A Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola (1033 Budapest, Szérűskert u. 40.) díszterme megtelt ünnepre váró meghívott vendégekkel és pedagógusokkal.

Számos korabeli fotó az iskola történetével kapcsolatban díszítették a széles folyosót, a legmeghatóbb hatást Bogi – már eltávozott – rajzairól készített fotók jelentették – elérzékenyülve szólt Bogi édesanyja, hogy „egy év kellett elteljen ahhoz, hogy az anyai fájdalmat fel tudja dolgozni.”

Novák Katalin család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős fiatal államtitkár asszony érkezett, elegáns, piros kosztümben, millió más dolgát félretéve, hogy elmondja köszöntő beszédét. Nagyon megtisztelve érezhette mindenki magát. Szokásához híven, Katalin lelkesen beszélt, mosolyogva ecsetelte, hogy nem sokat tudott az Iskolaszanatóriumról, de elindulása előtt informálódott. Nagyon jó érzés, hogy itt tanárok és tanítók gondoskodnak a kórházban fekvő betegek tanulásáról, ez nagyon fontos, hogy az elesett kis betegek mellett álljanak, lelkileg is. Megemlítette, hogy neki az édesapja főorvos volt Szegeden, emlékszik, hogy ő édesapjával minden nagyobb ünnepnapon bementek a kórházba, mert nagyon fontosnak tartotta az édesapja, hogy a kis betegek az ünnepek alatt sem érezzék azt, hogy nem törődnek velük, hogy nincs senkijük; ezek később is fontos látogatások voltak Karácsonykor családja részéről. Köszönetet mondott a pedagógusoknak, hogy a kórházban hosszan bent fekvők mellett állnak.

Micheller Myrtill (2016-ban női jazz hangja lett Finnországban, Európában) és Pintér Tibor jazz duo Over the rainbowan híres dal hallgatói lehettünk.

Kuttorné Telek Judit, intézményvezető, kedvesen köszöntötte az egybegyűlteket, fontos információkkal és idézetekkel kedveskedett, ahogy illik.

Majd Nyisztorné Debreczeni Ágnes tanár felolvasta Márai Sándor Az ünnepről című esszéjét.

Hoffer István, igazható-helyettes Iskolatörténeti előadását nézhettük-hallhattuk, hisz a Filmhíradó korabeli anyagát dolgozta fel, állította össze 6 perces számítógépes bemutatón. Nagy élmény volt fekete-fehérben látni – István szellemes és pontos megjegyzéseivel – az első Iskolaszanatórium épületét a Svábhegyen, a Mártonhegyi úton, majd a Béla király útján, közben Horthy kormányzó és felesége – Purgly Magdolna, aki az Iskolaszanatórium kuratóriumának az elnöke volt – kocsikáztak az iskola felé, majd gyalogoltak a lombos fák szegélyezte úton, Gróf Zichy János társaságában, aki az Iskolaszanatórium megálmodója volt, sokáig vallás- és közoktatásügyi miniszter.

Garbai Sándor, a felső tagozatos munkaközösség-vezetője kitett magáért, hisz egy 15-perces filmösszeállítást készített kollegáiról, elkapva minket vicces és megható pózokban, felvillantva a gyerekkórházakban folyó mai oktatást, legtöbbször laptopon az ágyban fekvő gyógyulni akaró gyerekekkel, de digitális táblán például a gyermekpszichiátrián.

Domonkos Krisztina (szakmai innovációk bemutatása) előadása Geogebra témakörben mindenkit lenyűgözött. Azzal is kezdte mondókáját, letöltött alkalmazásának laptopján való szemléltetését, hogy nem minden gyerek szereti a matekot. Hat-hét perc múlva mi is megszerettük a matekot, láthattuk például a sinus mozgásainak és számadatainak arányos váltakozásait, grafikonon való szemléltetését, valamint a mértani testek „okosságát” három dimenzióban.

Bíróné Pallag Erika előadása a Hírvelő gyerekújságról szólt! Színes példányait meg lehetett tekinteni az előadóterem tárlóin, szépen mosolyogtak ránk, ahogyan Erika is, miközben lelkesen ecsetelte egyes kép és cikk születését, efölötti bábáskodását. Köszöntötte a lap jelen lévő (feleségével együtt) szerkesztőjét, támogatóit, azokat, akik tartalmas és szép anyagot küldtek a Hírvelő-be. Egyébként a Szent László kórház kis betegei írtnak és rajzolnak a legtöbbet, s várják az új lap megjelenését.

