Mozgásfejlődés csecsemőkorban 2.
Hogyan segíthet a szülő amikor eltérés van a mozgásfejlődésben?

1–3 hónapos életkorban

A csecsemő fejének, törzsének helyzetét érdemes figyelnünk.

Figyelemfelkeltő, ha csak egy irányba tekint, esetleg oldalra billenti a fejét, törzsét is oldalirányba hozza („kiflizik”).

Hogyan segíthet a szülő?

A kevésbé preferált oldal felől próbáljon neki kontrasztos játékokat mutatni. Fejét próbálja mindig középre igazítani. Ölbe véve is érdemes úgy fogni, hogy arra kelljen néznie, amerre nem szokott.

4–5 hónapos életkorban

Hason eleinte alkaron, majd nyújtott könyökkel, elemelt mellkassal támaszkodik, vállait leengedve, nyitott tenyérrel.

Ha nem akarja kezeit maga elé hozni, nem akarja megfogni a játékokat, ez ebben a korban igen figyelemfelkeltő.

Hogyan segíthet a szülő?

A játékokat érdemes a látóterébe helyezni, esetleg a kezeivel megérintetni azokat, óvatosan odakocogtatni a csörgőt a gyermek kézhátához (kézfejéhez).

6 hónapos életkorban

A csecsemő mozgása kezd összerendeződni, hátáról fordul a hasára, és vissza, mindkét irányban.

6 hónapos korban érdemes odafigyelnünk, ha a gyermek nem fordul hátról hasra, és vissza (nem is próbálkozik), vagy szabálytalanul kivitelezi: belefeszít/belehomorít a törzsébe, fejét / felső végtagjait hátrafeszíti vagy hátul hagyja és nem nyújtózik vele előre. Háton közlekedik oly módon, hogy gerincét homorítja, lábait talpra húzza – így a feje, medencéje, talpa érinti a talajt, s innen tolja el magát.

Fordulásnál a fejnek a törzs folytatásában kell lennie, karjait fordulásnál hozza előre.

Hogyan segíthet a szülő?

Fejét ha hátrabillenti, akkor próbáljuk óvatosan visszaigazítani a törzs síkjába.

Ha fordulásnál a felül levő karját a törzs síkja mögé hozza, akkor úgy segíthetünk, hogy játékokkal motiváljuk, hogy hozza előre azt.

Mit tegyünk, ha feszeget hátra, homorítgat a gyermek?

Ölembe veszem, háttal a mellkasomnak, és lábait hashoz tolva egy gömbölyítést próbálok elérni. Ilyenkor az egész gerince egy ívbe kerül; fontos, hogy ne dőljön előre a törzse, azt nekem kell a mellkasommal támasztani/tartani.

6 hónaposan nemcsak a nagymozgásokra, hanem a finommozgásokra is kellő figyelmet kell fordítanunk. Manipulációja kiterjedt, egyszerre két tárggyal játszik.

Mire figyeljünk?

Kezeit/tenyerét hason is nyitva tartja – támaszkodásnál –, nem csak tárgy után nyúlás esetén.

Figyelemfelkeltő, ha a kezeit támaszkodásnál és más helyzetekben is ökölben tartja.

Hogyan segíthet a szülő?

A kisdedet ölbe véve (hátát támasztva, gerincét tehermentesítve és nem ültetve!) egyik karját előre (törzs síkja elé) kell hozni, és próbálni kisimítani, nyitni a tenyerét („ez elment vadászni” játékot is lehet játszani).

Ha a fenti mozgásokat nem csinálja vagy nem megfelelő módon végzi, érdemes szakemberhez fordulnunk.

7–9 hónapos csecsemő

Szeret lent lenni a földön, adjunk neki nagy mozgásteret.

6–8 hónapos kortól váltott kézzel/lábbal szabályosan kúszik. Szabályos a kúszás,amennyibenmedencéje lent van a földön, mellkasát elemelve tartja a mozgás során, alkaron támaszkodik, és onnan nyújtózik előre, miközben az ellentétes oldali alsó végtagját csípőben, térdben hajlítja oly módon, hogy a belső comb, lábszár belső fele és a belső talpél a talajt érinti, innen tolja el magát.

8–10 hónaposan

Négykézlábra áll (mindkét tenyere nyitva, könyöke nyújtva, lábak párhuzamosak, és csípő alatt a térd), és onnan helyezi át a testsúlyát előre-hátra = hintázik.

Ez a jellegzetes „hintázás” fontos mozgás, mert így kerül gátlás alá a szimmetrikus tónusos nyaki reflex.

Négykézlábról popsiját feltolja a magasba, tenyerén támaszkodik, nyújtott könyökkel, nyitott tenyérrel, fejét tartja.

8–9 hónapos korban mire figyeljünk?

Ha a kisded nem kúszik, a kúszás nem szabályos; például

– mindkét kézzel húzza magát egyszerre, vagy

– az alsó végtagjaival nem rugaszkodik el, vagy

– aszimmetrikusan használja a végtagjait (pl. bal karját – jobb lábát).

Nem áll négykézlábra, vagy próbálkozik a négykézlábra állással, de nem szabályosan:

– alsó végtagjai csípőből távolított helyzetben = nagyobb terpeszben és nem párhuzamosan, vagy

– alkaron támaszkodik, alsó végtag jó helyzetben, vagy

– fejét nem emeli el, de az alsó végtagok jó helyzetben.

10–11 hónapos életkorban

A csecsemőnek fejlődik az egyensúlya, váltott kézzel-lábbal (és nyitott tenyérrel, egyenes háttal, leengedett vállakkal) mászik.

