Arcvakság

arcvakság

Utolsó frissítés:

Mindannyian ismerjük azt a kínos érzést, amikor valaki világosan felismer minket, nekünk meg az az érzésünk, hogy az illetőt soha az életben nem láttuk.

Ezek alapján el tudjuk képzelni, hogy milyen lehet annak, aki még a legközelebbi rokonát vagy barátját sem képes egyedül az arcáról felismerni. Ezt a tulajdonság magyarul arcvakság, orvosi nyelven prosopagnosiának hívjuk.

Egy felmérés előzetes adatai alapján a népességnek, kisebb-nagyobb mértékben, körülbelül 2 %-a érintett ebben a jellemzőben.

A veleszületett arcvakság, amelyben az egyének már születésüktől kezdve szenvednek, nagyon ritka.

Annyira, hogy az első ilyen esetet csak 1976-ban találták. De a Harvard Egyetem kutatói a felmérésük alapján azt gondolják, hogy ez a rendellenesség sokkal gyakoribb annál, mint ahogy eddig gondolták.

A kutatók az internet segítségével végezték a felmérésüket. Összesen 1600 résztvevőt toboroztak, akikkel különböző pszichológiai teszteket töltettek ki. Először egy relatív könnyű feladatot kellett megoldaniuk. Három másodpercig mutattak nekik egy arcképet, majd utána 3 fényképet láttak, amelyek közül az egyik látható személy megegyezett az elsőn bemutatottal, és megkérték őket, hogy válasszák ki. Ezután egy kicsit bonyolultabb teszt következett, melyben több fényképet mutattak, majd olyan képeket, melyen az előző személyek voltak láthatók, de más pózban és megvilágításban.

Az eredmények értékelése után a kutatók szerint a résztvevők 2 %-a olyan mértékű arcvakságban szenved, hogy az már befolyásolja a mindennapi életét.

Néhányan közülük szociálisan erősen zárkózott életet folytatott, mások a túlzott rendszerességbe menekültek, hogy elkerüljék a váratlan találkozásokat. A kutatók szerint ez egy elhanyagolt jellemző, melyre a hajlamot valószínűleg örökölni lehet, bár a pontos oka még ismeretlen.

Eddig ezt a jellemzőt annyira ritkának gondolták, hogy néhány ideggyógyász még a létezésében is kételkedett. A fenti kutatások alapján azonban kiderült, hogy az egészséges népesség egy része érintett, méghozzá olyan mértékben, hogy az már az emberekkel való kapcsolatát, életét is komolyan és negatív módon befolyásolja.

Az arcvakság egyik kutatója, aki az arcvakságban szenvedők agyának feltérképezésével foglalkozott, azt mondja, hogy érdekes módon ezeknek az embereknek az agyának az arc felismeréséért felelős része teljesen ép, így egyelőre nem lehet tudni, hogy miért nem képesek megjegyezni a többi ember arcát.

Ezek az eredmények is mutatják, hogy annak ellenére, hogy milyen óriási energiákat fektetnek a kutatók az emberi agy működésének megértésére, még milyen távol vagyunk attól, hogy akár a legalapvetőbb funkciókat is megértsük.

Prof.Dr. Szalai Csaba