A hibás állású fogak, torz állcsontok miatt kialakult csúnya arcvonások mindenkiben visszatetszést keltenek. Érthető tehát, hogy a betegeket elsősorban kozmetikai okok vezetik a fogszabályozó rendelésre. A fogszabályozás szükségességének nemcsak esztétikai okai vannak, célja mindig funkcionálisan jó, esztétikus fogsor kialakítása.

A fogászati szabálytalanság sok baj, betegség indítója lehet.

A torlódott fogak nehezebben tisztíthatók, sokkal könnyebben szuvasodnak. Az idejében el nem látott lyukas fog fájdalomhoz, gyökérkezeléshez, esetleg a fog elvesztéséhez vezethet.
A kedvezőtlen fogállás helyi fogágybetegséget, ínysorvadást idézhet elő.
Az előreálló metszőfogak gyakran sérülnek gyermekkori balesetek során.
A fogívek szabálytalan találkozása fogsorzáródáskor egyes fogak, fogcsoportok korai érintkezését eredményezi. Ezeken a helyeken túlterhelés, vagy kóros irányú nyomás hat a fogakra, ami fogelvándorláshoz, dőléshez vezet.
Állkapocs ízületi problémák, a fogcsikorgatás illetve a fogszorításos parafunkciók egy része is a fogsorok rossz érintkezésére vezethető vissza.

Kimutatható összefüggés van a beszédhibák és a fogazati eltérések közt (réses metszőfogak, nyitott harapás és „sz”, „s”, „cs” stb. hangok rossz ejtése).

A kóros állapot korai felismerésével és kezelésével sok-sok kellemetlenség elkerülhető.

A közvetlen megelőző hatásokon kívül, szélesebb körű és hosszabb távú előnyök is származnak a fogszabályozásból.

Azokban a családokban, ahol a gyerek fogszabályozót visel, mindenki többet törődik a fogaival.

A fogszabályozással szemben sokféle kétség merül fel.

Sokan félnek tőle, mivel ez is a fogászat része. A tapasztalat szerint ezen a téren kellemes meglepetés éri a pácienseinket. A kezelés évekig eltart és rendszerint az ellenőrzések semmilyen fájdalommal nem járnak, így idővel hozzászoknak a rendelőhöz, a berendezésekhez, az orvosokhoz, és elmúlik a félelemérzés.

Mások attól tartanak, hogy a fogszabályozó készülék ártalmas lehet a fogakra.
A fogzománc a legkeményebb emberi szövet, elkopni a készüléktől nem tud, az esetleges szuvasodás oka ilyenkor is a hiányos szájápolás, és a fogakon maradó lepedék .
Többen szégyellik a fogszabályozó hordását. A kivehető készülékeket általában napi 10-12 órát kell hordani, ez az alvásidőből és az otthon töltött délutáni, esti órákból összejöhet, tehát külső személyeknek nem is kell látnia.

A beragasztott készülékek esetén azt kell mérlegelnie a páciensnek, hogy néhány év (1-2) kellemetlenség további 50-60 évre egészséges, szép fogakat eredményezhet.

Jogosan merül fel ezek után a kérdés, hogy hogyan lehet igénybe venni ezt az egészségügyi szolgáltatást?

A jelenlegi jogszabályok szerint: „A fogorvosi szakellátás keretében térítésmentes: 18 éves korig a fogászati rendellenességek fogszabályozó kezelése, ha a fogszabályozó kezelés 16 éves életkor előtt megkezdődött.”
Ez röviden azt jelenti, hogy a fogszabályozó szakorvosi munkáért nem kell fizetni és az alapkészülékek árát részben támogatja a társadalombiztosítás a vele szerződésben álló fogtechnikai laboratóriumokon keresztül.

Általában területi ellátási kötelezettsége van egy-egy szakrendelőnek, de egyes nagy intézetek, az egyetemi fogászati klinikák, a Heim Pál Gyermekkórház Állcsontortopédiai és Fogszabályozási osztálya mindenhonnan fogadják a hozzájuk irányítottakat. A jelentkezőnek szabályos beutalóval ( ágazati azonosító kód, naplószám) kell jönnie. Ez fontos, mert így a beküldő orvos átvizsgálja a gyermek fogai és ellátja a szuvas fogakat.

Másik kérdés, hogy mikor kell elkezdeni a fogszabályozást?

Az alapellátáson a szülő kezdeményezésére, vagy az iskolafogászati ellenőrzéseken erre nézve is megvizsgálják a gyermeket. Kialakult elváltozás esetében, illetve ha felmerül a kedvezőtlen növekedési, fejlődési irány lehetősége, célszerű igen korán, akár a tejfogak idején, vagy a fogváltás megindulásakor fogszabályozó szakorvoshoz irányítani a kis pácienst.

A szakrendelésen döntenek a kezelés megkezdéséről, vagy a további megfigyelés időtartamáról. Természetesen, ha valami miatt elmarad a korai ellátás, az eltérések később is megoldhatóak, akár még fiatal felnőtteknél is, csak más módszerekkel, és más szempontok figyelembevételével.

Dr. Kernács Ilona