Rohanós nap, este tíz, apa még sehol, baba szerencsére elaludt. Ötödik nekifutás. Talán most sikerül. Írok egy pár sort arról, hogy nekem miért jó anyatejadó anyának lenni.

Gyorsan írom a lényeget, hátha neked is csak annyi időd van, mint nekem: bizsergető érzés a szülés utáni zárt kis világomban, ahol annyira csak magunkra koncentrálok, tenni valami olyasmit, ami „kifelé” szól. Azáltal, hogy a tejem sok pici pocakba kerül, valami nagy közös része lehetek, egy hasznos sejt. Nem ismerem a többi anyukát, a babákat sem, csak annyit tudok, hogy én vagyok a hármas szám, névtelenségbe burkolva teszem a dolgom, mert így kerek a világ.

Akinek van, adjon, akinek nincs, kérjen, ez ilyen egyszerű.

Harminc éve nekem is voltak tejtestvéreim, az apukák minden délután hozták az üres üvegeket, s anyukámnak annyi teje volt, hogy összegyűlt egy konyhabútorra való.

Magától értetődőnek tartottam, hogy nekem is sok tejem lesz, főleg, hogy az utolsó hónapokban a legváratlanabb helyzetekben indult el a tejem átáztatva a pólóm. Azóta tudom, hogy a terhesség alatti előtejnek és a családi hagyományoknak sincs köze a későbbi tejképződéshez, de sebaj, én azért hittem benne, s már a kórházba is vittem a fejőgépet, biztos, ami biztos. Szükség is volt rá, már a szülés másnapján potyogtak a narancsszín cseppek, a babám még nem tudott ügyesen szopizni, de a cumisüvegből jóízűen megivott mindent.

Sajnos a cumisüveg ma is a mindennapjaink része, mert a ciciből túlságosan erős sugárban jön a tej ahhoz, hogy ő le tudja nyelni. Így lefejt tejet kap, s ha már úgyis fejnem kell, akkor annyit fejek amennyit bírok, hogy jusson a többi pici babának is.

A fagyasztó hamar megtelt, anyatejet a lefolyóba nem öntök,

ráadásul épp elég kismamát láttam a kórházban, akik csak cukros vizet tudtak adni a babáiknak, így nem volt kérdés, hogy amint lehet, jelentkezem a tejgyűjtő állomáson.

Sokan azt hiszik, hogy az anyatejleadást megelőző vizsgálatok sok szaladgálással járnak, a fejés előkészületei, a bemosakodás, a sterilizálás időigényesek, s ezért nem vállalják a leadást.

Nekem is voltak fenntartásaim, de miután a babám a naponta termelődő tejnek csak a felét ette meg, egy naposabb januári délelőtt bringára pattantam, s egy füst alatt elintéztem a háziorvost és a tüdőszűrést, másnap délelőtt a többit, s egy héttel később már csöngetett is a tejes ember. Köszönet a nagymamának, aki addig vigyázott a picimre, s az égieknek, hogy jó idő volt, s biciklizhettem. Az autóm épp szervizben volt, tömeg közlekedni az influenzás időszak kellős közepén nem szerettem volna, s császár után két héttel még a tekerés is jobban ment, mint ülni, állni, járkálni.

Eleinte ügyetlenkedtem, de hamar rutinná vált a napi ötszöri fejés, s bár sok időt vesz el, de nagyon megnyugtató, hogy a hűtőben mindig van tartalék, s a babám akkor is tud repetázni, ha valamiért kevesebb tej termelődik. Nem könnyű, főleg úgy, hogy apa gyakorlatilag csak hétvégén tud besegíteni, de nagyon megéri az örömért, hogy olyat tehetek, ami másnak is jó.

Közgazdászként csak a fizetésért dolgoztam, olyan munkát végeztem, ami senki életét nem tette jobbá, de most minden tejesüveget azzal a jóérzéssel zárhatok le, hogy végre olyasmit csinálok, még ha nagyon piciben is, ami valakinek a javára válik.

Van egy „kézműves” termékem:

a finom, egészséges és tápláló anyatej, amit a laborban bevizsgálnak, s megkaphatják azok a babák, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

Szeretettel mosakszom be, fejek, sterilizálok, s ha többet vihet reggel a tejes ember nekem is jobban indul a nap. Remélem, hogy még sokáig lehetek jól működő fogaskerék az anyatej elosztó gépezetben.
Hármas anyatejadó anyuka

Anyatejgyűjtő Állomás

Tel .: 06-1-349-85-74

anyatej[kukac]heimpalkorhaz.hu