Mikor gondoljunk rá, hogy esetleg a gyermek is érintett lehet?

Autizmus spektrumzavar diagnózis estén elmaradást láthatunk a reciprok szociális készségek és a kommunikáció, valamint a rugalmas viselkedésszervezés területén.

De mit is jelent ez a bonyolult megfogalmazás?

Az autizmussal élő gyerekek fő nehézsége abban áll, hogy nehezen tudnak más fejével gondolkozni. Nem látják vagy értik, mit gondol, érez a másik gyermek vagy felnőtt. A legtöbb kisgyermek minden külön tanítás nélkül pontosan tudja, hogy amikor anya összeráncolja a szemöldökét, akkor valószínűleg valami rossz fát tett a tűzre, amikor pedig sír, akkor nagyon szomorú vagy fáj valamije, és jól esik neki, ha megvigasztalja. Az autista gyermekeknek mindez nem ilyen magától értetődő. Nekik a másik mimikájából, grimaszaiból olvasni és ebből következtetéseket levonni olyan, mint egy rejtvény, amit meg kell oldani, és ami nem mindig sikerül, de ha sokat gyakorolja, egyre jobban fog menni.

Mindez persze további nehézségeket szülhet. Ahhoz, hogy valaki be tudjon illeszkedni egy közösségbe, óvodába, iskolába, vagy otthon a testvérével jól kijöjjön, alapvetően fontos, hogy rezonáljon a körülötte lévők érzéseire. Ha nem jut eszébe, hogy a padtársa talán szomorú, mert tegnap beteg lett a kutyusa, vagy hogy fáradt, és nem biztos, hogy érdekli a speciális mikroszkóp összeszereléséről tartott kiselőadás, akkor bizony könnyen előfordulhat, hogy a jelenléte terhes lesz a másiknak, és egy idő után nem szívesen barátkozik vele.

Emiatt van, hogy nagyon sokszor ezek a gyerekek a közösségben peremhelyzetbe kerülnek.

A hozzánk kerülő gyermekek döntő többségénél az óvoda vagy iskola jelzi először a problémát, hogy a gyermek nem tud a közösségbe beilleszkedni, egyedül játszik, a többiek nem barátkoznak vele. Persze ennek számos más oka is lehet. Például egy nagyon szorongó kisgyereknek is nehezen megy a beilleszkedés, vagy ha a családban nagy gondok vannak, azt megérzi a gyermektársaság is. Mindazonáltal fontos, hogy ilyen esetekben gondoljunk arra, hogy esetleg autizmus spektrumzavar állhat a háttérben.

A diagnózis másik eleme a rugalmas viselkedésszervezés nehézsége.

Az autista gyermekek rosszul viselik, ha a napirendjükben hirtelen változás áll be, vagy ha a megkezdett tevékenységükből kizökkentik őket. Természetesen az, hogy egy kis óvodásnak nincs kedve abbahagyni a játékot a játszótéren és hazamenni vacsorázni, az egészen rendben van. Ha viszont a téli ruha nyárira cserélése, egy váratlan program vagy egy új íz bevezetése az elfogadott pogácsa-vajas kenyér duó mellé heves ellenállást, gyakran csillapíthatatlan, akár önbántalmazásig fajuló hisztit vált ki, akkor gondolhatunk rá, hogy talán a gyermekünk nem annyira rugalmas, mint a kortársai.

És miért fontos, hogy gondoljunk rá?

Ahogy már a diagnózis neve is utal rá, az autizmus egy spektrumbetegség, ami annyit jelent, hogy ez az állapot nagyon változó súlyosságú lehet. A spektrum egyik széle a nem beszélő, önellátásában korlátozott gyermek. Míg a spektrum másik szélén lévő gyermekek épp csak kicsit térnek el az átlagtól, kicsit rugalmatlanabbak, kevésbé barátkozósak. Ők megfelelő fejlesztéssel ugyanolyan teljes életet élhetnek, egyetemre járhatnak, családot alapíthatnak és barátaik lehetnek, mint bárki másnak. Ezekben az esetekben különösen fontos a korai diagnózis és az autizmus specifikus fejlesztés. Így tudjuk ugyanis segíteni a gyermekeinket abban, hogy fel tudják ismerni és el tudják fogadni a saját különlegességüket. Meg tudják tanulni azokat a szociális képességeket, amik talán másnak ösztönösek, de mindenképpen elengedhetetlenek a mindennapi életben való boldoguláshoz.

Dr. Bognár Fanni