Csalán (Urtica dioica)
A csípős csalán és minden fajtája kitűnő gyógynövény, a gyökerétől kezdve a virágjáig minden része használható.
Szárán és levelein csalánozó szőrökkel felvértezett évelő növény. Levelei átellenesek, tojásdad vagy lándzsás, szíves alakúak, csúcsuk hegyes. Kerítések, falak mellett, erdőkben, legelőkön, nitrogénban gazdag helyeken található. Leveleit tavasztól őszig gyűjthető. Nagyszüleink tavaszi friss hajtásaiból csalánlevest készítettek, mert kiváló vértisztító, köszvény és reumabetegségek ellen.
Hatóanyagai:
A-vitaminban és K-vitaminban gazdag, valamint sok ásványi anyagot tartalmaz (például nagy mennyiségben vasat), fontos a levélzöld (klorofill) vízben oldódó származékai.
Gyógyhatásai:
Vastartalma kimerültség és fáradékonyság ellen kiváló. Leveleiből készült teája (más gyógynövényekkel keverve) vértisztító, antibiotikus, vízhajtó hatású; vérszegénység, légcsőhurut, tüdő- és májbetegségek, bélrenyheség, vérnyomás zavarok, asztma, allergia, reuma kezelésére javallt. A köszvény ellen fürdő javasolt, csökkenti a vér húgysav lerakodását az ujj- és lábízületekben. A bőrgyógyászatban és a kozmetikában szagtalanító, hámosító és fertőtlenítő szerként adagolják. Minden hajtípusnak jót tesz a csalán tinktúra.
A tinktúra elkészítése sokféleképpen lehetséges.
A hajmosás leöblítéséhez például pár liter vízhez egy jó marék szárított csalánt adunk, forrásig melegítjük, majd állni hagyjuk, langyosan alkalmazhatjuk. A tinktúra készítéséhez sokan a frissen kiásott és jól megtisztított csalán gyökerét használják. Apróra vágva 40 fokos alkoholba áztatják két hétig.
A teakészítés sem komplikált folyamat, attól függ hány főre készítjük.
Egy kanálnyi, egy félmaréknyi csalánt egyszerűen leforrázunk, rövid ideig állni hagyunk, aztán jó egészséget kívánva, remélve, máris fogyaszthatjuk.
Csalánba nem üt (csap) a ménkű (mennykő) közmondást sokféleképpen értelmezték, értelmezik. Ménkű népiesen villámcsapást jelentett. Viharos, rossz időben a ménkű az erős, magas fákba szokott belecsapni, nem az aljnövényzetbe, ahova le szoktak hasalni, hogy ne érje őket (ha a csalán jól megcsípte őket, azonnal rossz, gaz lett belőle).
Ma már tudjuk, hogy a csalán előtt csak meghajolni kell, mert a legkiválóbb vértisztító, immunerősítő gyógynövényünk egyike. Közmondásaink tele vannak bölcs élettapasztalattal, ugyanakkor átvitt értelemben használt vicces szófordulatokkal is. – Felség, csalánba nem üt a mennykő – szólt kurtán Eszterházy, amin a felség felettébb nevetni kezdett (Móricz Zs.: Erdély 685).
(Régi gazdák a csalánt majorság és sertésmoslékba vagdalták, keverték, jó eredményeket értek el egyes fertőző betegségek kivédésében. Talán a napjainkban dúló madárinfluenza ellen is hatékony kombináció lehetne.)
Irodalmi források:
Gottfried Hertzka: Így gyógyít Isten – Szent Hildegárd gyógymódja, Makrovilág Könyvkiadó, 1989
Maria Treben: Egészség Isten patikájából, Hungalibri Kiadó Budapest, 1990
Gyógyító növények (összeállította Lőrinczi Mariann) Kossuth Nyomda, Pallas Stúdió Budapest, 2000
Antalné Tankó Mária: Gyimes-völgyi csángó népi gyógyászat, Európa Folklór Intézet – L’Harmattan 2003
Dr. Rácz G.–Dr. Laza A.–Dr. Coiciu E. : Gyógynövények, Ceres Könyvkiadó Bukarest, 1975
Melius Péter: Herbárium (Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1978
Szabó György, Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában, Bükkszentkereszt, 2013
Kapcsolódó cikkek
Cickafark
A cickafark (Achillea Millefolium) népies nevei: cicfarok, cickafarkkóró, ezerlevelűfű, egérfarkúfű, pulykafű. A Kárpát-medencében endemikus, vagyis bennszülött flóraelem, főleg a Nagyalföldön. Kisfiú voltam, jól emlékszem, amikor óvónő nagynéném nálunk járt és az udvaron látott egy-egy cickafarkot, mindig mondta édesanyámnak, hogy ő a mezőről szedett, női dolgokra való, a nő részére teremtette az Isten. Évelő, fészkes virágzatú, vadon termő vagy termesztett gyógynövény. Föld feletti szára elérheti a 80 cm-es magasságot. Levelei szárnyasanOlvass tovább
Kömény (Carum carvi)
A kömény, köménymag (Carum carvi) gyerekkorunk óta jól ismert erős ízű, apró, sötét szemű mag a köménymagos, sós süteményben vagy a köménymagos levesben. A köménymag illóolajának kiváló gyomorerősítő és görcsoldó hatása van. Növénytani leírása és biológiai sajátosságai: A kömény az ernyősvirágzatúak családjába (Umbelliferae) tartozó kétéves, ritkán évelő növény, orsó alakú gyökérrel. Az első évben tőlevélrózsát fejleszt, virágzó, elágazó, 1 m magasságot elérő szára csak a második évben képződik. A levelekOlvass tovább
Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)
Az útifű az egész világon elterjedt, ismert és megbecsült növény. Gyógyászati szempontból három tőkocsányos (el nem ágazó szárú) útifű fajtának van nagyobb jelentősége, ezek közül a legértékesebb és legismertebb a Lándzsás útifű (Plantago lanceolata), keskenylevelűnek is hívják. Ennek növénytani és biológiai leírása a következő: Évelő növény, lándzsás levelei tőrózsát képeznek. Leveleinek hossza 20 cm-t érhet el, szélessége 3, 5 cm-t, szélük picit vagy ritkán fogazott, a 3-5 hosszanti főér majdnemOlvass tovább
Csipkerózsa (rosa-canina)
A csipkerózsa latinul kutyarózsát jelent, ez onnan ered, hogy az ókorban a veszettség gyógyítására használták. A görög mítoszok szerint a csipkerózsának fehér virága volt, de amikor Aphrodité megszúrta magát tüskéjében, akkor a vére rózsaszínűre festette virágait.A csipkerózsát más néven vadrózsának nevezik, egyes vidékeken csipkebogyóját hecsedlinek, de petymegnek is nevezik. A csipkerózsa cserje, a föld feletti szárai tüskések. A levelek páratlanul szárnyasan 5-7 összetett levélkékből állnak. A virágok jól fejlett serlegszerűOlvass tovább
