Orvosi zsálya (Salvia officialis)
Egy kilencven felé járó emberről mesélték (aki a teniszütő-húrozás nehéz mesterségét űzte), amikor megkérdezték tőle, hogy mi a jó egészségnek titka, mindig azt válaszolta, hogy a fekete ribizli és a zsálya minden betegségtől megvédte.
Az orvosi zsálya (Salvia officialis) illatos félcserje.
„Salvia” a latin salvare szóból származik, ami gyógyulást, a betegségtől való menekülést jelenti. Népi elnevezése: kerti zsálya, Szent János füve, kakastaréjfű. Fás gyöktörzzsel rendelkezik, amelyből 30-40 cm erős szárak fejlődnek ki. A szárak idősebb, alsó része fás, a fiatal szárrészek négyzetesek, szürkészöldes színű, szőrözöttek.
A levelek keresztben átellenesek, hosszúk elérheti a 8 cm-t, szélességük a 3-4 cm-t, lándzsásak, tompa csúcsúak, szélük aprón erezetes, finoman, kiemelkedően bársonyos. A fiatal levelek szürkésfehérek vagy ezüstösek, az ereken nagyszámú szőrképlet található. Évelő növény, a második évtől virágzik. Virágai kétajkúak, a szár csúcsán találhatóak, a pártájuk 2-3 cm hosszú, ibolyakék, ritkábban rózsaszín vagy fehéres. Júniusban, júliusban virágzik. (Viaszos levelei az enyhe teleket is átvészelik!) Maria Trében Egészség Isten patikájából könyvében említ egy 1300 körül keletkezett versikét, amelyben kérdés fogalmazódik meg: „Miért is kell meghalni/ Hisz kertünkben zsálya nő?”
Az orvosi zsálya a sokféle zsályafaj közül a legalkalmasabb gyógyításra.
Vadon csak a Földközi-tenger vidékén található meg, de az egész világon termesztik. Régen a falusi magyar kertekből sem hiányzott, mivel köhögéskor és torokfájáskor a legjobb házi-szernek bizonyult. A zsályalevél 1% illóolajat tartalmaz, cserzőanyag tartalma elérheti a 8 %-ot, erős fertőtlenítő, baktériumölő, gyulladás gátló, vércsillapító és összehúzó hatása van. Szájban lévő sebek, szájpenész, fogínvérzés, fogínsorvadás, valamint a kellemetlen szájszak esetén célszerű használni. (Fogorvosnak adtam a kertemben termesztett orvosi zsályából, később lelkesen mesélte, hogy csodát művelt.)
Gennyes sebek, ekcémák és más bőrbetegségek ellen is alkalmazzák. Gyomor és bélhurut, puffadás és görcsök ellen fél órával étkezés előtt kortyonként iszogassunk egy csésze zsályateát. Máj- és epepanaszokat is enyhít, ugyanakkor cukorbetegeknek is ajánlott. Vértisztító, tüdőbetegségek gyógyítására, valamint 
gyógyfürdők készítésére is alkalmas.
Teakészítéskor
legalább öt percet kell főzni fél liter vízben az egy evőkanálnyi szárított, összemorzsolt orvosi zsályát. Pár perc múlva leszűrjük, aztán forrón, melegen lehet kortyolgatni. (Lehet hozzákeverni kevés kamillát, körömvirágot, mentát!)
Fűszernövényként is használják.
Hús (birka), hal- és növényi ételekhez, sajtra, vajas kenyérre is szórják. A salátának csípős íze folytán, tormára emlékeztető ízt ad.
Az egész világon termesztik. Szereti a homokos talajt, a déli fekvésű lankás területet. A méhészek szívesen ültetik kaptárok közelébe, mert jó méhlegelő.
Irodalmi források:
Gottfried Hertzka: Így gyógyít Isten – Szent Hildegárd gyógymódja, Makrovilág Könyvkiadó, 1989
Maria Treben: Egészség Isten patikájából, Hungalibri Kiadó Budapest, 1990
Gyógyító növények (összeállította Lőrinczi Mariann) Kossuth Nyomda, Pallas Stúdió Budapest, 2000
Antalné Tankó Mária: Gyimes-völgyi csángó népi gyógyászat, Európa Folklór Intézet – L’Harmattan 2003
Dr. Rácz G.–Dr. Laza A.–Dr. Coiciu E. : Gyógynövények, Ceres Könyvkiadó Bukarest, 1975
Melius Péter: Herbárium (Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1978
Szabó György, Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában, Bükkszentkereszt, 2013
Kapcsolódó cikkek
Cickafark
A cickafark (Achillea Millefolium) népies nevei: cicfarok, cickafarkkóró, ezerlevelűfű, egérfarkúfű, pulykafű. A Kárpát-medencében endemikus, vagyis bennszülött flóraelem, főleg a Nagyalföldön. Kisfiú voltam, jól emlékszem, amikor óvónő nagynéném nálunk járt és az udvaron látott egy-egy cickafarkot, mindig mondta édesanyámnak, hogy ő a mezőről szedett, női dolgokra való, a nő részére teremtette az Isten. Évelő, fészkes virágzatú, vadon termő vagy termesztett gyógynövény. Föld feletti szára elérheti a 80 cm-es magasságot. Levelei szárnyasanOlvass tovább
Kömény (Carum carvi)
A kömény, köménymag (Carum carvi) gyerekkorunk óta jól ismert erős ízű, apró, sötét szemű mag a köménymagos, sós süteményben vagy a köménymagos levesben. A köménymag illóolajának kiváló gyomorerősítő és görcsoldó hatása van. Növénytani leírása és biológiai sajátosságai: A kömény az ernyősvirágzatúak családjába (Umbelliferae) tartozó kétéves, ritkán évelő növény, orsó alakú gyökérrel. Az első évben tőlevélrózsát fejleszt, virágzó, elágazó, 1 m magasságot elérő szára csak a második évben képződik. A levelekOlvass tovább
Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)
Az útifű az egész világon elterjedt, ismert és megbecsült növény. Gyógyászati szempontból három tőkocsányos (el nem ágazó szárú) útifű fajtának van nagyobb jelentősége, ezek közül a legértékesebb és legismertebb a Lándzsás útifű (Plantago lanceolata), keskenylevelűnek is hívják. Ennek növénytani és biológiai leírása a következő: Évelő növény, lándzsás levelei tőrózsát képeznek. Leveleinek hossza 20 cm-t érhet el, szélessége 3, 5 cm-t, szélük picit vagy ritkán fogazott, a 3-5 hosszanti főér majdnemOlvass tovább
Csalán (Urtica dioica)
A csípős csalán és minden fajtája kitűnő gyógynövény, a gyökerétől kezdve a virágjáig minden része használható. Szárán és levelein csalánozó szőrökkel felvértezett évelő növény. Levelei átellenesek, tojásdad vagy lándzsás, szíves alakúak, csúcsuk hegyes. Kerítések, falak mellett, erdőkben, legelőkön, nitrogénban gazdag helyeken található. Leveleit tavasztól őszig gyűjthető. Nagyszüleink tavaszi friss hajtásaiból csalánlevest készítettek, mert kiváló vértisztító, köszvény és reumabetegségek ellen. Hatóanyagai: A-vitaminban és K-vitaminban gazdag, valamint sok ásványi anyagot tartalmaz (példáulOlvass tovább
