Gyermek a műtőasztalon cikk II.része

A műtét alatt

A műtét alatt, a jelen levő altatóorvos és asszisztens minden esetben folyamatosan megfigyeli a gyermek szívverését, vérnyomását, légzését és a vér oxigéntelítettségét.

A legkisebb változásokat is értékelik, szabályozzák az alvás mélységét, változtatják az alvást fenntartó altatószerek dózisát. Szükség esetén vénásan újabb adag fájdalomcsillapítót adnak, állítják az infúzió sebességét.

Az alvást leggyakrabban altatógázzal tartjuk fent. Az operáció vége felé közeledve ezek mennyiségét csökkentjük, s a gyermek légzését úgy szabályozzuk, hogy ismét magától vegyen levegőt. A műtét végén az altatószereket lezárjuk és a légútbiztosító eszközt (tubus, gégemaszk) eltávolítjuk. Ébredés előtt gyakran hosszú hatású fájdalomcsillapítót kap a kisgyerek, hogy a műtét utáni időszakot is fájdalommentesen élje át.

Véget ért az operáció

A műtőből a gyermek akkor megy ki a műtét utáni megfigyelőbe (posztoperatív őrzőbe) vagy műtétes osztályra, amikor már biztos, hogy felébredt és önmaga képes a légzés fenntartására, nyelésre és az izomerő teljesen visszatért.

Az ébredés után sok gyerek sír, ami teljesen normális jelenség. A sírást nem feltétlenül fájdalom okozza, hanem az idegen környezet és az ismeretlen emberek. Ilyenkor a legfontosabb, hogy a kicsi a leghamarabb érezze a szülő biztonságát, amitől általában hamar megnyugszik. Fontos tudni, hogy a ma használt altatószerek a műtét körüli időszakra vonatkozóan emlékezetkiesést okoznak. Ha úgy is érzi, hogy gyermeke nagy szenvedéssel éli meg a műtét utáni órákat, nagy valószínűséggel erre ő nem fog emlékezni.

A műtét utáni órákban a babák gyakran még infúziót kapnak, van, hogy másnap reggelig is, ez a műtét típusától is függ. Szintén függ a műtéti beavatkozástól az itatás és etetés időzítése is. Alapvetően a gyermekek akkor kezdhetnek inni, szopni, ha már teljesen felébredtek, és a légzéssel, nyeléssel minden rendben van. Ez általában a műtét utáni egy-két órában bekövetkezik. Amikor az ivás már teljes biztonsággal megy, akkor enni is elkezdhetnek, ha a műtétet végző sebész máshogy nem rendelkezik.

Vannak olyan kisebb sebészeti rutinbeavatkozások, melyek után a gyermek az éjszakát már otthon töltheti. A gyermeket akkor vihetik haza, ha már jól iszik, és hányás vagy egyéb probléma nem jelentkezett. Ekkor a szülőnek magának kell gondoskodnia a műtét után nagyon fontos fájdalomcsillapításról, mellyel kapcsolatban az aneszteziológustól, a sebésztől kap javaslatot.

Az altatás kockázata

A modern aneszteziológiai gyógyszerek, berendezések, eljárások elterjedésével az altatási szövődmények előfordulása minimálisra csökkent, és ez különösen igaz az egyéb (alap)betegséggel nem rendelkező gyermekek altatásaira. Kis számban természetesen előfordulhatnak szövődmények (pl. altatás utáni légúti szűkület, asztmatikus légzés, allergia, elhúzódó ébredés), melyek ellátására és megszűntetésére az altatást végző szakemberek mind tudásban, mind műszerekkel, gyógyszerekkel teljesen felkészültek. Ezért a nem visszafordítható tünetek, esetleg végzetes kimenetel valószínűsége valóban nagyon-nagyon csekély.

A jó előkészítés, a minden gyermek számára egyénileg megtervezett, körültekintően elvégzett altatás kulcsfontosságú a kockázat minimálisra csökkentésében. Lényeges azonban az is, hogy az események mindvégig a gyermeket teljes értékű partnerként kezelve, őt mindenről tájékozatva, az ő számára kedves emberekkel és tárgyakkal, a legbarátságosabb környezetben történjenek. Fontos, hogy a szülő az aneszteziológusnak minden felmerülő kérdést feltegyen, és magában minden bizonytalanságot feloldjon, hogy a gyermekét végig pozitív erővel támogatni tudja.

Így a szülő, a sebész, és az altatóorvos közös támogatásával a gyermek úgy tudja átélni a műtétet, hogy aztán a végén mindenki azt mondhatja: „Nahát, nem is volt olyan vészes!”.

Dr. Ivády Balázs

Előző rész>>>>>>