Az öröklődés új formája, avagy a szülők felelősége

öröklődés
Illusztráció

Az mindenki számára közismert, hogy az ember hasonlít szüleire, rokonaira, mind külső, mind belső tulajdonságaiban.

Az, hogy ez pontosan miért van, sokáig ismeretlen volt. A genetika, majd a kromoszómák, a DNS és a gének felfedezésével ez a kérdés úgy tűnt véglegesen megoldódott. A tudomány számára a múlt század második felében elfogadottá vált, hogy az ember (és az összes többi élőlény) a génjeiben tárolt információt örökíti át az utódjaira. Ember esetében a gének felét az anyánktól, felét apánktól kapjuk. A gének tartalmaznak minden olyan információt, amely szükséges az emberi test felépítéséhez, de befolyásolják belső tulajdonságainkat, sőt a betegségekre való hajlamainkat is. Az is elfogadottá vált, hogy a gyerek születése előtti viselkedésünk, táplálkozásunk nem befolyásolják a gyermekünk, pláne nem az unokáink tulajdonságait, kivéve persze, ha közvetlenül károsodnak az ivarsejtjeink (például radioaktív sugárzás által).

Azonban a 20. század vége felé egyre több olyan eredmény született, amely kérdésessé tette a már elfogadott megállapításokat.

Talán a legmeglepőbb első eredmény egy svéd vizsgálatból származott. Ebben azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés a 19. század végén, 20. század elején gyermekkorban levő fiúk táplálkozása és a napjainkban, már szintén idős unokáik betegsége, halála között. Azt találták, hogyha a nagypapa éhezett a serdülőkora előtt, akkor az unokájának csökkent az esélye, hogy szív és érrendszeri betegségben halljon meg. Ha azonban, az apai nagyapa jól táplálkozott gyermekkorában, nem voltak éhezési időszakok, unokáinak négyszeresére nőtt a kockázata, hogy cukorbetegség következtében meghalljon. Tehát, ez a vizsgálat arra utal, hogy táplálkozásunk akár több generációval későbbi leszármazottaink egészségét, életét is befolyásolhatja!

Ezt a transzgenerációs (generációkon átívelő) hatást nem lehet az elfogadott öröklődés – elmélettel magyarázni, hiszen a gyermekkori éhezés nem befolyásolja a gének összetételét (szekvenciáját), emiatt a bennük hordozott információk sem változnak meg. Ezt a férfiágon továbbmenő transzgenerációs hatást egyébként később patkányokban is megerősítették.

 

Ugyan az előzőekben leírtaknak máig sincs meg a pontos magyarázata, azt tudjuk, hogy itt az úgynevezett epigenetikai öröklődésről van szó.

Anélkül, hogy itt most pontosan belemennénk, hogy miről is van szó, elég annyi, hogy az epigenetikában nem a gének pontos összetételét vizsgálják, hanem a gének működését befolyásoló egyéb módosulásokat, folyamatokat. Ezeket viszont már befolyásolják a különböző környezeti hatások, az anya és az apa viselkedése, táplálkozása, és bizonyos esetekben a hatás továbböröklődhet a későbbi generációkra is.

Hasonló, és az előzőeknél is erősebb epigenetikai hatást gyakorol a gyermek további sorsára a nők viselkedése, dohányzása, táplálkozása a terhességük alatt.

Sőt, egy mostanában publikált vizsgálat eredménye arra utal, hogy a terhesség alatt az anya nem megfelelő táplálkozása, kóros elhízása több generáción keresztül továbbörökítve károsíthatja utódai egészségét. Ebben a vizsgálatban különböző diétával etettek egereket vemhességük előtt, alatt, egészen az elválasztásig. A magas zsír- és cukortartalmú, úgynevezett „nyugati-típusú diétával” etetett, elhízott egerek utódaiban kóros anyagcsere folyamatokat találtak (mitokondriális rendellenességeket). A legmeglepőbb azonban az volt, hogy hiába táplálkoztak ezután az utódok normálisan (egészségesen), az utána következő két generációban (unoka, dédunoka) is hasonló rendellenességeket találtak.

A hasonló vizsgálatok, illetve embereken végzett megfigyelések is arra utalnak, hogy a terhesség előtti anyai kóros elhízás epigenetikai folyamatok révén hajlamosítja az utódokat elhízásra és más betegségekre is. Ez manapság azért jelent különösen nagy problémát, mert a leendő anyák egyre nagyobb százaléka elhízott.

Az előzőeknek azonban az ellenkezőjét is megfigyelték. A terhesség alatti alultápláltság, vagy például az egyoldalú, vagy hiányos (pl. vegetáriánus) táplálkozásnak is kóros, az utód egész életére kiható következményei lehetnek. Így például az éhező terhes anyák gyermekeiben, idősebb korban nagymértékben megnő a 2-es típusú, vagy időskori cukorbetegség előfordulása, a nem megfelelően kiegészített vegetáriánus étrend pedig, többek között, az utódokban lassabb szellemi fejlődéshez vezethet.

A fenti eredmények arra figyelmeztetnek, hogy életvitelünkkel, táplálkozásunkkal, káros szokásainkkal nemcsak a saját egészségünket javítjuk, vagy rongáljuk, hanem gyermekeink, unokáink életét, sorsát is befolyásoljuk.

Prof.Dr.Szalai Csaba

Kérjük, kövessen, kedveljen és ajánljon minket: