A rozmaring latin neve a Rozmarinus (officinalis) szóból ered, jelentése „tenger harmata”.

A Földközi-tenger vidékén vadon terem, nálunk is aklimatizálódott évelő, örökzöld félcserje (Lásd a mellékelt két fotót; a rozmaring tőm pincém bejáratánál immár 15 éve vígan éldegél, amikor hó hull rá, ritkán történik, leverem, mert ha ráfagy, az a halála).

A rozmaring az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó növény. Kedveli a meszes, homokos talajt, mérsékelten locsoljuk. Virágzása márciustól májusig tart, de ha jó érzi magát nálunk késő ősszel, télen is kivirágzik.

Gyógyhatásai a hagyományok tükrében:

Ősidők óta jól ismert gyógy- és fűszernövény. Az ókorban memória javítóként tisztelték. A párna alá helyezve, elűzi a rémálmokat. A néphagyomány szerint, amikor a szent család Egyiptomba menekült, Szűz Mária kék köpenyét ráterítette egy fehéren virágzó rozmaringbokorra, miután megpihent a virágok kékes színűre változtak. Ezután „Mária rózsájaként” lett ismert.

Egyiptomban a rozmaringos kenyér volt a legkedveltebb.
Hellász lakói Mnémoszüné ajándékának tekintették a rozmaringot. Didaszkaleion diákjai fejükön rozmaringkoszorút hordtak, hogy elméjük friss, éber maradjon.

Az ókorban a rozmaring leveleit füstölőszernek, a bor fűszerezésére és fürdővizek afrodiziákumként használták.
Az arab gyógyítók vallották, hogy javítja a beszédkészséget, föltárja a szívet, bölcsességet ad, növeli az akaraterőt, a célok megvalósítására ösztönöz.
A gyógyító tevékenység alapvető növényének nevezte Paracelsus: alkalmazta az elmebántalmakra, a szem-, szív-, és májbetegségek kezelésére.

Elődeink népművészetében az emlékezés és a hűség jelképe.

A rozmaring Árpád-házi Szent Erzsébet virága, később róla nevezték el Európa szerte a „magyar királyné vize” (Aqua Reginae Hungariae) gyógyitalt – ami fokozza a vérkeringést és gyógyítja a köszvényt, megállítja a hajhullást.

A Nagyalföld tanyavilágában még a legszegényebb családoknál is volt egy-két cserép rozmaring, hogy illatos legyen a ház, görcsoldónak is használták, aztán a savanyú homoki borok ízesítésére.

Erdélyben különös tisztelet övezi a rozmaringot. Például Széken (Kolozs megye) cserépben nagy kincsként termesztik, mert abból készül a mennyasszony tükrös pártája és a vőlegény bokrétája.

A sváb falvakban is nagy tisztelet övezi (övezte) a rozmaringot. A jegyespár rozmaringgal a kezében megy a templomba, így hozva mindenki tudtára, hogy jegyesek. Szentelt vízbe mártott rozmaringággal permetezték meg a gyermekágyas anyát és gyermekét. Adventkor a névnapozás és a betlehemezéskor is megjelenik a rozmaringcsokor… A regruták is rozmaringot tettek a kalapjukba (az első világháborúban, dokumentumfilmekben is látható, a német katonák Bibliával a kezükben vonultak a frontra, közben a franciák és olaszok világi énekekkel és italos jókedvvel).

Egész Európában elterjedt volt a rozmaring jótékony hatása, kórházakban fertőtlenítették vele a levegőt, de szokás volt a párna alá helyezni, hogy elűzze a gonosz szellemeket. A lovagkorban szellemi bájitalt készítettek belőle.
Shakespeare Hamletjében Ophelia így énekel: „Itt egy rozmaringszál az emlékezetre, kérlek édes rózsám, hogy jussak eszedbe.”

Gyógyhatásai:

A növény illóolajat (cineolt, kámfort), keserű- (diterpéneket) és cseranyagokat, flavonidokat és triterpénsavat tartalmaz.

Levelei antibakteriális, antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatású. Valamint epe-, vizelethajtó, szélhajtó, idegerősítő, emésztési zavarok, felfúvódás, székrekedés ellen javallt. Influenza és hörghurut esetén.

Étvágygerjesztő hatása van.
Illóolaja reumaellenes hatással bír és csillapítja az idegfájdalmakat. A rozmaringnak nincs toxikus hatása, de belsőleg figyeljünk az orvosi javaslatra: terhesség idején ellenjavallt. Kerülni kell magas vérnyomás és epilepszia esetén, valamint a gyermek 3 éves kora alatt!

Tea elkészítése:

A szárított, morzsolt rozmaringot egy lábas forrásba levő vízébe öntönk, pár perc forrás után levesszük a tűzhelyről, majd tíz-húsz perc múlva leszűrjük. Tetszés szerint napi 2-3 csészényit fogyasszunk.

Tintúrát leveleinek alkoholos áztatásával nyerhetünk. A növény illóolaja 85 %-os alkoholban oldódik, kissé halványsárga színű, illata enyhén kámforos. Illóolaja hasznos az alsó végtagok zavarainak megszüntetésére, sportolóknál az izmok beemelésére.

Fürdő:

50 gramm friss rozmaringlevelet 1 evőkanál olívaolajjal egy liter vízben forraljunk fel, majd 15 percig ázni hagyjuk, tetszés szerint leszűrjük (nem fontos), a főzetet a fürdővízbe öntjük. (Egészséges lubickolást kívánok!) Idegrendszeri panaszok csökkentésére használ, ugyanakkor jól keverhető bazsalikommal, mentával, cédrusfával és levendulával.

Hajkorpásodás ellen:

Egy liter vízzel forrázzunk le egy-két evőkanálnyi rozmaring levelet, lehűlés után az utolsó hajöblítéskor öntsük a hajunkra.

Gyors segítség, ha sebre rákötünk pár rozmaringlevelet.
Használják az élelmiszeriparban, édesiparban, és az illatszergyártásban.
Fűszerként használják mártások, vadhúsok, bárány- és birkahúsok, szárnyasok, különböző halételek fűszerezésére, valamint különleges ecetek elkészítésére. Jól harmonizál a zsálya és az oregáno illatával.

Juhos-Kiss János

Irodalmi források:
Gottfried Hertzka: Így gyógyít Isten – Szent Hildegárd gyógymódja, Makrovilág Könyvkiadó, 1989
Maria Treben: Egészség Isten patikájából, Hungalibri Kiadó Budapest, 1990
Gyógyító növények (összeállította Lőrinczi Mariann) Kossuth Nyomda, Pallas Stúdió Budapest, 2000
Antalné Tankó Mária: Gyimes-völgyi csángó népi gyógyászat, Európa Folklór Intézet – L’Harmattan 2003
Dr. Rácz G.–Dr. Laza A.–Dr. Coiciu E. : Gyógynövények, Ceres Könyvkiadó Bukarest, 1975
Melius Péter: Herbárium (Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1978
Szabó György, Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában, Bükkszentkereszt, 2013