Felvetődhet a kérdés, hogy egy neurológiai osztályon miért és milyen helyzetekben lehet szükség a betegellátás során pszichológus szakember bevonására?

Alapvetően nagyon fontos tudni, hogy az idegrendszer működésének zavarai nyomán gyakran kialakulhat mentális, pszichés és viselkedésbeli probléma, a betegség és a gyógyszeres kezelés típusától függően is.

A különböző neurológiai és annak határterületeit érintő betegségek, állapotok – legyen az stroke, epilepszia, idegrendszeri gyulladásos betegségek, fertőzések, különböző szindrómák, fejlődési zavarok (autizmus, ADHD, nyelvi és kommunikációs zavarok) esetén – különösen fontos a kognitív (azaz a világot megismerő funkciók) és egyéb képességek vizsgálata, az esetlegesen kialakult sérülés pontos felismerése, és ez alapján a jövőben rehabilitációs útvonal, fejlesztési területek kijelölése, valamint az egyén pszichés megtámogatása egyaránt.

A neurológiai osztályon zajló pszichológiai tevékenység ez alapján igen széleskörű, nemcsak a korosztályt (csecsemőkortól – 18 éves korig), hanem az ellátandó feladatokat tekintve is.

Az alábbiakban részletesebben is olvasható, mely esetekben válhat indokolttá pszichológus kolléga bevonása akár osztályos, akár ambuláns vizsgálatok alkalmával:

Fejlődéspszichológiai vizsgálat (0-6 éves korig)

A fejlődéspszichológiai vizsgálat egy elég összetett, komplex vizsgálatot jelent, mely általában több alkalommal zajlik:

1. Anamnézis: Benne foglaltatik a szülővel való részletes a gyermeket érintő információk átbeszélése. Az anamnézis részletes feltérképezése minél fiatalabb a gyermek, annál fontosabb, hiszen a szülő/ gondozó ez esetben a legfontosabb forrás. Ebben benne foglaltatik a várandósság alatti időszak, a születés körüli események, valamint a születést követő periódus, illetve a főbb fejlődési szakaszok feltérképezése mind a neurológiai betegség, mind az élettörténeti események tükrében.
   
2. Aktuális fejlettségi szint feltérképezése: Ezt azt jelenti, milyen fejlődési stádiumban jár a gyermek, mely több terület vizsgálatát érinti: kognitív (megismerő) funkciókat, expresszív (kifejező) és receptív (megértő) beszéd és nyelvi képességeket, mozgásos képességeket: finommotorika és nagymozgás, továbbá figyelembe vesszük a szocializációs hatások, társas kapcsolatok meglétét/nem létét, illetve ezek minőségét.
   
3. Javaslattétel: Amennyiben szükséges fejlesztés/rehabilitációs útvonal kijelölése, kialakult neurológiai betegség esetén nemcsak neurológiai, hanem fejlődéspszichológiai státuszának rendszeres kontrollálása is fontos.

Kognitív képességek felmérése (kisiskolás kortól-18 éves korig)

Kognitív képességek tesztelése több esetben lehet indokolt:

1. Epilepsziás rohamot követően a kivizsgálások tükrében amennyiben a rendszeres gyógyszerszedés indokolt, minden esetben több szempontot mérlegel a szakmai team. Az egyik közülük pont az, hogy a gyermek fejlődése mennyire volt tipikus/atipikus illetve, hogy aktuálisan milyen képességekkel bír, milyen a teljesítménye. Erre sztenderdizált képességfelmérő teszteket alkalmazunk.
   
2. Hosszmetszeti gondozás és után követés szempontjából is indokolt lehet a későbbiek során az újbóli mérés, például annak kapcsán is, hogy a gyógyszer hogyan hat a kognitív képességekre.
   
3. Nemcsak tartós epilepsziás megbetegedésnél, hanem akár bármilyen neurológiai betegséget (pl. stroke) követően indokolt lehet a gyermek ilyen irányú tesztelése, különösen, ha az érintett egyén is megéli a teljesítménybeli romlást, vagy például a környezet (szülők, pedagógusok) jeleznek problémát.

Szervi vagy nem szervi eredetű betegségek, tünetek elkülönítése (bármilyen életkorban)

A mindennapos betegellátás során számokban is mérhető, hogy az osztályon és az ambulancián megjelenő esetek közel 50%-ban szükség van pszichológus bevonására, ugyanis a megjelenő testi panaszok, tüneti kép hátterében nem betegség, hanem lelki, pszichés tényezők állnak. Gyakori az akut vagy épp hónapok, évek óta elhúzódó fejfájás. Emellett a perifériás idegrendszert (azaz központi idegrendszeren kívüli) érintő tünetek, például az érzészavarok, homályos látás, különböző zsibbadások hátterében is állhatnak pszichés zavarok. Mozgászavarban megnyilvánuló pszichés eredet lehet kéz-vagy lábremegés, erőteljes lábfájdalom, mely egészen a járásképtelenségben is megnyilvánulhat.

Fontos megjegyezni, hogy pszichogén tünetképződés megjelenhet, akkor is, ha van neurológiai megbetegedés a gyermeknél. Ez különösen megnehezíti a szakembereknek nemcsak a diagnosztikai folyamatot, hanem később a beteg ellátását is. Gyakori példa, hogy egy epilepsziás gyermek lelki megrázkódtatás következtében képes hasonló rohamokat produkálni, mint a betegsége során, ezt hívjuk pszichogén nem epilepsziás rohamnak (PNER). Ez előfordulhat nem epilepsziás egyéneknél is, különösen kamaszkor táján. Ilyenkor kifejezetten fontos, hogy nemcsak orvosi, hanem pszichológus/pszichiáter általi beavatkozás is történjen.

Minden a fentebb felsorolt pszichogén eredetű testi panaszok esetén fontos a holisztikus szemléletet előtérbe helyezése, ami azt jelenti, hogy a részletes és pontos szervi kivizsgálás mellett illetve azt követve elkezdődik a gyermek és a szülő pszichoedukatív jellegű megközelítése, azaz a panaszok lelki eredetét felvetjük, ráhangolva őket a pszichológiai beavatkozásra.

Krónikus beteg gyermekek megsegítése (bármilyen életkorban)

Végezetül ugyan, de annál nagyobb szerepet tölt be a krónikus gyermek betegek és családjaik pszichés megtámogatása. Azon gyermekek, akik olyan súlyos betegségben érintettek melyek gyógyulásához hónapok vagy akár évek szükségesek természetes, hogy egy idő után mindannyian megterhelődnek nemcsak testileg, lelkileg is. Ebben a folyamatban főként a gyermek és a család érzelmi megtámogatása, a szorongáscsökkentés, a félelmekkel való megküzdés, a betegséggel együtt járó megváltozott élethelyzet befogadása, a mindennapok élhetőbbé tétele szerepel, mindezt természetesen az egyéni jellemzőkhöz, kérésekhez igazítva.

Heilmann Ágnes