A húgyúti fertőzés a második leggyakoribb, baktérium által okozott fertőzés gyermekkorban.

Az első fertőzés előfordulása az első életév előtt, csecsemőkorban a leggyakoribb. Fiúknál gyakoribb a vesemedence-gyulladás egyéves életkor alatt. Az első cystitis, húgyhólyaghurut elsősorban 2–6 éves leányok között jelentkezik. A csecsemőkori húgyúti gyulladásra fejlődési rendellenességek hajlamosítanak, melyek a vizelet szabad áramlását akadályozzák már a magzati életben. Ez ultrahangvizsgálattal jól látható már a magzatnál is.

Ezért minden olyan újszülöttnek kötelező az ultrahangvizsgálat megszületés után, akinél a magzati életben húgyúti üregrendszeri tágulat volt látható.

Vizeletelfolyási akadály 2%-ban fordul elő leányoknál és 10%-ban fiúknál. További hajlamosítótényező a korai mesterséges táplálás, mert az anyatejnek olyan védőhatása is van, mely csökkenti a húgyúti fertőzés lehetőségét.

A bélférgesség, a hüvelyfertőzés (trichomonas vaginalis), bármilyen gennyes góc, a kiszáradás, a csökkent nyálkahártya-ellenálló képesség szintén szerepet játszhat a recidiváló húgyúti gyulladások kialakulásában.

Az első húgyúti fertőzést 80–90%-ban E. coli baktérium okozza.

Ritkábban, 10–20%-ban Klebsiella vagy Proteus csoportba tartozó baktériumok szerepelnek kórokozóként. A kevésbé erős kórokozók, mint Enterococcusok, Pseudomonas, Staphylococcusok, Haemophylus influenzae legtöbbször húgyúti fejlődési rendellenesség, funkciózavar esetén okoznak gyulladást.

A kórokozó a véráram útján, vagy a húgycső környékéről feljutva, majd az alsó húgyutakból kerülhet a vesébe.

Vesemedence-gyulladás – magasabb húgyutakat, a veseparenchymát érintő gyulladás.

Vezető tünete a láz, elesettség, derékfájdalom, kifejezett gyulladásos tünetek, magas vérsejtsüllyedés, CRP-pozitivitás, vizeletkoncentrálási képtelenség. Fehérvérsejtek (gennysejtek) megjelenése a vizeletben.

A diagnosztika nehézségei

A csecsemők, kisgyermekek nem panaszkodnak derékfájdalomról vagy vizelési panaszról.

Csecsemőkorban teljesen tünetszegény lehet a húgyúti gyulladás, de véráramfertőzéssel (szepszis) is indulhat. Ha a csecsemő lázas, és a fizikális vizsgálat alapján nem igazolható az oka, mindig gondolni kell vesemedence-gyulladásra is.

Az ismételt vesemedence-gyulladás legtöbbször már nem típusosan indul. Tekintettel, hogy a legtöbb húgyúti gyulladás fiatalkorban, csecsemő- és kisdedkorban jelentkezik, s nem minden esetben vesszük észre, a későbbi nem típusos recidívánál már vesehegesedést is észlelhetünk. A recidíva lehetősége nagy. Egy éven belül 30%, öt éven belül 50%. A fiúknál a recidíva aránya kisebb, 15–20%. Nagyon fontos, hogy azokat a betegeket, akiknél szervi vagy funkcionális okok elősegítik, a húgyúti gyulladásokat korán felismerjük, mert a vesepusztulás lehetősége e betegeknél gyakoribb.

Húgyúti fertőzések kezelése – gondozása

Az alsó húgyúti fertőzés kezelése rövidebb ideig tart,1–10 napig kezeljük.

Teljes gyógyulás után egy évig alapgondozása indokolt. Havonta és lázas betegségek esetén vizeletvizsgálatot kell végezni. Egy év tünetmentesség után gondozásból fölszabadítható.

Vesemedence-gyulladás esetén:

antibiotikum 1–3 hétig, illetve a tünetek megszűntéig. Tartósabb kezelést kap, akinek valamilyen hajlamosítótényezője van. Gyógyulás után gondozás 2 évig. Ha a vesenövekedés normális, vesehegesedési jel nincs, krónikus vesegyulladás nem igazolható, gondozásból 2 év után felszabadítható.

Ha szervi vagy funkcionális hajlamosítótényezője is van a betegnek, akkor hosszabb lehet a kezelés – és a gondozási idő is.

A gyermekkori húgyúti fertőzések 20%-ában krónikus vesekárosodás, magas vérnyomás, később terhességi komplikációk alakulhatnak ki. Ezért nagyon fontos a húgyúti fertőzés, gyulladás minél korábbi felismerése és azonnali kezelése, különösen csecsemőkorban, valamint a rizikócsoport kiszűrése.

Prof. dr. Szabó László