Felül, feltérdel, esetleg kapaszkodva feláll.

10 hónapos csecsemő felülése a következő két módon szokott általában történni:

– vagy oldalt fekvésből alkartámaszon át tolja fel magát nyújtott kezes támaszba,

– vagy négykézláb helyzetből tolja hátra a medencéjét/fenekét, innen emeli föl a törzsét, és kerül sarokülésbe.

Eleinte egyik kezével támasztja magát ülés során, s ahogy megérzi az egyensúlyát ebben a helyzetben, hagyja el a kartámaszt.

10–11 hónapos életkorban érdemes odafigyelnünk, ha a kisded nem ül önállóan, egyenes testtartással, medencéjét billenti, derekába, hátába belegömbölyít.

Hogy tudom segíteni szülőként?

A következő helyzetekbe hozva próbálom korrigálni a tartását – kizárólag, ha önállóan felül.

Helyes ülőhelyzet: ülőgumón ülve, egyenes háttal, vállait leengedve

Alsó végtag helyzete:

Vagy terpeszben – térdek és a lábfejek felfele néznek

Vagy zárt lábakkal párhuzamosan

Vagy Z ülésben

Vagy sarokülésben úgy, hogy a combok és a lábszárak, sarokcsont egymás mellett zártan vannak.

Ha W ülésbe ül (két sarka közé), onnan mindenképp próbálom kihozni, mert ez a helyzet egyes izmok rövidüléséhez, így mozgások beszűküléséhez, egyes ízületek eldeformálódásához (bokabedőlés, X láb, csípőberotáció), állás, járás instabilitásához, csámpássághoz, diszharmonikus mozgásokhoz vezethet.

Ha nem mászik, vagy nem szabályosan mászik:

Belegömbölyít a deréktáji szakaszba (vállait felhúzza), karjait, kezeit befele forgatja.

Hogy tudom segíteni szülőként?

Óvatosan ráteszem a kezem a derekára, hogy ne gömbölyítse azt.

Kúszás és mászás során a törzs izomzata erősödik, ami a későbbiekben is fontos jelentőséggel bír a helyes álló helyzet kivitelezésében, ahol a törzset a függőlegesben, a gravitációval szemben kell megtartani. Emellett az ellentétes kar-láb mozdulat ún. keresztezett mozgásforma, ami a jobb és bal agyféltekének összehangolásában játszik szerepet.

Fontos megjegyezni, hogy az ülést, állást, járást nem szabad erőltetni. Ha nem önmagától, saját izomerejéből ül fel / áll fel a gyermekünk, teljesen máshova kerül az ízületek terhelése, ami hosszú távon rövidülést vagy éppen túlnyúlást okoz egyes izmokban, így az egész test harmóniája megbomlik, korán hanyagtartáshoz / rossz tartáshoz vezet.

12–18 hónapos életkorban

Várható a szabályos állás, járás kialakulása.

12 hónapos kisdedek legtöbbször magabiztosan állnak. Nem kell megijednünk, ha a kisgyermek 12 hónaposan még nem jár önállóan, ám ha 18 hónapos koráig elkezdi az önálló járást, és azt szabályosan kivitelezi, teljesen időben van.

Szabályos álló helyzet:

Így tudom korrigálni:

Egyenes háttal, vállait leengedve, váll-csípő-térd-boka egymás alatt egy vonalban, mindkét térd és lábfej előre néz.

Eleinte kapaszkodva, majd anélkül lépegetnek, széles alapon, majd fokozatosan párhuzamos alsó végtagokkal, térdek, lábfejek előre néznek járás közben, eleinte teli talppal, majd későbbiekben sarkakat letéve, gördítve járnak; itt is fontos megemlíteni, hogy a hát egyenes, fej a törzs folytatásában legyen, vállak leengedve.

Az első lépésektől a teljesen önálló szabályos járás akár hónapokig is eltarthat.

Azonban gondos odafigyelést igényelhet:

– amennyiben a kisded karjaival kapaszkodva egyszerre akarja felhúzni a lábait, és nem egymás után váltva,

– többségében lábujjhegyre terhel, sarkát csak ritkán ereszti le,

– álló helyzetben sarkát leteszi, ám a medencéjét (fenekét) hátratolja, így a boka, térd, csípő és vállak nem egymás fölé kerülnek.

Hogy tudom őt segíteni szülőként?

Igazítom, ha állásnál elemeli a sarkait, próbálom letenni, azonban figyelve arra, hogy a medencéjét (fenekét) ne tolja hátra.

Összefoglalva:

A csecsemők mozgásfejlődése egyéni ütemben zajlik. Ha a megadott életkori határokon belül megfelelő minőségben kivitelezi gyermekünk az adott kornak megfelelő mozgásmintát, nem kell aggódnunk.

Azonban ha a mozgásfejlődésben elakadást tapasztalunk, késik egy-egy mozgásforma 1-2 hónapot, vagy adott mozgásformát megfelelő időben, de nem megfelelő minőségben végez, érdemes szakemberhez fordulnunk.

Kihez forduljunk, ha problémát észlelünk gyermekünknél?

Először a területileg illetékes védőnőhöz és házi gyermekorvoshoz.

Az ő javaslatuk alapján gyermekneurológushoz vagy fejlődésneurológushoz.

És a neurológus javaslata alapján

– speciális manuális technikát alkalmazó gyógytornászhoz (Dévény szakgyógytornász),

– gyermekgyógytornászhoz,

– területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő központhoz.

Patak Noémi és Hauschild Réka

Hivatkozás:
Dévény Anna Alapítvány által kiadott tájékoztató füzet