szükséges sürgősségi osztályt felkeresni.

Megtévesztő és főként ijesztő lehet, hogy a jóindulatú kórformákban is előfordulhat az ájulásos epizód alatt a végtagok apró rángása. Ezekre az esetekre is jellemző azonban a rövid időtartam és a teljes tudatfeltisztulás. Hosszabb, több végtagot esetleg arcot érintő rángások, elhúzódó feltisztulás mindenképpen sürgős kórházi kivizsgálást kíván!

A közelmúltban volt-e a gyermeknek komolyabb lázzal, hasmenéssel járó megbetegedése? Milyen volt a folyadékfogyasztása a rosszullétet megelőző 1-2 napban?
Ezek az adatok a folyadékháztartás egyensúlyának kibillenésére utalhatnak, de önmagukban a közönséges ájulás mellett szólnak.

Felmerülhet megterhelő, elhúzódó menstruációt követően vérszegénység kóroki szerepe is.
A szívbetegségek szempontjából veszélyeztetett gyermekek azonosításában fontos szempont a családi kórtörténet.

Kiemelt figyelmet érdemelnek azok, akiknek családjában előfordult fiatal (50 év alatti) szívhalál, hirtelen halál (akár járműbalesetek vagy fulladás hátterében is állhat szívritmuszavar), kórismézett szívritmuszavar vagy egyéb szívbetegség. Ilyen háttérrel a közönséges ájulás is átfogó kivizsgálást indokol.
Mindez csak néhány szempont a teljesség igénye nélkül.

A diagnózist nem magunknak kell felállítani, viszont sokat segíthet, ha a körzeti orvosnál vagy a sürgősségi osztályon várakozva, gyermekünkre figyelve ezeket a kérdéseket átgondoljuk. A legtöbb eset háziorvosnál vagy sürgősségi egységen elvégzett gondos kikérdezéssel, fizikális vizsgálattal és EKG vizsgálattal megnyugtatóan tisztázható.

Kezelés

A nem szíveredetű ájulás esetén gyógyszer nélkül, kis életmódi változtatásokkal is sokat tehetünk az állapot tartós rendezéséért. Íme pár javaslat:

-A folyadékbevitelt fokozni kell, 30-50 ml/kg napi mennyiségig, ami egy 50 kg-s gyermeknél 1,5 – 2,4 liter folyadékot jelent.
-A koffeinfogyasztást el kell hagyni!
-A sófogyasztást kismértékben lehet fokozni (kivételt képeznek szívbetegek, magas vérnyomással élők)
-Az alvásmennyiséget és minőséget életkorhoz igazítva rendezni kell!
-Ájulásra hajlamos gyermeknek hosszas állás esetére meg kell tanítani egy egyszerű keringésrendező módszert: állás közben gyakran szorítsa össze térdeit, feszítse meg lábszár és combizmait, álljon gyakran lábujjhegyre, hajlítsa gyakran a karjait!

Amennyiben komolyabb megbetegedés nem áll a háttérben, mindenképpen javasolt hagyományos, életmód terápia az esetleges gyógyszeres kezelés bevezetése előtt!

Dr. Solymár Natália

Irodalomjegyzék
1. Lőrincz István (2017): Syncope: Definíciók, osztályozás, diagnosztika.
In: Cardiologia Hungarica, 2017; 47: 262–270.
http://cardiologia.hungarica.eu/index.php/2017/08/09/syncope-definitions-classification-diagnostics/
2. Anderson J.B., Willis M., Lancaster H., Leonard K., Thomas C. (2016): The Evaluation and Management of Pediatric Syncope
In: Pediatric Neurology, 2016; 55: pp. 6-13.
https://www.pedneur.com/article/S0887-8994(15)30080-1/fulltext
3. Cote J.M. (2001) : Syncope in children and adolescents. Evaluation and treatment.
In: Pediatr. Child. Health, 6(8): 549–551.
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2805591/
4. Salerno J.C. (2019): Emergency evaluation of syncope in children and adolescents.
In: UpToDate
https://www.uptodate.com/contents/emergency-evaluation-of-syncope-in-children-and-adolescents
5. Szirmai Imre (2011): Neurológia. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest.

 

Fotó:
dreamstime.com/TomásProkop
pixabay.com/succo