Mi a műtéti beleegyezés mit kell tudni róla?

A közvetlen és azonnal elhárítandó életveszély esetét kivéve minden invazív beavatkozáshoz beleegyezésre van szükség. Invazívnak akkor nevezünk egy beavatkozást, amikor a kezelő vagy vizsgáló eljárás során a beteg testébe a természetestől eltérő fizikai behatolás történik. Ilyen eljárás pl. az infúzió, az endoszkópos vizsgálat, a műtét; de nem számít invazívnak a természetes úton (pl. szájon át) történő gyógyszerbevitel. Invazív beavatkozáshoz írásbeli beleegyezés szükséges, egyébként elég a szóbeli beleegyezés, amely tiltakozás hiányában megadottnak tekinthető.

Amikor az orvos valamilyen beavatkozást javasol, akkor azt annak a mérlegelésével teszi, hogy a beavatkozás elvégzése illetve elmaradása beteg számára milyen előnyökkel illetve hátrányokkal járhat. Nyilvánvalóan csak olyan beavatkozást érdemes elvégezni, amelynek több az előnye, mint a hátránya.

Miért kell akkor a beleegyezés?

Egy szükségesnek ítélt vizsgálat vagy gyógyeljárás elmaradásának a hátránya előre is megjósolható. Ugyanakkor a beavatkozás elvégzése is járhat előre nem látható hátránnyal. Ami előre nem látható, az nem is védhető ki biztosan, ezért ezt a beavatkozás kockázatának nevezzük. A mindennapi gyakorlatban akkor kérünk írásos beleegyezést, ha a szóban forgó eljárás lehetséges szövődményei nem elhanyagolhatóak.

Mi tartozik a kockázat körébe?

Kockázat alatt az olyan, előre nem látható, ezért biztosan ki nem védhető szövődmény(ek) lehetőségét értjük, amely(ek) nem az ellátást végzők hibájából következnek be. Ez azt jelenti, hogy akkor is kialakulhat szövődmény, ha egyébként minden a szakmai szabályok betartása, azaz az elvárható legnagyobb gondosság mellett történik. A beleegyező nyilatkozatban általában az 1%-nál nagyobb gyakorisággal előforduló szövődményeket szokás feltüntetni, mi ennél részletesebb tájékoztatást látunk célszerűnek, ezért az ennél ritkábban előfordulható nem kívánt eseményeket is megemlítjük.

A Sebészeti osztály által rendszeresített beleegyező nyilatkozat minden esetben tartalmazza a következőket:

„Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja. Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra, illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés, utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyedés vagy sebgyógyulási zavar, viszér-gyulladás vagy rögösödés, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hegesedés vagy hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.”

Ezek mellett az alapbetegségtől, a végzendő beavatkozás típusától és a beteg állapotától függően a kockázat magasabb is lehet és fentieken túlmenően előfordulhatnak más szövődmények is. Nyilvánvaló, hogy egész más kockázattal jár egy súlyos hashártyagyulladás mellett végzett perforált vakbélgyulladás sürgős műtéte, mint egy egyébként egészséges gyermeken választott időpontban végzett sérvműtét. Általánosságban elmondható, hogy a vizsgálatokkal és kezelésekkel járó kockázat (a szövődmények valószínűsége) lényegesen alacsonyabb, mint a kivizsgálatlan és kezelés nélkül maradt betegségé.

Mégis mennyire alacsony a beavatkozásokkal járó kockázat?

Ennek a nagyságát egy, a közlekedésből vett hétköznapi példával lehet érzékeltetni. Amikor beülünk az autóba, akkor tudomásul vesszük, hogy autóval lehet akár súlyos karambolt is szenvedni. Nem szoktunk karambolozni, de tudjuk, hogy ez előfordulhat. Mindenesetre, ha a vezető tapasztalt, betartja a szabályokat, ismeri az útvonalat, az útviszonyok megfelelőek és az autó műszakilag rendben van, akkor nem valószínű, hogy karambolozni fogunk. (Ettől még egy másik autó belénk jöhet, de az már nem a mi hibánkból fog történni, ezért ez az autózással járó, biztosan ki nem védhető kockázat).

Mi azért vagyunk felelősek és azt garantáljuk, hogy a mi hibánkból nem történik baj. A beleegyezés megadása azt jelenti, hogy a beteg (vagy törvényes képviselője) tudomásul veszi és elfogadja a tőlünk függetlenül fennmaradó alacsony kockázatot. Enélkül a beavatkozás (közvetlen életveszély esetét kivéve) nem végezhető el.

Nagykorú és cselekvőképes személy esetén a beleegyezést maga a beteg adhatja, gyermekeknél azonban más a helyzet. Kiskorú cselekvőképtelen (14 éven aluli) vagy korlátozottan cselekvőképes 14-18 év közötti) gyermek esetében a beleegyezést a törvényes képviselő, azaz rendesen a szülő vagy bizonyos esetekben a szülő által meghatalmazott személy, más esetekben a gyám adhatja. Fontos tudni azonban, hogy 14 éven felül a gyermek beleegyezése is szükséges, nem elég a szülőé. A beleegyezést a beleegyező nyilatkozat aláírásával kell megadni.

A Sebészeti osztályon évek 2008 óta folyamatosan mérünk bizonyos, a műtéti tevékenység biztonságát jelző indikátorokat. Ezek évente ismételt statisztikai feldolgozása során egyszer sem léptük túl az előírt biztonsági határértékeket.

Dr.Sárközy Sándor

Felhasznált irodalom:
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről