A kömény, köménymag (Carum carvi) gyerekkorunk óta jól ismert erős ízű, apró, sötét szemű mag

a köménymagos, sós süteményben vagy a köménymagos levesben.

A köménymag illóolajának kiváló gyomorerősítő és görcsoldó hatása van.

Növénytani leírása és biológiai sajátosságai:

A kömény az ernyősvirágzatúak családjába (Umbelliferae) tartozó kétéves, ritkán évelő növény, orsó alakú gyökérrel. Az első évben tőlevélrózsát fejleszt, virágzó, elágazó, 1 m magasságot elérő szára csak a második évben képződik. A levelek kettő-háromszorosan szeldeltek. A virágzata fehér vagy rózsaszín, esetleg lilásrózsaszín, összetett ernyőzet. A termés ikerkaszat, a két résztermés szabadon áll, hosszúságuk 3-7 mm, Íveltek, szürkésbarnák, 5 világosabb bordával. Fűszeres illatára jellemző a csípős íz. Áprilistól júliusig virágzik. Eurázsiai faj, a Kárpát-medencében nedvesebb réteken, kaszálókon gyakori. A köménymagot vadon előforduló állományokból gyűjtik, de manapság nagy mennyiségben, nagy területeken termesztik, nemesítik.

Az édeskömény a köménytől teljesen eltérő két méterre is megnövő gyógynövényfajta, a kaporhoz hasonló, házilag könnyen termeszthető!

Az édeskömény más néven: olasz kapor, római kapor, bécsi kapor, főnigli nagy kömény, német kömény, vagy népiesen: ánizskapor!

Tehát az édesköménynek két méter körüli kékeszöld, levéltelen szára van, a felső részén erősen elágazik. Fátyolszerű világoszöld levelei fogyaszthatóak. A köménymaghoz (Carum carvi) képest az édeskömény csípősebb ízű, kissé világosabb (több változata van) színű és nagyobb szemű. Az édeskömény 10-30 % anetolt tartalmaz, illatát az ánizs-aldehid adja (az ánizséhoz hasonlóan), a jótékony hatású illóolaj megtalálható a növény gyökerében, szárában és a levelében. Gumóját salátákban, levesekben, halételekben fogyasztják.

Mit tart róla a XII. században élt német apáca?
Szent Hidegárd (1098-1179) gyógymódjai között megbecsült helyen szerepel az édeskömény hatásairól szóló meggyőződése: „Bármikor ehető, az embereket vidámmá teszi, és kellemes meleget, jó izzadást és jó emésztést ad nekik.” (Ez azt jelenti – pedantéria nélkül – hogy szájszag és testszag ellen naponta rágj és egyél édesköményt!)

Gyógyhatásai:

A köménymag és édesköménymag illóolaja az emésztőrendszer bajaira gyógyír. Serkenti az emésztést és megszünteti a gyomorfájdalmakat. Görcsoldó hatású, így menstruáció idején is remek segítség lehet. A reflux tüneteinek kezelésére is alkalmazható. Kisbabáknak hasfájáskor adjunk édesköményből készült teát, amely segíti a görcsök feloldását. Szélhajtó, főleg csecsemőknél, mert ha a csecsemő szervezetébe, a környezetből szükségszerűen kólibacilus kerül, egy olyan mikroorganizmus, amelyre a szervezetnek feltétlenül szüksége van, és minden emberben megtalálható. Amikor a pár napos gyerek szervezetébe bejut, a vékonybélben is megtelepszik, ahol görcsöket okozhat. A köménymag hatóanyagainak hatására viszont leszorul a vastagbélbe, ahol a későbbiek során is megtalálható lesz, s így beáll a biológiai egyensúly, illetőleg együttélés, melyre szükség van. A szélhajtó gyógynövényeknek különben az a sajátosságuk, hogy nemcsak görcsoldó hatással rendelkeznek, hanem helyreállítják a gyomor- és bélfal normális tónusát (az ellazult izmok tónusát fokozzák).

Teakészítés csecsemőknek:

Egy kávéskanálnyi köménymagra 200 ml fövő vizet töltünk, 1 percig forraljuk, 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Az így elkészített langyos teából óránként egy kávéskanálnyi mennyiséget adunk a csecsemő szájába (cukor nélkül).

Az édeskömény gumója káliumban igen gazdag, mivel a káliumnak vérnyomáscsökkentő hatás van, így a magas vérnyomásban szenvedőknek kiváló táplálék lehet; fontos szerepe van a szívroham megelőzésében; tartalmaz még kalciumot, vasat, mangánt, magnéziumot, A-vitamint és folsavat; magas a C-vitamin tartalma, vagyis immunerősítő és antibakteriális hatású. Mondják, hogy a rostokban gazdag növény fogyasztásával megakadályozható a bélrák kialakulása, mert méregtelenít, és eltávolítja a belekből a rákot előidéző anyagokat.
Van, aki a köménymagos pálinkát is „szereti”.

Juhos-Kiss János

Irodalmi források:
Gottfried Hertzka: Így gyógyít Isten – Szent Hildegárd gyógymódja, Makrovilág Könyvkiadó, 1989
Maria Treben: Egészség Isten patikájából, Hungalibri Kiadó Budapest, 1990
Gyógyító növények (összeállította Lőrinczi Mariann) Kossuth Nyomda, Pallas Stúdió Budapest, 2000
Antalné Tankó Mária: Gyimes-völgyi csángó népi gyógyászat, Európa Folklór Intézet – L’Harmattan 2003
Dr. Rácz G.–Dr. Laza A.–Dr. Coiciu E. : Gyógynövények, Ceres Könyvkiadó Bukarest, 1975
Melius Péter: Herbárium (Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1978
Szabó György, Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában, Bükkszentkereszt, 2013