A légmellnek lehet enyhe, érdemi beavatkozást nem igénylő vagy súlyos, életet veszélyeztető, azonnali beavatkozást igénylő formája is, ezért minden esetben sürgősségi ellátást igényel.

Mi is az a légmell és hogyan alakulhat ki?

A mellhártya lemezei a mellkasfal belső felszínét bélelik és a tüdő külső felszínét borítják. A két lemez között egy virtuális tér (mellűr) van, melyet vékony folyadékfilm tölt ki (tehát normál esetben a mellűrben nincs levegő). A folyadékfilm által tudja a tüdő rugalmas szövete súrlódásmentesen követni a légzés során a mellkasfal térfogatváltozását, a belégzéskor kialakuló negatív mellűri nyomás pedig mintegy szívóerőként hat. A kétoldali tüdőfél mellűrje között nincs kapcsolat, ezért a légmell leggyakrabban csak az egyik oldalon alakul ki, de bármelyiket érintheti.

Amennyiben valamilyen okból ezek a viszonyok megváltoznak – levegőgyülem vagy folyadékgyülem keletkezik a mellűrben – a virtuális térből valós tér lesz, vagyis a tüdő már nem tudja hatékonyan követni a mellkasfal térfogatváltozását, összeesik.

A mellűrbe jutott levegő által okozott kórképet nevezzük légmellnek (pneumothorax – ptx), míg a folyadékgyülemeket a felgyülemlő folyadék alapján nevezzük el. Pl.: vér esetén haemothoraxról, genny esetén pyothoraxról beszélünk.

A légmell többféle mechanizmus alapján alakulhat ki:

Legegyszerűbb megérteni talán a balesetet követően kialakuló légmellet. Amikor a mellkasfalat valamilyen durva külső behatás éri (pl: ütés, szúrás, lövés) a mellhártya lemezei sérülnek, megszűnik az integritás, a mellűrbe levegő vagy folyadék (pl.:vér) jut be a mellkasfalon kívülről (nyílt) vagy a tüdőn keresztül belülről (zárt).

Létrejöhet a mellkas területén végzett orvosi beavatkozások szövődménye kapcsán, pl.: centrális véna kanül behelyezése, a légcsövön vagy a nyelőcsövön végzett endoszkópos, biopsziás beavatkozások…stb., amikor szintén sérülhet a mellhártya.

Gyermekek esetében minden előzmény nélkül, spontán is kialakulhat. Leginkább a tinédzserek, fiatal felnőttek érintettek. Hátterében a hirtelen kialakuló magas növés, korábban lezajlott fertőzés vagy kötőszöveti betegség is állhat. Ilyenkor általában a tüdőcsúcsban lévő bulla (a tüdő felszínén, a mellhártya lemeze alatt kialakuló, levegővel telt hólyag) megreped, és a benne a lévő levegő bejut a mellűrbe.

A mellűrbe jutott levegő mennyisége/kiterjedése alapján is csoportosíthatjuk a betegséget:

– komplett légmell: a tüdő körkörösen összeesik (a pleuraűrben a légköri nyomással megegyező nyomás alakul ki)
– részleges légmell: a tüdőnek csak egy része esik össze (kis mennyiségű levegő jut be pl. egy bulla megrepedése miatt vagy egy lezajlott fertőzés után, amikor a mellhártya lemezei között összenövések alakulnak ki.)
o köpeny-légmell: egy vékony levegősáv alakul ki végig a tüdő és mellkasfal között.
– kétoldali légmell: baleset kapcsán (magasból esés, ütődés)

Súlyos forma a ventillációs légmell, amikor a létrejött sérülés helye szelepszerűen működik. Ilyenkor a levegő belégzéskor beáramlik, de kilégzéskor bent reked a mellűrben, mert a rés szelepszerűen lezár. Így egyre több levegő jut be a mellűrbe, ahol a légkörinél magasabb nyomás alakul ki, életveszélyes állapotot előidézve.

Hogyan vehetjük észre, hogy baj van?

Mivel a fent leírtaknak megfelelően a légmell enyhe és súlyos formában is kialakulhat, éppen ezért a tünetek is igen sokféleképpen jelentkezhetnek.
Az egyszerű rosszulléttől, a légzési- és keringési elégtelenségig számos tünet előfordulhat. Gyakori a hirtelen kialakuló szúró mellkasi fájdalom, folyamatos száraz köhögés, nehézlégzés, fájdalmas mély légvétel, sápadtság, elesett állapot, sőt egyes esetekben akár a bőr alatt is megjelenhet levegő, amit jól lehet tapintani.
Az átmeneti javulás mellett, terhelés során fellépő légszomj is lehet jele egy enyhe fokú légmellnek.

Amennyiben gyermekünk hirtelen kialakuló rövid időn belül nem szűnő mellkasi fájdalomra panaszkodik, azonnal forduljanak orvoshoz. A gyermekkori mellkasi fájdalmak hátterében legtöbbször nem igazolódik szervi eltérés, mégis gondolni kell a légmell kialakulásának lehetőségére a már említett korosztály esetében.

Hogyan diagnosztizálható és hogy gyógyítható?

A nagyobb kiterjedésű légmell már a fizikális vizsgálat során hallgatózással, kopogtatással is könnyedén megállapítható. A kismértékű levegőgyülem kimutatása egyértelműen csak mellkasröntgen felvétel segítségével igazolható.
A beteg aktuális állapota, vitális paraméterei (vérnyomás, szívfrekvencia, véroxigénszint…stb.), a levegőgyülem mennyisége határozza meg, hogy milyen terápiás beavatkozás szükséges.

Kis mennyiségű levegőgyülem, mely csak enyhe panaszokat okoz, általában a szigorú fektetésen, kórházi megfigyelésen kívül egyéb beavatkozást nem igényel, a levegőgyülem pár nap alatt magától felszívódik.

Amennyiben olyan nagymennyiségű levegőgyülem keletkezett, ami a beteg életét veszélyezteti és a beteg instabil állapotban van, azonnali beavatkozás szükséges. Ekkor tűleszívást végzünk, mely során egy tűt vezetünk a levegővel telt üregbe, és a tűn keresztül próbáljuk meg a levegő által megnövelt nyomást csökkenteni, a levegőt „kiengedni”. Ezt a beavatkozást életveszélyes állapotban vagy kismennyiségű levegőgyülem esetén alkalmazzuk. Amennyiben az életveszélyt elhárítottuk, vagy a beteg stabil, de nagyfokú légmellet találtunk az úgynevezett mellkasi drainage („mellkascsövezés”) a megfelelő terápia. Ennek során helyi érzéstelenítésben egy csövet vezetünk a mellűrbe és ezen keresztül leszívjuk a levegőt. Így a tüdő visszanyeri rugalmasságát, újra kitágul. Ez a beavatkozás 24-72 óráig tart, majd a cső eltávolításra kerül és egy pici varrat marad a helyén. Műtéti beavatkozásra csak ritka esetekben van szükség.

A gyógyulás után számolni kell az ismételt előfordulással, éppen ezért kerülni kell az olyan hajlamosító tényezőt, mint a dohányzás vagy a magaslati levegő, a repülés és a búvárkodás.

Dr. Márton Györgyi