Pohl Nándor zongorajátéka következett kivetítőn és kihangosítva, majd a szünet, ahol finomabbnál finomabb szendvicsek és sütemények áldozták fel magukat az ünnep oltárán.

A szünet urán Dr. Patakiné Barkóczy Ildikó visszaemlékezése, majd Dr. Szögi Lászlóné megható visszaemlékezése következett, aki arról beszélt, hogy ő nagyon nehezen tudta elengedi a Tűzoltó utcai súlyos kis betegeit…– még most nyugdíjas korában is visszaréved! – törölgette szemeit. A szeretet soha el nem múlik.

Minden felolvasás, visszaemlékezés alatt, folyamatos fotóvetítés volt az „Életképek az elmúlt 80 évről” címmel. Az Iskolaszanatórium sok régi diákja, pedagógusa emlékezett a régi, szép időkről pár percben. Elnézést kérek tőlük, hogy a tudósítás terjedelme miatt nem tudom megemlíteni őket, pedig a legjobban hizlalták a mai tanárok máját. Érdekes és értékes színfolt volt Bernhardt Péterné Kati jelenlegi kolleganőnk visszaemlékezése, aki iskolánk elődjének diákja, kis betege volt. Muszáj megemlíteni Végh Tamás lelkipásztort (akivel mai kollegáim beszélgettek), a nyolc perces kisfilm keretében, kiderült, hogy 15 hónapot töltött a Béla király u. 20-ban… 1964. február 4-tól 1965. érettségig. 1965 januárjában volt a tüdőműtéte. Felvillantotta a régi szép emlékeket, ami betegségét kompenzálta. Most nyugdíjas református lelkészként, egy kisebb istentisztelet tartott papi tapasztalatai alapján a szeretetről, az egészséges magyar életről, megfejelve mondanivalóját Reményik Sándor egy elszavalt versével: a híres evangélikus költő érzésvilágával.Aztán szót kért egy fehérhajú idős úr. Elmondta, hogy ő másfél évig volt a Svábhegyen beteg: „Az hogy belőlem és kollegámból mérnők lett (a széken ülő öreg úrra mutatott), azt azoknak a tanárainknak köszönhetjük, akik megtanítottak minket tanulni, mindenre megtanítottak, szeretettel foglalkoztak velünk délelőtt, legtöbbször délután volt a tanítás.” Elérzékenyült. Egy kicsit mi is.

Végül két vers zárta az ünnepséget. Nyisztorné Debreczeni Ágnes megjegyezte, hogy a miskolci Irodalmi Rádió pályázatán 2015-ben Ez a világ olyan fajta című versével Juhos-Kiss János az „év pedagógus költője lett. (Az alábbiakban csak két versszak olvasható.) Csodaszarvast örökké űzzük vers elszavalásával a teremben az ünnepség véget ért. Kivonultunk a feldekorált, széles folyosóra, ahol Boglárka rajzaiból készült fotókiállítását tekinthettük meg. Kövesdiné Mihály Melinda – édesanyja elérzékenyülve mondta, hogy egy év kellett ahhoz, hogy kislánya „eltávozását” feldolgozza. Gondolatai, anyai érzései visszhangozzanak a rajzok felett, az érző szívekben.

Ez a világ olyan fajta

„Ez a világ olyan fajta,
pusztulásán csalafinta,
szebb világot ígért csókja,
tanulónak – távozóba,
tündérhoni boldogságba./

Ez a világ olyan fajta,
nem köszön, ha nem vagy rajta!
földi vágyak villanása,
égi remény ragyogása,
Weöres Sándor biztatása.

Csodaszarvast örökké űzzük

Hunor és Magor űzték a csodaszarvast,
sosem volt orosz pusztán,
finn-ugor elméleten
eltévedtek.
Hát aztán mi szkíták
hunok, avarok
s magyarok?

Csodaszarvast örökké űzzük.
Juhos-Kiss János